Főzéssel az előítéletek ellen -Nadia Zerouali, Amszterdam – #gasztrocsajok 4.

Sorozatomban olyan, inspiráló #gasztrocsajokat mutatok be az egész világról, akik a gasztronómiában, vagy annak valamilyen kapcsolódó területén találták meg a saját útjukat. Célom, hogy ihletet és jó példákat hozzak, valamint megmutassam: érdemes a saját, önazonos utunkat járni, akkor is, ha az esetleg elsőre furának és/vagy rögösnek tűnik. Fogadjátok sok szeretettel a harmadik szereplőt: Nadia Zerouali, marokkói származású, holland szakácsnőt, szakácskönyvszerzőt.

A sorozat eddigi szereplői:
#gasztrocsajok 1.: Baktay Anna-Réka, a ComfortZone: Berlin Cookbook kitalálója
#gasztrocsajok 2: Didem Senol, Isztambul legjobb szakácsnője

Holland is vagyok, meg marokkói is – állítja Nadia Zerouali, számos szakácskönyv szerzője, televíziós főzőműsorok vezetője, aki küldetésének azt tekinti, hogy a gasztronómia segítségével megváltoztassa a Hollandiában élő arabokkal szembeni előítéleteket. Amszerdamban beszélgettünk vele.

Nagyon. Saját bőrömön tapasztaltam meg, hogy az elmúlt évtizedekben hogyan változott meg az arabok megítélése itt Hollandiában, és egész Európában. A szüleim marokkóiak, én már itt születtem, egy német határ menti kis holland faluban nőttem fel. A 80-as években nagyon jó volt marokkóinak lenni. Inkább amolyan egzotikus, kedves vendégek voltunk, akiket nagyon nyitottan befogadtak. Imádták az anyukám által sütött lepénykenyeret, odavoltak a fekete göndör hajamért. Eltelt egy-két generáció, és az én fiam, aki most 11 éves, már rendesen kapja az “arabozós” megjegyzéseket és a káromkodásokat. Ebben a folyamatban a médiának óriási szerepe és felelőssége van.

Szeretném az embereket a főzésen keresztül közelebb hozni más kultúrákhoz, nyilván a gyökereimből adódóan leginkább az arab világhoz. Leépíteni az előítéleteket. Ha eszel az ételemből, akkor máris egy kicsit jobban megismersz, nyitottabb leszel rám. Mindenkinek megvan a maga emberi története. Gondolj bele, egy csomó marokkói asszony úgy jött ide 16-17 évesen, hogy gyakorlatilag a fejletlen vidékről, szamárhátról ült a repülőre. Aztán egy teljesen ismeretlen, új világban segítség és támogatás nélkül felnevelt 5-6 gyereket. Fontos számomra, hogy ezt tiszteletben tartsuk. A fiataloknak szeretnék példákat mutatni: lehet, hogy nem leszel sztárépítész, de lehetsz jó kőműves mester. Vagy nem lesz szakácskönyved, de attól lehet belőled kiváló szakács. A másod-, harmadgenerációs bevándorlók sokszor nem is látnak a környezetükben jó példákat, utakat, lehetőségeket, csak ismerik, amit a szüleiktől láttak.

17 évesen összeházasodtam a barátommal. Mindkettőnk szülei marokkóiak, konzervatívak voltak, és mivel nem aludhattunk egymásnál, úgy döntöttünk, hogy összeházasodunk. A főiskolát már így kezdtem. Később találkoztam egy mentorommal, aki nagy hatással volt a pályámra. Gasztronómiai kommunikációs ügynöksége volt, én pedig azonnal jelentkeztem, hogy dolgozni akarok nála. Azt mondta, nem tud fizetni. Teljesen abszurd volt, naponta két órát vonatoztam a munkahelyemre, ahol ingyen dolgoztam, a férjemet gyakorlatilag hétvégente láttam. Viszont mindent itt tanultam meg: a kulináris szakírást, receptfejlesztést, receptírást, marketinget. Aztán Hakim, a férjem tragikusan hirtelenül elhunyt egy autóbalesetben, akkor 22 éves voltam, a kisfiunk kéthónapos. Elég kemény másfél év következett, és akkor írtuk meg Merijn barátnőmmel az első szakácskönyvünket, úgy, hogy a pici babámmal utaztuk be Szíriát, Libanont.

Azokra vagyok a legbüszkébb. Mintha mind a saját gyerekem lenne. A különböző céges, üzleti megbízásokból keresem a kenyerem, és azok teszik lehetővé, hogy könyveket írjak. A kedvencem egyébként a Melk&Dadels címet viseli, és marokkói édesanyák élettörténetét és receptjeit mutatja be. Elsöprő sikere volt itt Hollandiában.

Sokan csak a csillogását és a finom falatokat látják benne, pedig rengeteg munka van mögötte, ráadásul a sok utazás, étterembejárás, főzés sokba kerül, ezt ki kell termelni. Nagy a verseny, azzal is lépést kell tartani. Itt Hollandiában a legnagyobb eladási számokat Jamie Oliver hozza, illetve minden, ami fogyókúra, vagy a “hogyan készítsünk egy el avokádós szendvicset és egy müzlit” típusú trendi lifestyle könyvek. Ha nem akarok, ill. nem vagyok hajlandó erre a vonatra felszállni, vagy egy szál fürdőruhában pompázni a borítón, akkor bizony ezekkel nemigen tudom felvenni a versenyt. Félreértés ne essék, semmi bajom nincs az egészséges életmódot hirdető könyvekkel, de azért az rendre kiderül, hogy ezek szerzői nem nagyon tudnak tisztességesen megfőzni egy komolyabb ételt.

Továbbra is dolgozom következő könyveken, bár most sajnos nem tudunk utazni például a Közel-Keletre. Előkészületek zajlanak a holland közszolgálati televízión sugározandó műsortervünkkel kapcsolatban is –utazás az arab világba, főzés, különböző kultúrák, sok nő, sok szín –most jön majd el az igazság nagy pillana, hogy bevállalják-e.

Amszterdam, 2016. január

Villáminterjúm Nadia-val és az általa ajánlott gőzölt -nem áztatott! – kuszkusz:

Nagyon szépen köszönöm partnereimnek az együttműködést: