Ha a kamránk fűszerekben gazdag és jól felszerelt, akkor néhány szezonális alapanyaggal is bármikor elutazhatunk a világ konyháiba. Hangulattól, időjárástól, utazástól, irodalmi, mozis élménytől, vagy egyéb aktuális inspirációtól függően dönthetünk, hogy merre indulunk. Ha pedig néhány alap-, általános fűszerkeveréket is tartunk otthon, akkor még könnyebb dolgunk van. Ha van garam masala, akkor bármikor, bármiből összedobhatunk egy indiai curryt. Ha akad....
Tovább a cikkre >>
A tökéletes állagú zöldségpüré: igazi konyhai alapdarab, ami profi színvonalra emeli a legháziasabb fogást is, készüljön az hétköznap, vagy akár az ünnepi asztalra. Két nagyobb titka van: egyrészt egy komolyabb teljesítményű turmix-, vagy robotgép, ami teljesen simára tudja pürésíteni, másrészt a pépesítés végén hozzáadott, hideg vaj, ami a selymes krémességről gondoskodik, a telt íz mellett. Aztán akad pár apróbb fortély....
Tovább a cikkre >>
Apró, méretes, éppen csak a földből kiszedett babarépák, harsogóan zöld salátalevelek, a lehető legfrissebb spenót, fodros- és feketekel, zsenge, piros-fehér franciaretek, a legédesebb újhagymák, koriander, mizuna, apró céklák – megérkeztek a tavasz első, primőr hírnökei a piacra. Ezekkel az első zöldekkel nincs is más feladata az embernek, mint hogy békén hagyja őket, és vagy nyersen, frissen, salátaként, vagy minimálisan hőkezelve....
Tovább a cikkre >>
Megint március: végre elindult a medvehagyma szezonja és vele a tavasz és az igazi piaci szezon ígérete. Továbbá az évről évre visszatérő dilemma: kezdjünk-e el új ételekkel kalandozni, vagy használjuk ki ezt a néhány hetet, és készítsük minél gyakrabban a kedvenceket. Például a szokásos tavasznyitó klasszikust: a medvehagymás krumplipürét. ami annyira tökéletes magában, hogy nem is érdemes köretként adni, esetleg....
Tovább a cikkre >>
Paradicsomszósz, kevés paprika, sok fűszer, tojás. Az elmúlt években végigsöpört a világon a shaksuka őrület, a “Közel-Kelet lecsója” ma már nem egzotikus különlegesség, hanem brunch- és reggelizőhelyek, bisztrók szinte elmaradhatatlan fogása. Bár elsősorban a kortárs izraeli konyha felől indult el a világhírnév felé, valójában Észak-Afrikából vándorolt a Közel-Keletre, ahol az ötvenes években betelepülő tunéziai és líbiai zsidók honosították meg. Többnyire....
Tovább a cikkre >>
A piacok lassan beindulnak, mindjárt itt a spárga- és az eperszezon, de addig is van már mibe kapaszkodni: friss, zsenge spenót, újhagyma, medvehagyma, mángold, sokféle saláta zöldellik a standokon, a zöld hullám néha megtörik egy-egy csokor piros retekkel. Itt a helye megjegyezni, hogy a sok zöld szárat, levelet (például a reteklevelet és az újhagyma szárát) nem tanácsos kidobni, nem csak....
Tovább a cikkre >>
A természet nem zárt be, így annak rendje-módja szerint, mint március első heteiben mindig: megérkezett a tavasz első hírnöke, a medvehagyma. Jöjjön hát a szezon elején a szokásos, éves ötletgyűjtemény, hogy mi mindenbe tehetjük. A nyitófogás a tisztességesen elkészített, tejes-vajas krumplipüré, amibe még forrón keverjük, így a hőtől összeesik, és már át is járja a pürét a kellemes, fokhagymás aroma.....
Tovább a cikkre >>
A koreai konyhából hoztam ezt a tócsnit, ahol nagy hagyománya van az ilyesféle palacsintáknak – kiváló snack alkoholos italok mellé. A koreai konyhában általában sok apró fogást találunk az asztalon, amiből vegyesen lehet falatozni, a különböző olajban, vagy bundában sütött ételek is igen népszerűek. Ez a tócsni különböző hozzávalókból készülhet, egyik leggyakoribb az újhagymás változat, de kedvelt a tintahallal, garnélával....
Tovább a cikkre >>
Ez a pár márciusi hét alapanyagok szempontjából mindig a legnehezebb, én legalábbis mindig így élem meg. Már kisüt a nap, ébredezik a természet, elkezd tavaszodni, fejben is kezdünk ráhangolódni (idén azért ez sem egyszerű). A piacon már keresi a tekintetünk a friss zöldeket, primőröket, valójában azonban azoktól még pár hétre vagyunk. Március első hetében legalább elindul a medvehagyma (ezek még....
Tovább a cikkre >>
A medvehagyma várva várt megjelenése után a tavasz következő hírnöke minden évben a zsenge retek. Utóbbi többnyire csak mellékesen kerül a kosárba – majd elfogy a szendvics mellé, vagy jó lesz a salátába. Pedig Franciaországban óriási kultusza van a zsenge tavaszi – hosszúkás, piros-fehér – reteknek, amit már szerencsére hazai kis kertészeteink is megtermesztenek és árulnak. Normál időszakban a Lehel....
Tovább a cikkre >>
Az önkéntes karanténom kilencedik napján érkezett el az a pillanat, amikor ellenállhatatlan gusztust éreztem valamilyen karakteres, keleti – sós-édes-csípős –ízre. Az első napokban kifejezetten egyszerű, házias, hétköznapi fogásokra vágytam – húsleves, tojásos nokedli, bableves, sok saláta – a második héten viszont elkezdtek hiányozni azok az ízek, amiket „békeidőkben” a hétköznapok során gyakran eszem és főzök is. Habár a kamrám felszereltsége....
Tovább a cikkre >>
Spárgaszezonban minden évben az első étel a konyhámban a sült spárga hatperces tojással. A spárga megjelenésének ünneplésére nem tudok elképzelni ennél jobbat. Ehhez jönnek mindig új „feltétek”, vagy raguk, idén ez a medvehagymás zöldborsó. A retek csodás pirítva, vagy sütve, nem csak nyersen finom!....
Tovább a cikkre >>
Berobbant az idei medvehagyma szezon, következzen tehát a szokásos, éves nyitó- és záró rituálé. Az első fogás mindig ugyanaz: igazi, tejes-vajas krumplipüré, a medvehagyma ebbe keverve, mellé tükörtojás. Se több, se kevesebb. Amikor pedig már kifutóban van, akkor egy nagy adag medvehagymapesztó készítésével zárul a rövid, párhetes szezon. A kettő között pedig jöhetnek az újítások és kísérletek. Az idei ajánlataim:....
Tovább a cikkre >>
New York, Nolita negyed (North of Little Italy rövidítése), délután öt óra. Manhattan déli részének menő, sűrű övezetének egyik utcájában izgatottan kígyózó sor. Ebben a városban egyáltalán nem ritka, hogy kiemelkedőnek ígérkező kulináris élményért még ácsorogni is hajlandó a tömeg. A türelmetlen várakozás ezúttal az Uncle Boons vendéglőt illeti, amely hat éve, a nyitása óta óriási népszerűségnek örvend, amióta pedig....
Tovább a cikkre >>
A szupertehetséges, fiatal Tekuna Gachechiladze a modern grúz gasztronómia egyik legünnepeltebb és legelismertebb személyisége. Tekuna New York-ban folytatta pszichológiai doktori képzését, azonban beleszeretett egy amerikai séfbe, akinek hatására abbahagyta tanulmányait, és inkább beiratkozott egy szakácsiskolába. Később visszatért Tbilisi-be, ahol egy kis forradalmat szeretett volna lehelni a szerinte túlságosan is egyforma és egysíkú grúz éttermi életbe. Megnyitotta Culinarium nevű éttermét, amely....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
