Pedig annyira készültem, hogy majd mindenféle izgi gasztronómiai beszámolókkal térek vissza. Hogy alaposan beszámolok az igazi, eredeti, Valencia-ból származó (csirke-, nyúlhúsból és kétféle babbal készülő) paella-ról, meg megkóstolom a soha nem hallott, helyi, speciális mandulatejből (tigernut /Erdmandel/chufas magyarul?) fahéjjal és citromlével készülő jéghideg üdítőt, a horchata-t. Aztán a gasztronómiai kalandozásokat ez alkalommal elsodorták az Élet más eseményei…Don Quijote vidékén jártam, fantasztikus spanyol-finn fúziós esküvőn, három napig gyakorlatilag non-stop buli, tánc, reggel 8-ig. Evésre szinte alig maradt idő, akkor is csak maximum a délben sorra kerülő reggelire, amely funkcionálisan a gyomorbélelő szerepet töltötte be, meg az este 11-kor kezdődő tapas vacsikra herkenytűkkel, isteni serrano sonkákkal, és jó pár kancsó sangria-val. A valencia-i piacon azért legalább sikerült beszereznem egy darab helyi juhsajtot, manchego-t és hozzá membrillo-t (birsalmasajt), amelyet egymás társaságában fogyasztanak. Gasztroélménybeszámoló így elmarad, inspiráció azért jött, hatása várható.
(Visited 229 times, 1 visits today)
Szerintem az horchata amilyen jól hangzik, annyira rossz… 🙂
szia.micsoda véletlen,én is pont most értem vissza Valenciából,bár én nem voltam esküvőn…az este 11-kor elfogyasztandó tapas legalább 8 féle halból,polipból,kagylóból és egyéb finomságból még így is kötelező volt,mindenféle lagzi nélkül.hihetetlen,hogy éjfél előtt még a kisgyerekek sem kerülnek ágyba..én már kornyadoztam hajnali egy felé,de akkor még mindig át kellett menni egy másik bárba,hogy azért még igyunk valamit,hisz olyan meleg van.szóval jó hely,na.vendégszerető,életszerető és hihetetlenül segítőkész társaság…aki tud,menjen el oda élvezni kicsit az életet a hosszú magyar tél után.üdv.Kata
Ez egy palka, de mandulafű néven fut. Nálunk gyomnövény, agresszíven terjed, de van termesztett változata is.
a tigernutról beszéltem 🙂
eszpee, ezt örömmel hallom, ezek szerint nem maradtam le sokról..t3v,hű, köszi, micsoda botanikus szaktudás..nem mintha magyarul érteném, hogy mi az a palka:)
azt hiszem nagyon szerencsés vagyok, 7 hónapig éltem Valenciában – viszont sajnos teljesen beleszerettem, úh most valahogy vissza kéne jutni… 🙂és igen: a valenciai paella utánozhatatlan, és nem marisco hanem csirke és nyúl és bab és nagyonjóés az horchata-t vagy nagyon megszereted vagy egyáltalán. egy forró napon jéghidegen a napernyő alatt szerintem isteni 🙂