Poroszlói Rétesház – interjú a Krusper családdal

Poroszló a Tisza-tó partján fekvő kis település, amely manapság talán elsősorban a tavaly nyílt, és Európa legnagyobb édesvizi akváriumával bíró Tisza-tavi Ökocetrumról híres. Valamint a Poroszlói Rétesház pazar réteséről. Évek óta autózom el az útmenti réteses bódé előtt, ám csak tavaly álltam meg, hogy megkóstoljam a rétest. Világbajnok. Friss, forró, omlós, remek töltelékekkel. Szerintem az ország egyik legjobb rétese, ráadásul egy kedves család a lelke és motorja, így kikérdeztem Krusperné Bádonyi Tímeát és férjét, Kareszt, hogy mi a a rétesük titka.

Még csak nem is poroszlóiak vagyunk, a férjem káli, én pedig verpeléti vagyok, de gyerekkori, érzelmi kötődésünk van Poroszló felé, ugyanis tízéves korunk óta itt nyaralunk. Ma sem lakunk itt, csak hétvégente szoktunk itt maradni, hétköznap ingázunk. Egyszer Erdélyben voltunk nyaralni, és annyira megtetszettek az ottani kis parasztházak és a szívélyes vendéglátás, hogy hazafelé egész úton arról álmodoztunk a férjemmel, hogy egyszer nekünk is lesz egy ilyen pici helyünk. Aztán megláttuk ezt az akkor rettenetes állapotban lévő házikót itt Poroszlón az út mentén és a nagy telket, beleszerettünk, és megvettük. Ez hat évvel ezelőtt volt. Akkor az Ökocentrumnak például még híre sem volt. Szerencsére nagyon elkötelezett polgármester van itt, úgyhogy a falu szépen fejlődik és virágzik, ami itt Kelet-Magyarországon nem túl gyakori.

Mindkettőnknek. Amikor hat évvel ezelőtt a férjem körülnézett az építkezés előtt, mindenki értetlenkedett. Azt mondták, itt Poroszlón az égvilágon semmi nincs, és nem is történik. Három évig még tervezgettünk, és építkeztünk, végül három éve húsvétkor nyitottuk meg a rétesezőt. Bár a telket eleve vállalkozási céllal vettük, az elején csak egy büfékocsival indultunk el, nem mertünk beruházni, mert nem tudtuk, lesz-e rá elég kereslet. Az Ökocentrum tavalyi megnyitása persze nekünk is további fellendülést hozott, érezzük, de azért a törzsközönségünk már előtte megvolt. Az egész világról vannak visszajáró vendégeink, például Franciaországból jön minden nyáron egy nagyon idős házaspár, ők azt mondták, ha egyszer nem jönnek majd, az azt jelenti, meghaltak. Szerencsére pont most mondta a kolléganőm, hogy a héten voltak itt, egészen belelúdbőröztem.

A válasz nagyon egyszerű: mert a férjem imádja a házi rétest. Úgyhogy kifejezetten ezt szerettük volna csinálni, ezzel a céllal építettük fel a vállalkozást. Eredetileg úgy indult, hogy rétes és kürtös kalács lesz. Lángost például azért nem akartam, mert abból rengeteg van, inkább valami egyedibbet szerettünk volna.  Van egyébként a betyárbatyunk, ami tulajdonképpen egy lángostészta, megtöltve hagymával, szalonnával, tejföllel –na, ezt amikor elmondom, a reakció mindig az, hogy hűűűha. Direkt nem is írom ki, hogy pontosan mi ez, had lepődjenek meg a vendégek. Tíz évig a banki szférában dolgoztam, de az eredeti végzettségem mestercukrász – sőt, szakács és felszolgáló is, szóval a háttér azért megvan.

Otthon van egy nagyobb háttérkonyhánk, ahol többek között a rétesezés előkészületei zajlanak. Ott készítjük elő a tésztát, a töltelékeket, ott főzzük a házi lekvárokat, szörpöket (ezeket is lehet kapni Poroszlón, a szerk.). Itt Poroszlón már csak a nyújtás, a töltés és a sütés történik. Erzsike néni az ottani konyhás nénink, a rétes tésztájának receptje eredetileg tőle származik, persze én az évek során azért alakítgattam. Kétféle tésztával készítjük, van hajtogatott és húzott. Azt hiszem, két titka van: az egyik az, hogy a tésztát kézzel gyúrjuk, géppel ezt nem is lehetne. Mai napig Erzsike néni gyúrja be. Ettől ilyen finom. A másik, hogy a tészta zsírral készül, mégpedig házi sült zsírral, olyannal, amit katlanban sütnek ki. A bolti annyira gyatra minőségű, hogy azzal nem is lehetne készíteni. A töltelék mindig szezonális, és egyszerűen nem sajnáljuk az alapanyagot, itt nincs méricskélés, az a lényeg, hogy jó gazdagon, vastagon legyen megtöltve. A nyújtásnál és a töltésnél egyébként a lányom, Cinti és a fiam, Martin is segédkeznek. A gyümölcsök nagyrészt saját gyümölcsök, ismerősöktől, a dédiéktől, de a szilva, ami abban a rétesben van, ami pont most sült ki, például erről a fáról van, itt a kertben, a férjem szedte, és a gyerekek magozták.

Ó, dehogynem, szinte naponta vannak megkeresések. Az egyik nagy plázába is hívtak bennünket Budapestre, hogy legyen ott saját üzletünk. De az már egy egészen más műfaj, költséges, ahhoz már gépek kellenek, emberek, szállítmányozás, logisztika, stb., pont elveszítené a varázsát. Azért nem vagyunk mi ám olyan kicsik, naponta több ezer rétest sütünk. Alkalomszerűen tudunk nagy volument is készíteni, akár tízezer fős rendezvényre, ha előre rá tudunk készülni. A fesztiválok meg mindig akkor vannak, amikor itt nekünk a legnagyobb a szezon, nekünk meg mégiscsak itt van a bázis, itt szeretnénk lenni személyesen. A helyi, poroszlói rendezvényeken azért mindig ott vagyunk, az a jelenlét nekünk is nagyon fontos. Meg hát, egyszerűen annyi a munka, hogy nem is marad idő ezeken gondolkozni.

Jövőre szeretnénk végre megnyitni ezt a kis vendégházat itt a telken, egyelőre két kis appartmant-al, később öttel. Aztán én szeretnék más ételeket is készíteni, amikor van időnk, más házi sütiket is szoktunk sütni, nagyon jó a pitém például. Az üstben főzött babgulyás is két perc alatt szokott elfogyni. És én azért hosszútávon szeretném, ha tudnánk fejleszteni, bővülni, az én álmom egy saját gyümölcsfeldolgozó.

Hajjaj, de még mennyire! Nagyon szeretjük, és eszünk is. Az a jó, hogy annyiféle van, és mi is mindig várjuk, hogy végre eljöjjön egyiknek-másiknak a szezonja. Imádjuk, amikor nyaranta újra van szilvás, vagy szedres, de reggelire szoktunk magunknak sütni sós túrósat, vagy bacon-öset is. Szeretünk kísérletezni, és újítani is, nagy sikere volt idén például a zserbós rétesnek. Ha éppen megunnánk, akkor kitalálunk valami új változatot.

Természetesen az Ökocentrum kötelező, az éttermek közül pedig mi családilag a Tavirózsa éttermet szeretjük a strandon, oda járunk halászlevet enni.

 Poroszló, Kossuth utca 58. (A falu végében, Tiszafüred felé, az út mentén)