Szójaszószos, chilis-fokhagymás uborkasaláta

Paprika, paradicsom, uborka – a nyár elmaradhatatlan kellékei. Már magában is a hőguta legjobb ellenszerei tudnak lenni, de ikonikus nyári fogásaink is elképzelhetetlenek nélkülük, a lecsótól a kovászos uborkáig. Uborka persze egész évben akad, a legjobbak azonban mégiscsak nyáron teremnek. A kiskertészetek és bevállalósabb, vagány termelők fellendülésének köszönhetően pedig már egész komoly uborkaválasztékkal találkozhatunk egy-egy piacon. Sárgás banánuborka, csíkos cseresznyeuborka,....

Tovább a cikkre >>

Csípős-édes, szójaszószos padlizsán

Technikai okokból kifolyólag múlt szombaton kivételesen nem a Lehel piacon intéztem a szokásos heti zöldség- és gyümölcsbeszerzésemet, hanem a Fény utcában. Nem fogok átszokni, de kirándulásnak jó volt, a társasági élet határozottan erősebb, mint itt nálunk a tizenharmadik kerületben. Négy top séffel is összefutottam, az mindenképpen jó jel.Két olyan – hírből már jól ismert - termelőnél is vásároltam, akikhez biztos,....

Tovább a cikkre >>

A húsleves három élete

A legfinomabb húsleves kétségkívül gyöngytyúkból készül (habár mostanság a marhaszegy is újra megérkezett a konyhámba, el is feledkeztem róla, hogy micsoda mély ízű leves fő abból is). A gyöngytyúk az a jolly joker, amiből még gyorsított tempóban, csalós kuktás változatban is olyan húsleves születik, mint egy falusi, frissen vágott tyúkból, amit aztán nagy fehér porcelántálban tálalnak fel a verandán.Budapesten a....

Tovább a cikkre >>

Vietnami marhahúsleves rizstésztával (pho)

Az utolsó téli hidegekben lélekmentő tud lenni, ezzel együtt nincs összefüggésben az időjárási viszonyokkal, a pho leves ugyanis mindig telitalálat. Nem véletlenül vált az elmúlt évek egyik gasztronómiai sikersztorijává.Az erős, aromás vietnami marhahúslevest, amelyet rizstésztával és mindenféle illatos kiegészítőkkel együtt esznek, már számos kifőzdében meg lehet kóstolni, a legfinomabbat azonban a saját konyhánkban fogjuk főzni. Sok idő és odafigyelés kell....

Tovább a cikkre >>

Medvehagymás, édes-csípős sárgarépasaláta

  Ezen aztán minden van, amit itthon találtam: Halszósz (már csak pici van abból az évjáratosból, amit a Világevőtől kaptam Vietnamból, vigyázok is rá, mint a szemem fényére, szerencsére olyan intenzív, hogy csak nagyon kevés kell belőle. Ha nincs halszósz, szójaszósszal helyettesítsétek.) Chiliszósz (yuzu kosho nevű, világbajnok, japán, fermentált chilipaszta yuzuhéjjal, a top kedvenc chilipasztám, ezt szintén a Világevőtől kaptam,....

Tovább a cikkre >>

Tintahal, zöldborsócsíra és papaya saláta

Az utóbbi hetekben nem tudok szabadulni ettől a zöldborsócsírától. Régebben is találkoztam vele éttermekben -gondolom, mint olyan sok minden más, biztos ez is egyszerre jelenhetett meg egy beszállító által, minden esetre, egy időben, mintha mindenütt ezt bukkant volna fel. Olyan koncentrált, mégis zsenge zöldborsó íze van, hogy nem lehet vele betelni, az ember legszívesebben csak eszegetné amolyan snack-ként. Aztán örömmel....

Tovább a cikkre >>

Csípős, savanyú káposztaleves

Ezt a levest a távol-keleti, csípős-savanyú levesek ihlették, különös tekintettel a koreai kimchi levesre. Bár az kínai kelből készül, azt gondoltam, hogy a savanyú káposztával remekül fog működni, ráadásul az önmagában hozza a kellemes savanykás ízt. Az alapanyag-költség igazán minimális! Currypaszta pedig tényleg nagyon sok helyen kapható már, és szinte az összes piacon, ahol egyébként a savanyúságot veszi az ember,....

Tovább a cikkre >>

Indonéz zöldségtál csípős mogyorószósszal (Gado-gado)

Amszterdamban kötöttem közelebbi ismeretséget a fűszeres-csípős mogyorószósszal (bumbu kacang), amely leggyakrabban thai, maláj és indonéz éttermekben bukkan fel. A “kifinomult holland konyha” finomságaival szemben nálam a minden sarkon megtalálható indonéz vendéglők nyertek. Az, hogy Indonézia 1942-ig holland gyarmat volt, nagy valószínűség szerint a legjobb dolog, ami a holland konyhával valaha történhetett. Magát a földimogyorót portugál és spanyol kereskedők vitték az....

Tovább a cikkre >>

Csípős sárgarépasaláta pirított földimogyoróval

Tegnap Szindbádné Ágival a Parázs Presszóban ebédeltünk, mindketten gyakran járunk ide. Thai műfajban a városban a legerősebb, nemzetközi összehasonlításban lehet, hogy nem kiemelkedő, de hazai viszonylatban az. Az ízek a helyükön vannak, az egyéb körítés, úgymint berendezés, kiszolgálás, stb. nagyjából mindegy, nem azokért járunk ide. Ha egy étterembe sokszor keveredek, akkor szeretek több féle ételt rendelni, nem vagyok az a....

Tovább a cikkre >>

Rizstésztasaláta retekkel és szójababbal

A retek az esetek többségében csak úgy mellékesen kerül az ember kosarába, majd elfogy szendvics mellé, salátába alapon. Franciaországban ellenben óriási kultusza van a zsenge tavaszi reteknek –itt elsősorban az apró, hosszúkás formájú, fehér csúccsal bíró fajta az elterjedt, akár az is előfordulhat, hogy elegáns étteremben ilyet kapunk előételnek, kiváló minőségű vaj és só társaságában, amelybe mártogatni kell. Kínától Nyugat-Európáig,....

Tovább a cikkre >>

Csípős-savanyú kacsasaláta töpörtyűvel, körtével

Új időszámítás nyílt a budapesti friss koriander piacon. A kérdés különösen érzékenyen érint, mivel hetente több tonnányi koriander fogy a konyhámban, és nagyon ideges tudok lenni, ha a szokásos beszerzési helyeken éppen elfogy, vagy nem érkezett. Ennek most vége. A Kertész utca 29. (Wesselényi u/Dob u. között) megoldott mindent. A Thai Shop-ra a fúziós konyha hazai fő képviselője hívta fel....

Tovább a cikkre >>

Kókusztejes, édes-savanyú céklaleves

Hónapok óta az első olyan hétvégém volt a mostani, amikor egy kicsit lazítani tudtam, jól esett. Jó volt, hogy nem kellett folyamatosan az órát nézni, egyik helyről a másikra rohanni és hajnalban kelni. Szombaton reggel piacoztam is egy nagyot, hatalmas adag tyúkhúslevest főztem, és kezembe vettem a könyvet, amelyet nyáron kezdtem el olvasni. Szép céklákat is kaptam, és végre hozzájutottam,....

Tovább a cikkre >>

Garnéla kókusztejes-currys brokkolikrémmel

Új alapanyag vetette meg lábát a konyhámban: a brokkoli szára. Az ötletért egészen Lyon-ig kellett menni, pontosabban Nicolas Le Bec két Michelin-csillagos séf konyhájáig. Ő rendszeresen használja, nem tudom, hogy elsőként/egyetlenként-e, minden esetre brilliáns. Felbukkanásának aktualitását egy pénteki nagyszabású vacsora adta: a szeptemberi Hőgyészi Szarvasgomba Búcsú receptversenyének nyertesei számára készítettünk -mi a zsüri- szarvasgomba vacsorát, nyereményük részeként. Az egyik nyertes....

Tovább a cikkre >>

Kacsa laarb

Váncsa könyvéből a salátafejezet bevezetője az egyik kedvenc passzusom. Azon belül is a követlező mondat „Ugyan a meleg, fokhagymás burgonyasaláta sertéshússal kifejezés nem kellő pontossággal írja le a brassóit, de azért leírja” . Körülbelül hasonló leírás fejezné ki leginkább az alábbi “hússalátát”, amely a thai konyha egyik jellegzetes fogása. Thaiföldön nem kóstoltam, mivel nem voltam, a világ különböző részein látogatott....

Tovább a cikkre >>

Mogyorószósz

Már nem is tudom pontosan hol és mikor, de valahogy mostanában több alkalommal került szóba a vietnámi konyha. Annyit beszéltünk róla, hogy hirtelen napok óta csak azokra a hűsítő ízekre tudtam gondolni (azzal most nem foglalkozunk, hogy közben átmenetileg szünetel a nyár). Fura, mostanában sokkal kevesebb ázsiai ihletésű ételt készítek, amit elsősorban annak tudok be, hogy ez a két nyári....

Tovább a cikkre >>

1 2