Nigella Lawson: Nigella Falatozója című könyvéről lesz most itt szó. Előrebocsátom: én imádom Nigellát. Azt gondolom, hogy ezzel nagyon sokan vannak így, bevallom, nem sok olyan emberrel találkoztam még aki ismeri és ne kedvelné. Nigella egy gyönyörű, szexi nő, akire jó ránézni és aki minden porcikájával szeret enni és főzni és ez a szenvedély szerintem totálisan sugárzik a könyvei minden sorából és főzőműsoraiból. Továbbá amit én a legjobban szeretek benne, hogy kontextusba helyezi a főzést, ráadásul igencsak életszagú kontextusba. Hiszen nem így főzünk többnyire mi is – hogy bizonyos alkalmakra, élethelyzetekhez és hangulathoz választunk ételt és receptet?
Szuper eseménynek és mérföldkőnek minősíteném szívem szerint, hogy megjelent az első szakácskönyve magyarul. Hurrá. Kár, hogy pont a Falatozót választották elsőnek az öt könyve közül, bár ennek nyilvánvalóan a futó TV sorozat az oka, amelynek ez a kísérőkönyve. Nekem mind az öt könyve megvan angolul és –természetesen ez teljes mértékben szubjektív dolog – a következőképpen rangsorolom őket:
How to Eat (alapkönyv, egyszerűen minden benne van)
How to be a Domestic Goddess (sütőbiblia)
Forever Summer (jó kis receptek, rábeszélhető lennék mégiscsak a második helyre tenni)
Feast (a legújabb – kicsit karácsonyi izzadságszagú, kicsit túl angolos, sok variáció régebbi, már ismert receptekre)
Nigella Falatozója (A legkommerszebb, a legkevesebb használható recepttel)
Ettől függetlenül, az utóbbiból is próbáltam már recepteket, pl. a fűszeres mogyorót és a sütőtökös curry-t (meg a képen szereplő halpogácsát, lsd. később) és még van egy-kettő, amely esetleg esélyes.
Borzasztóan kíváncsi voltam, hogy milyenre sikerül a magyar fordítás, mert mint tudjuk, egy jó szakácskönyvet is iszonyatosan el lehet baltázni egy nagyon nem jó fordítással és erre sajnos számos példát tudunk sorolni. Olyat, amikor az ember a magyar szöveg fordításánál azonnal látja maga előtt az angol mondatot, egy-egy hozzávaló magyar változatától pedig égnek áll a haja..De hálistennek, a Nigella Falatozója esetében erre nem került sor, sőt mi több, szerintem kifejezetten kiváló a fordítás, egy-két dolgot pedig véleményem szerint egyenesen brilliánsan sikerült megoldani (comfort food, temple food, sticky toffee pudding, stb.) Jó, jó, aminek van magyar megfelelője, azt nyugodtan le lehetett volna rendesen fordítani (kneidlach=maceszgombóc, rice pudding=tejberizs, bulghur wheat: búzatöret, v. bulgur, gratin= csőben sült, stb.) de ezek végül is nem életbevágóak. Meg nyugodtan le lehetett volna írni, hogy az egzotikusabb hozzávalók problémamentesen beszerezhetőek az Ázsia boltban, ill. hasonló társaiban és egyszerűbb beszerezni ezeket, mint helyettesíteni valamivel. De azért a magyar változatot alapvetően szinte tökéletesre sikerült megalkotni. Szinte. Csak. Csak…..
A lábjegyzetek. Azok a fránya lábjegyzetek…ááááá, kiver a veríték, ha eszembe jutnak (na jó, ez barokkos). De árulja el nekem valaki, hogy hogyan létezik az, hogy egy igazán igényes és perfekcionista magyar kiadás ténylegesen megjelenhet ezekkel. Mert nagyon durva dolgok vannak ám ott leírva. Komolyan nem értem, hogy ilyen hogy fordulhat elő – olyan érzése van az embernek, mintha a munkaváltozatba beírtak volna néhány dolgot azzal, hogy majd a végén lektorálják és kijavítják, aztán erről megfeledkeztek. Konkrétan ez történt?? Vagy mi a túró??? És hát nem is kell ahhoz profi szakácsnak lenni, hogy ezek feltűnjenek. Úgy elképzelem, ahogy a mit sem sejtő szerencsétlen magyar háziasszony elkészíti a guszta csokis-gesztenyés sütit (181. o.), amihez aztán kvázi tartármártást szervíroz (a receptben szereplő creme fraiche lábjegyzete ugyanis így hangzik: helyettesíthető majonéz! és tejföl, esetleg tejszín és tejföl keverékével) Pedig hát a szándék és az ötlet, hogy segítsék a magyar olvasókat eligazodni a sok ismeretlen, vagy egzotikus hozzávaló között nagyon dícséretes.
Na, a közszolgálatiság jegyében, szisztematikusan íme az én felfedezéseim:
18.o. –Walesi sajtos muffin – görög joghurt: a görög joghurt egy sima, de a mi joghurtunknál sűrűbb állagú, semleges ízű natúr joghurt. A lábjegyzetben ajánlott kecskesajttal biztos fel lehet dobni a muffint, de a joghurtot nem helyettesíti.
24.o, Halszósz (ez a legdurvább)
A halszósz egy az ázsiai konyhában használatos sós, átlátszó borostyán színű folyadék, amely hal –szardella, osztriga, vagy tintahal fermentálásával készül. Ázsiai főzéshez literszámra fogy, gyakorlatilag ezt használják a sós íz eléréséhez. Ha nagyon muszáj, akkor talán világos, light szójaszósszal helyettesíteném, de nem szívesen. Inkább beszereznék mindenáron egy üvegcsét. De nehogy eszébe jusson valakinek a lábjegyzetben ajánlott „hallé és liszt és vaj” keverékét használni!
44.o. Lazacos halpogácsa – a recepthez használandó konzerv lazac helyett a lábjegyzet azt írja, hogy az étel jellege nem fog változni, ha a kapható fóliázott füstölt szeletelt lazacot használjuk. Hát fog. Nagyon. Inkább tonhal konzervvel helyettesíthető.
79.o. Thai sütőtökös curry – A lábjegyzet a curry-hez használt halalaplé alatt az a halászlékockát említi. Nee! Szegény ázsiaiak igencsak csodálkoznának a magyaros fúziós megoldáson.. Akkor már inkább sima zöldség alaplé. Ennél a receptnél is szerepel a halszósz fiaskó.
102.o. Lapított szárnyasok grillen . A lábjegyzet a páchoz előírt mogyoró-, vagy zöldségolaj helyett tökmagolajat ajánl. A tökmagolaj nagyon sűrű, igen aromás olaj, amit inkább egész kevés mennyiségben használunk salátákra, levesekre csöpögtetve. Azért 1 dl-ben húst ebben pácolni, ráadásul zöldcitrommal, korianderrel, ami egész más ízvilág…hát, nem tudom. Akkor már inkább a semleges napraforgóolaj.
181.o. Csokoládés-gesztenyés hűtős süti – a recept a tálaláshoz creme fraiche-t ajánl –ez egy sűrűbb tejszín. A lábjegyzet majonéz és tejföl keverékével helyettesítené. No comment.
239. o. Gyömbéres-csípős kacsasaláta – ismét a halszósz
240.o. Csípős-savanyú leves – a halszósznál itt egy újabb frappáns megoldás szerepel, úgy tűnik, ezt más írta: „két módon is helyettesíthető: hagyományos hallével, ha azt kis szójaszósszal és chilivel megbolondítjuk, vagy ha az instant rákos vagy halas levesekből használjuk fel a fűszeres és olajos lét” Tessék??
(Ezen kívül még van néhány gyanús ügy, amiben nem vagyok biztos, mert nem szereztem róla tapasztalatot, pl. ha vízben feloldott kókusztejporhoz olvasztott vajat és cukrot adunk, akkor olyan kókuszkrémet kap az ember, amit chutney-hoz használ??(29.o))
Persze, végül is számszerűen nem vészes ez, de kár érte..
*ezeket azt hiszem elküldöm a kiadónak is. Ha más vad dolgokat is találtok, írjátok be légyszi a hozzászólásokba.
(Egyébként ezen írás apropójából teszteltem a képen szereplő lazacos halpogácsát -44.o. (az előírt konzerv lazaccal), nekem nagyon nem jött be, de ez valószínűleg magánügy. A macesz nagyon jó rajta, de egyébként kb. olyan íze van, mintha összekevernénk egy adag krumplipürét egy doboz tonhallal. Nem véletlenül, merthogy konkrétan ez történik. Kicsit felturbóztam még több citromhéjjal, citromlével, kapribogyóval és petrezselyemmel, így végül is ehető volt, de azt hiszem, ez volt az első és utolsó alkalom, hogy ezt csináltam. Olyan igénytelen kajának tűnik…bár nem tartom egyébként kizártnak, hogy gyerekeket így rá lehet így venni, hogy megegyék a halat. )
Szóval, azért jelenjenek csak meg azok a könyvek, hajrá, várjuk őket nagyon, de könyörgöm, ugye valaki majd átnézi azokat a lábjegyzeteket!!!
Szia! Elolvastam a mai írásodat Nigelláról. Én amikor a könyvesbolt kirakatában megláttam a könyvet, szinte feltéptem a bolt ajtaját és…. szóval amikor belelapoztam, azt láttam, hogy valóban egész kevés a számomra hasznosítható recept, kiváltképp, hogy én nem szeretem a tengeri mütyűröket. Így hát csalódottan otthagyam a boltban. Ettől még kedvelem a csajt, nézem a műsorát, és a honlapjáról már kipróbáltam néhány dolgot, főleg sütiket, és nagyon szuperek voltak!!! Nyami-nyami elfogytak egy perc alatt! Úgyhogy már nagyon várom, hogy a többi könyve is megjelenjen mifelénk.Amit a görög joghurtról írtál, tényleg meglepett, nyáron ugyanis vettem egy kisregényt a „Sthal könyvtár” sorozatból, a Volt egyszer egy tavernámat, és abban benne volt a megoldás! Vettem 2-3 pohár hazai joghurtot és egy tiszta pamut anyag segítségével lecsöpögtettem belőle a „fölösleget”, 2-3 óra elteltével valami csodás krémes dolog maradt az én kis alkalmi szűrőmben!Lenne egy kérdésem, a múltkor említettem, hogy megvettem Donna Hay nálunk Ízvarázs címen megjelent könyvét, ami nagyon tetszik, csak hát ott is fordítási bakira gyanakszom, amit esetleg Te le tudnál ellenőrizni. Szóval a sütemény receptekben a hozzávalók között ez szerepel „…dkg liszt + ..g szárított élesztő”. Az elkészítési módból egyértelműen látszik, hogy ezek piskóták meg egyéb kevert jellegű tészták, szó sincs semmiféle kelesztésről! Arra gyanakszom, hogy sütőport kellett volna írni. Nem lehet, hogy esetleg az eredeti receptben angolul az „önmagától megkelő liszt” szerepel, ami egyébként Hungáryában ismeretlen fogalom, és a konyhához mit sem értő fordító emiatt bakizott ekkorát??? Előre is köszi, ha tudsz segíteni!!!! Cayenne
Ha írsz a kiadónak, azt a múltkor megbeszélt 125 ml helyetti 12,5 dl-t is megemlíthetnéd a sticky toffee puddingnál. És ha lehet, ezt a postodat bekopiznád a Nigella-topikba? Jó lenne, ha minél többen látnák.
Ez azért elég durva! pláne egy ilyen könyvnél, hisz minden netes fórumon annyira várták már, hogy valami megjelenjen Nigellától magyarul. A könyvet magát nem láttam, de az elmondásod alapján – mármint, hogy a receptek fordítása kifogástalan – az a gyanúm, hogy a fordító jó volt, aztán egy okoskodó szerkesztő kiegészítette őket, mert – vszleg magából kiindulva – azt gondolta, akik megveszik a könyvet, nem hallottak ilyesmikről. Azért egy kicsit kutatkodhatott volna a neten.Ez az élesztős self-rising flour is jó, de miért is nem olyan fordítóknak adják ki ezeket a könyveket, akik tudják használni a google-t, ha a szó nincs benne az Országh-szótárban? Azzal együtt, hogy ez az élesztőpor vszleg sütőpor, megjegyezném, hogy a fakanálon van egy kedvenc mogyorós süti receptem, ami muffin-típusú kevert tészta, de van benne 2 tk porélesztő, és nem árt neki, sőt!
Cayenne,megnéztem az Ízvarázst, tényleg végig az van benne, hogy liszt szárított élesztővel keverve. Ez valóban inkább sütőpor kellene hogy legyen.(de egyébként az angol változatban a sima liszt és sütőpor szerepel, nem a self-rising (v.raisingUK.) De ahol ez az önmagától megkelő liszt van előírva(pl.Nigella) az tényleg helyettesíthető liszt+sütőpor keverékével. A Nigella lábjegyzetek egyébként azt írják, hogy 1kg-hoz 1csomag, utánanéztem, a külföldi források azt mondják, hogy 15dkg liszthez kell 1-1/2tk-t keverni.A giga adag tejet nem felejtem ki (biztos mások is beírtak már gondolom)És mindjárt belinkelem az írást!Ezek a lábjegyzetek valószínűleg a hanyagság áldozatai gyanítom, mert tényleg csak annyi kellett volna, hogy vegyék a fáradságot és utánanézzenek ennek a pár dolognak
A „self-rising flour” valóban nem más, mint síma liszt és sütőpor egyszerű keveréke, és a guglival meg is találtam a jellegzetesen amcsis, szájbarágós leírást az „elkészítési metódusról” (isstenem, mintha valami titkos, zseniális konyhatipp lenne;))Naszóval:„How To Make Self-Rising FlourFrom Diana RattrayIf your recipe calls for self-rising flour and you only have all-purpose, here’s how you can adapt.Difficulty: EasyTime Required: 1 minuteHere’s How: 1. Using a dry measure, measure the desired amount of flour into a separate container. 2. For each cup of all-purpose flour, add 1 1/2 teaspoons of baking powder and 1/2 teaspoon of salt. 3. Mix to combine.”Igazán wow, nem?:DDD
Szerintem alegjobb Nigella konyv a Nigella express