Fehérbabkrémleves friss medvehagymapesztóval

Fontos koratavaszi mérföldkövéhez érkeztünk: megérkeztek az első medvehagymák! Minden más még igencsak odébb van, egyelőre ezzel kell megelégedni, használjuk ki a néhány hetes szezont minél változatosabban! Következzen tehát a szokásos, márciusi ötletgyűjtemény, hogy legyen miből inspirálódni. A nyitófogás minden évben a tejes-vajas krumplipüré, amibe még forrón keverjük, így a hőtől összeesik, és már át is járja a pürét a kellemes, fokhagymás aroma. Rántott csirkéhez pazar! Aztán következhetnek a krémek: kiváló tojáskrémben, körözöttben, túrókrémben, hummuszban, pástétomokban. Shaksukában, quicheben, tojáslepényben. Palacsintatésztába, galuskába, sztrapacskába, tésztás ételekbe, tócsnikba sok konyhában kerül. Jöhetnek a kevésbé megszokott felhasználási módok: főzelékeknek kellemes, finom fokhagymás tónust ad, például krumpli-, finom-, karalábé-, vagy spenótfőzelékben, esetleg zöldborsófőzelék mártásába turmixolva. Medvehagymás fasírt, húsgombóc, töltött csirke - ezeknek is nagyon jól áll. Minden ázsiai fogásban bátran kiválthatjuk vele a spenótot (wokos ételek, pirított tészták, curryk, kimchik). Szép, zöld fűszervajat is készíthetünk belőle, amit aztán steakre, sültekre, grillezett zöldségre, héjában sült burgonyára olvaszthatunk. Házi medvehagymapesztót is érdemes ilyenkor tartani a hűtőben, rengeteg ételt feldobhat, például az alább ajánlott fehérbabkrémlevest.

Talán meglepő, de a levest az eredeti Jókai bableves ihlette. A közismerten gourmet Jókairól számtalan történet és írás született. Nyáry Krisztián: Így ettek ők – magyar írók és ételeik kötete és Vinkó József: Szellem a fazékból – írói fogások című gyűjteménye is bemutatja Jókai kulináris történetét. Abban mindenki egyetért, hogy szeretett levesét manapság valószínűleg nem is ismerné fel. Abban ugyanis eredetileg sem csülök, sem csipetke, de zöldség sem volt. Kizárólag bab és malacköröm, amit hosszan főztek kocsonyássá. Vinkó József tárcájában pedig egy nagyon érdekes részlet is megbújik: Jókay Jolán, Jókai unokahúga meséli el, hogy eredetileg nem a levest, hanem a régi fajtájú, apró, fehér, gömbölyű babot nevezték Jókay-babnak. Az eredeti, fehér, minimalista változat kiváló, persze jó fehérbab kell hozzá. Másnap pedig, a malacköröm nélkül, teljesen krémesre lehet pürésíteni. Hogy Jókai idejében ismerték-e a medvehagymát, kérdés, a levesével összepárosítva azonban kiváló!

A pesztót egy-két nappal korábban is elkészíthetjük: a leveleket alaposan átöblítjük, használhatunk teljesen vegyesen mindenfélét, aminek éppen szezonja van. Ha fodroskelt is használunk, annak eltávolítjuk a vastag szárát. Nagyobb mennyiséget turmix-, vagy robotgépben érdemes készíteni, szimpla adagot kis aprítógépben, vagy botmixerrel. A keverőtálba tesszük a zöldeket, hozzáadjuk a durvára vágott diót, a reszelt parmezánt, olívaolajat és a fokhagymát. Pürésítjük, kevés sót adunk hozzá (a parmezán sós!), majd szükség szerint igazítjuk az ízeket és az állagot (ami mindig kicsit más lehet a levelek fajtájától, víztartalmától függően). Ha túl hígnak érezzük, akkor még egy kis diót adunk hozzá, ha túl sűrűnek, akkor még olajat. Üvegbe töltjük. Hűtőben 3-4 napig eláll, de kiválóan fagyasztható is.

A leveshez egy éjszakára beáztatjuk a fehérbabot. Másnap leszűrjük, majd három liter vízben (vagy füstölt alaplében) teljesen puhára főzzük (fajtától függően kb. 40-60 perc). A főzővízbe egy hagymát, négy fokhagymagerezdet és két babérlevelet teszünk, sózzuk, borsozzuk. Amikor a bab megpuhult, a lével együtt teljesen simára turmixoljuk. Tálaláskor egy-egy evőkanál friss pesztót teszünk a tetejére.

Medvehagymás receptek a blogon.