Tengeri halfilé gránátalmával és céklapürével

Ismeritek a BBC 2-n a Ready Steady Cook című műsort? Ebben két profi szakács és velük mindig két-két néző szerepel a zseniális és rendkívül szórakoztató műsorvezető vezénylése alatt. A két néző egy-egy bevásárlószatyorból elővesz kb. 5-6 különböző hozzávalót és a szakácsoknak ebből kell 20 perc alatt kreálniuk midenféle finomságokat. Néha egészen össze nem passzoló alapanyagokat kapnak és ezekből is elképesztően kreatív fogásokat bírnak összehozni. (Egyébként emlékeim szerint valamelyik német adón, talán a VOX-on is ment ugyanennek a műsornak a német változata, de fogalmam sincs milyen címmel.)

Na, körülbelül így éreztem magam, amikor csütörtökön visszajöttem Brüsszelbe és a jégverem lakásban (nyitva felejtettem az erkélyajtót –köszönöm, senki rokontól nem kérek megjegyzést:), egyébként a növényeim szebbek mint valaha..) a siralmasan tátongó hűtőszekrényből próbáltam valami értelmes ehető dolgot produkálni. Ami mondjuk nem tészta, és meleg kaja. Amit találtam: 5-6 bébicékla, amely kb.1767-ből maradt ott –ahhoz képest egész jó állapotban, egy fonnyadozó gránátalma, meg egy-két alapdolog (tejszín, vaj, ilyesmi). Benéztem a mélyhűtőbe, ott a húsokon és számos beazonosíthatatlan pici csomagocskán kívül szerencsére felfedeztem egy valamilyen halfilét. Konkrétan pangasius filét, aki tudja magyarul, értékes nyereményben részesül…

A céklát megsütöttem, ezzel új Életet kezdett el élni, isteni volt – az egyik fele sima sült céklaként is fejezte be, a másik felét pedig egy pici tejszínnel, sóval, borssal, pici fokhagymával összepürésítettem és a tetejére helyeztem a sütőben natúr (só, bors, olívaolaj, alatta pici fehérbor) megsütött halfilét. A gránátalma onnan jött, hogy 1. volt otthon, 2. imádom és gyönyörű, ráadásul már lassan kifelé kullogunk a szezonjából, aztán egy évig úgysem eszünk megint. Ezt a fajta topping-ot (gránátalmamag, dió, zöldfűszer) már csináltam egyszer friss spenótra, azóta többször kísérletezgettem vele és mindig bevált., 3. Bejelöltem magamnak még régebben ezt a receptet, ami nagyon tetszett és kipróbálásra várakozott. Ez utóbbi apropójából bemutatok egy szerintem szuper gasztroblogot: Beyond Salmon címmel írja egy Helen nevű lány Bostonból és kifejezetten hal a témája. Nagyon jó receptek vannak nála, én ki akarom próbálni majd ezt a két lazacos receptet is.

Szóval, az üres hűtőhöz képest egész jó lett a vége: alul a céklapüré, rajta a hal, tetején a gránátalmás, pisztáciás (pont egy maréknyi maradék volt) cucc, a különböző ízek és állagok szépen kiegészítik egymást, jöhet máskor is.

Recept:

Céklapüré:
Fejenként egy közepes méretű nyers cékla
Fél gerezd fokhagyma
Kb. 0,5 dl tejszín
Só, bors

A céklát héjában, egyben, alufólia alatt puhára sütöm. Ez céklamérettől, fajtától és sütőtől függően fél óra és 2 óra között bármi lehet – nálam mondjuk sárgabaracknyi méretű céklák bő egy óra alatt sültek 200C-on.
Amikor megsültek, lehúzom a héját (nem baj, ha egy-két foltban marad rajta), felkockázom és a többi hozzávalóval: tejszín, só, bors, fokhagyma, összepürésítem.

A halat (15 dkg/fő) bekenem olívaolajjal, sózom, borsozom, aláöntök pár evőkanálnyi fehérbort és 180C-on 10 perc alatt megsütöm.

A tetejére összekeverek egy maréknyi gránátalmamagot egy marék durvára vágott pisztáciával (vagy dió, vagy mandula), aprított petrezselyemmel és egy ek gránátalmaszósszal (nélküle is lehet).