Ahogy elindult az igazi ősz, nekem megjött a sütési hangulatom. Lehet, hogy a nagyszabású almás pite hozta meg hozzá a kedvet, vagy a sok csodás őszi gyümölcs, amiket különböző kertekből kaptam. A körte nagy kedvenc, és abból sem könnyű piacon igazán jót találni, de a Lehelen most sikerült, a középső részen, a babokra specializálódótt idős házaspár pultján pompázott egy rekeszben....
Tovább a cikkre >>
A kilencéves kék könyvem (Gyere Velem Főzni, 2011.) egyik legkedvesebb receptje újra eszembe juttatta a budapesti nagypapámat, aki évtizedeken át regélt testvére, Ella néni császármorzsájáról. Nagymamám viszonylag hamar feladta a kísérletezést, én emlékszem, hogy többféle receptet teszteltem, és mindig vártam, hogy nagypapa jóváhagyja, és eljöjjön számára a nagy császármorzsa áttörés. Az nem jött el, de az alábbi változat ízlett neki....
Tovább a cikkre >>
A babka kalács az egyik örök kedvencem, nem csak azért, mert a törzshelyem (a Babka étterem) névadója, hanem azért is, mert a létező egyik legfinomabb sütemény. 2013-ban publikáltam először a receptjét (az Ottolenghi receptet vettem alapul, szerintem az a legjobb), rengetegen meg is sütöttétek akkor és azóta is. A legelterjedtebb változata csokoládés töltelékkel készül, de rájöttem, hogy érdemes mindenféle más....
Tovább a cikkre >>
Gyönyörű, érett gönci barackhoz jutottam, egy adaggal még múlt héten (egy elég szövevényes, kanyargós úton, Tiszaörvényen – ehhez egy kedves személyes történetem is kapcsolódik, amit az Instagram oldalamon osztottam meg), egy másik adaggal pedig most hétvégén a Czakó-piacon, ahol a budapestieknek helybe hozták a zamatos gyümölcsöt. A gönci barack eredetvédett és Gönc, Boldogkőváralja és a Zemplén lábának bizonyos, meghatározott ültetvényeiről,....
Tovább a cikkre >>
Nagyon szeretem a rebarbarát, leggyakrabban almával kevert morzsasütit készítek belőle, mert azt gyakorlatilag recept nélkül össze lehet dobni, vagy pitét, ami ugyan idő- és munkaigényesebb, viszont a ráfordított energia minden másodperce megéri.Valahányszor Angliában járok, mindig csak irigykedem a gyönyörű, élénkpink rebarbarákért, amik valóban ilyen színűek anélkül, hogy eperrel kéne színezni. Itthon a zöld fajta terem, termesztése ráadásul nem is túl....
Tovább a cikkre >>
Az ember konyhai repertoárjában jólesnek néha a különösebb izgalmat és kulináris tüzijátékot nélkülöző alapdarabok, amikhez mindig jó visszanyúlni, mindig ugyanúgy sikerülnek, és mindenki szereti őket. Amiket szinte vakon, nagyobb előkészület nélkül, többé-kevésbé egy nagy tálban, tíz perc alatt össze tud keverni. Valószínűleg pont erre találták ki a banános (vagy bármilyen más) gyümölcskenyeret. Habár, az sem kizárt, hogy azt a konyhapulton....
Tovább a cikkre >>
Áttörés a téli citromfronton: idén első alkalommal fordult elő, hogy szupermarketben és piaci zöldségesnél is külön jelölést kapott a Meyer-citrom! Tudják, ez az a narancsnak tűnő, érdekes citrom, ami teljesen egyértelműen megkülönböztethető a sima citromtól, és aminek ilyenkor van szezonja. Miről lehet megismerni? Formája általában kissé gömbölyűbb, a héja vékonyabb és simább, amikor érett, akkor a színe narancssárgába hajlik. Legárulkodóbb....
Tovább a cikkre >>
Frissen, közvetlenül a sütőből, langyosan tálalva az egyik legfinomabb és leghatásosabb vendégváró falatka a francia gougéres, vagyis égetett tésztából készítetett, sós, sajtos fánk. Ugyanabból a tésztából készül, mint a profiterol, a képviselőfánk, vagy az eklerfánk. Az első néhány bizonytalanság után kiválóan rá lehet érezni a trükkjeire, és garantáltan az egész ünnepi időszakban visszatérő vendég lesz. Kívül vékony, roppanós, belül krémes,....
Tovább a cikkre >>
A német konyháról nem feltétlenül a fenséges, kifinomult cukrászsütemények jutnak eszünkbe. Más a helyzet a pékségekkel, ahol már azért lehet csemegézni a jobbnál jobb kenyerek, kiflik és kalácsok között. A sütemények közül is inkább a masszívabb, kelttésztás változatok mennek. Örök kedvenc a morzsás pite, amelyet az évszaknak megfelelő gyümölccsel készítenek, például almával, meggyel, sárgabarackkal. Többféle tésztája létezik, hol vastagabb, élesztős....
Tovább a cikkre >>
Hiába a mínuszok, fejjel és gyomorral lassan a tavasz felé fordulunk. Télbúcsúztatónak megsütjük még az utolsó darab tököt, tavaszvárónak már megvesszük az első csokor – még bárgyú – medvehagymát. Még forró levesekre vágyunk, de már ki van éhezve a szervezetünk a hideg, nyers zöldségekre. Ebben a néhány hétben tökéletes átmeneti megoldás lehet a bagna cauda, a jellegzetes piemonti specialitás, ami....
Tovább a cikkre >>
Amikor a 34-es úton a távolban felbukkan a kunmadarasi templom, akkor már átjár a megérkezés öröme. Nyáron buja és zöld a kert, ősszel száraz narancssárgában úszik minden, és a napfény annyira vakít, hogy amikor a kertből bemegyek a verandára, percekig kell pislogni, hogy újra lássak. Ez a kedvenc évszakom itt. A Ferdinánd számomra egyenlő a kunmadarasi nyarakkal és emlékekkel, Nagymamám bajnoka....
Tovább a cikkre >>
Úgy tűnik, az öt hosszú, gyermekkori, Prágában töltött év sem volt elegendő ahhoz, hogy a cseh gasztronómia meghatározó szerepet játsszon a konyhámban és az írásaimban, bármennyire is igyekszem magamban elővarázsolni a sorsfordító élményeket. A sörözés akkortájt nyilvánvalóan nem volt napirenden (azóta sem), így még a sokak által kultivált sörkorcsolyák (utopenec, azaz ecetes, hagymás lében eltett krinolin, vagy a tlacenka,....
Tovább a cikkre >>
Sejtettem, hogy Julia nem lesz egy könnyű falat. Amikor a Julie&Julia: Két nő, egy recept film dvd- változatának megjelenése kapcsán együtt dolgoztam a film forgalmazójával, borzasztó lelkesen jelentettem be, hogy már alig várom, hogy a dvd-ben található szuper kis receptkönyvből megfőzzem az egyik receptet. Ki is néztem, hogy ha már, akkor nyilván nem holmi kis csokoládés pite, vagy szuflé lesz....
Tovább a cikkre >>
Tavaly a brit Guardian tudósítása igencsak felborzolta a gasztronómia iránt érzékeny közönség kedélyeit. A lap egy tanulmányról számolt be, amely ismert szakácsok receptjeit vette górcső alá. A “A sztárséfek bűnös titka” (The Guilty Secret of Celebrity Chefs) című jelentés az eladási listák élén álló szakácskönyvek receptjeit elemzi, és kritikusan megállapítja, hogy azok eszeveszett mennyiségű vajat tartalmaznak, ami nyilván rém egészségtelen.....
Tovább a cikkre >>
A múltkori nosztalgiázás alkalmából utólag rá kellett jönnöm, hogy, mennyi régi, fontos étel kimaradt, sokáig tudnám még folytatni a sort. Eszembe jutott például, hogy a vidéki Nagyszüleimnél gyerekkoromban milyen gyakran kaptunk télen reggelire héjában sült burgonyát. Emlékszem, Nagyapám mesélte, hogy amikor ő kicsi volt, mindig a forró krumplival a zsebükben indultak az iskolába, hogy melegítse a kezüket. Aztán megették. Mennyire....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
