Ó, te Cocotte!

A jó főzéshez szerintem három tárgy elengedhetetlen: egy profi séfkés (kedvencem: 26 cm-es Wüsthof), egy jó minőségű, vastagfalú serpenyő (Kitchen Factory), végül egy súlyos, méretes öntöttvas lábas. Utóbbit cocotte-nak nevezi a nemzetközi gasztronómia. Bármelyik évszakban hasznát veszi az ember, télen pedig a legtöbbször elővett edény lesz. A cocotte-ban készült, házias egytálételek bármilyen más fogásnál jobban összehozzák az asztal körül ülőket. Hogy a lábas melege, az edényben összegyűlt intenzív ízek és illatok tömény zamata, vagy a főzés során kialakult karakteres ízek teszik, ki tudja. A szakácsra is elviselhetetlen könnyűséget testál, hiszen az előkészületeket követően néhány óráig rá sem kell pillantani az ételre.

A brezírozás (braising) alapkelléke, ez egy olyan főzési eljárás, amelynek során lefedett edényben, kevés folyadékkal, alacsony hőmérsékleten, hosszú ideig készítjük az ételt. Osso bucco, coq au vin, és további klasszikusok, de bármit főzhetünk így, a főzelékektől a csülökig.

A technológiának az a lényege, hogy a zárt, lefedett térben az alapanyagok a saját gőzükben párolódnak, íz és nedvesség nem távozik, mind-mind visszaáramlik magába a fogásba. Érdemes rögtön egy méretes (5-6 literes), kerek edénybe beruházni, súlyos öntöttvas legyen, fedővel együtt. (A legjobb márkák a Le Creuset, vagy a Staub, de jó alternatíva lehet Légli Attilafedeles mázas kerámiatálja, vagy bármilyen nehéz, bevonatos agyagedény is. ) Egy cocotte nem olcsó mulatság, cserébe életfogytiglan kitart. Tessék felírni a karácsonyi kívánságlistákra, hátha már benne készülhet majd az újévi lencsefőzelék!

Beszerzési helyek:

Itt gyönyörű Staub cocotte-okat árulnak, ráadásul az olvasóimnak felajánlottak 7% kedvezményt a cocotte-okra, rám kell hivatkozni (“Chili”)

Náluk kapható pl. a kedvenc Le Creuset.

Webshop, illetve karácsonyig kint vannak az Erzsébet téri karácsonyi piacon.

Néhány recept:

Osso bucco (ez a gyors változat, de lassan, cocotte-ban az igazi)

Belga sörös marharagu (Carbonnade Flamande)