Utazásaim gasztronómiai élményeire komolyan fel szoktam készülni. Olyan rövid idő alatt kell minél intenzívebbem megélni mindent, hogy szeretem, ha nagyjából tudom, hogy mi vár rám, mire érdemes figyelni, milyen helyi specialitást nem szabad kihagyni. Persze, aztán helyben azért hagyom magam sodorni (és vezetni) is, de nem bánom, ha ez valamelyest célzottan történik.
Néhány nappal az utazás előtt e-mailt írtam B. barátnőmnek, hogy mit szólna hozzá, ha ezen a bizonyos helyen ebédelnénk valamelyik nap. Kb. 10 perc múlva érkezett is a válasz: „OK, szombaton 14.30-ra lefoglalva. Nem tudom, hogy a túróba találjuk meg, de majd térképpel csak valahogy…” Az Etxebarri étterem ugyanis Bilbao-tól 50km-re, egy kicsi faluban, Axpe-ben található. Az étteremről Chez Pim blogján olvastam, aki azt írta, hogy európai étteremtúrája során talán ez a hely volt számára a legnagyobb élmény. Márpedig ez a lány végigevett egy csomó Michelin csillagos éttermet, így ez azért jelenthet valamit. (Az Etxebarri-nak nincs egyetlen Michelin csillagja sem)
Szombaton tehát jó időben autóba ültünk, Axpe-t minden gond nélkül elsőre megtaláltuk, az éttermet is. A hegyek lábánál található völgyben, kőházakkal, tornyokkal, legelésző bárányokkal olyan gyönyörű, idillikus látvány tárult elénk, amiért akkor is érdemes lett volna ide utazni, ha semmiféle étterem nincs itt (de hálistennek még az is van..). Az Etxebarri egy hangulatos, többemeletes kőházban, fagerendás, egyszerű, de elegáns teremben található. A séfet Victor Arguinzoniz-nak hívják, a specialitása pedig a grillezés. Az éttermében minden kizárólag csak ezzel a módszerrel készül. A grillezést olyan tökéletesre fejlesztette, hogy annak világszerte híre ment. Speciális faszenet készít, és a sütőket is saját maga tervezte, hogy megfelelően tudja szabályozni a hőt. Szinte mindent saját maga készít, a hozzávalók nagy része saját kertjében terem. A rendeléssel először picit zavarban voltunk, de végtelenül kedves pincérnőnk kisegített, végül a napi menüt (menu del dia) rendeltünk, amelyből minden fogást kétfelé osztottak, így többfélét tudtunk kóstolni. Kivételesen (a mini méretű gépemnek és szerencsés ülőhelyünknek köszönhetően) diszkréten fényképezni is tudtam, így az egész menüt megörökítettem. Életem egyik legfantasztikusabb ebédje volt.
A menü:
1. Hatalmas tányér, legkiválóbb minőségű ibérico sonka, életemben nem ettem ilyen finomat, szinte elolvadt a számban. (annyira belefeledkeztünk, hogy ezt még fotózni is elfelejtettem)
2. Grillezett zöldségek: helyben termesztett újhagyma, szárzeller, káposzta- és salátalevél, karfiol, sárgarépa –minden enyhén grillezve, alig fűszerezve -tökéletes
3. Grillezett tengeri hal (nem értettük a nevét – a pincérnőnk azt monda, hogy ezt halásszák még a szardella és a többi hal előtt, most van szezonja –talán „berbel”-t/vagy vervel-t mondott. Ez közepesen átsütve érkezett, a belseje opálos volt –alatta mindössze néhány darab zöldség, a káposztalevél volt a legemlékezetesebb. Álom.
4. Egy elképesztő steak: chuletas (hatalmas T-bone steak) –természetesen nem kérdezték meg, hogy milyenre süssék –ilyen hús kizárólag véresen érkezhetett –a hihetetlen ízű, füstös kérge és az omlós, ízes belseje olyan volt, hogy B. szerintem ma is erről álmodik:)
5. Friss krémsajt fagylalt (helado de queso) erdei gyümölcsszószban
6. Semleges ízű helyi juhtúróból (idiazabal) készült fagylalt mandulás rolóban, txacoli (helyi fehérbor) granita-val –na, ilyen finomat életemben nem ettem.
(A menü ára 50Eur –ez tartalmazza az összes fogást, vizet, egy üveg bort és kávét)
Restaurante Etxebarri
Plaza San Juan 1.
48291 Axpe-Marzana
Tel: 34-946583042
(Útleírás: Bilbao-ból az autópályán Durango felé. Durango autópálya lejárat után bal sávból balra. Benzinkútnál balra Elorio irányába. Végig követni az Elorio táblát–egyszer csak hirtelen Axpe tábla jobbra –ez az út már az étteremig vezet)
hát no comment… vagyis jujjj de jó ott most neked:)) hát Bilbaot meg egyszer meg kell nézni..
pont hétvégén olvastam ezt itt alant, és tudtam hogy ide egyszer el kell jutnom. most még jobban tudom.http://www.time.com/time/magazine/article/0,9171,1592116,00.htmlEtxebarri is one of only two restaurants I know that buys live angulas (baby eels) and makes them worth their exorbitant price. The delicacy of the seafood courses proves that less can be oh-so-much more, but all flame tamers are pulled off for the chuletón, the king of steaks. Arguinzoniz swears by the complex, marbled meat of retired Galician milk cows, fattened for slaughter until they resemble Kobe beef but with richer flavor, and seared to an incredible blackened crust. Forget delicacy and sophistication — this is simply the best steak ever.
fú, köszi, elolvastam, minden így van, ahogy írja. A steak elképesztő. A mellettünk lévő asztal pont egy tál bébiangolnát evett -ezt ráadásul egy speciális favillával eszik, hogy ne hűtse le. Nagyon bizarrul néz ki, egy pintxo bárban megkóstoltam, hát, nem ízlett.
Ej, a jamon ibérico! Szerintem a pármai sonka elbújhat mellette. Azt tűnt fel, hogy míg a pármai sonka zsíros részét határozottan harapni kell, addig az ibérico zsírosa szinte elolvad az ember szájában…Ezt a vendéglőt biztosan meg kell nézni… Köszi a beszámolót!
Most jöttünk meg egyhetes baszk túránkról – hírhedt gasztronómiai turistaként természetesen Etxebarri nem maradhatott ki az útitervből…a kétkedő barátokat is elvonszoltuk magunkkal, de az ebéd végére mindenkinek elakadt a szava:)) minden úgy volt, ahogy írtad, a steak zseniális volt, a tonhal egy álom… és még a fagyin is éreztük a faszén füstjét! az igazi feelinget a fogásokon túl a szomszédos asztaltársaságok adták meg: körülöttünk mindenhol elegáns, jó kedélyű üzletemberek (csak helybéliek persze) fogyasztották el jóízűen ebédjüket 2-3 órán át, ki tudja milyen nagy dolgok dőltek el ezalatt… azóta itthon mindnekinek hirdetjük az igét. köszönjük!!!