2005. szeptember: Joghurtos céklaleves Brüsszel, rémisztő fotó, a szöveg sem egy leányálom, hat év távlatából visszanézve a vállalhatóság határát súrolja. A recept szerencsére jó. 2006. szeptember: még mindig Brüsszel. még megünneplem a blog születésnapját, mert az az első “Pesti gasztrosznob fanyalgás” címmel éttermekről (Costes, Café Kör, Két Szerecsen, Gerlóczy, hat évvel ezelőttről). Vicces. 2007. szeptember:....
Tovább a cikkre >>
Kategória: szakácskönyv
Mrs. Jang tojása
„Míg a nyugati emberek szalonnás tojást esznek, a kínaiak a tojást chilivel, szójaszósszal és újhagymával fogyasztják” –írja Kylie Kwong a recept bevezetőjében. De milyen jól is teszik, írom én, miután megkóstoltam ezt a változatot. Már elnézést kérek, de ez fényévekkel jobb, mint bármilyen szalonnás tojás, amit én valaha ettem! Már amikor Kylie Kwong: Szívvel-lélekkel főzni című könyvéről írtam a recenziót,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Herczeg Ágnes: Borok a konyhában
Április végén a chilivanília facebook oldalon egyszer feltettem egy kérdést, amelyben ahhoz kértem szakértői segítséget, hogy egy adott ételhez -akkor éppen szardíniás, kapribogyós tésztához – milyen bort kínáljak. Húsz borszakértő nagyjából húsz különböző választ adott. Aztán bementem két borszaküzletbe, ahol újabb két különböző javaslattal álltak elő. Néhány nappal később csörgött a telefonom. Herczeg Ági borszakértő mutatkozott be (aki közben nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Segal Viktor: Színek és Ízek
“Nagyon kevés Budapesten az olyan hely, ahol ennyire jelen van az egész étteremben a konyhafőnök személyisége és kézjegye. Mindez ráadásul egyáltalán nem tolakodóan, sőt, már-már zavarba ejtő szerénységgel. Minden tányéron ott vannak Segal Viktor személyes élményei, a 13 külföldön töltött év alatt szerzett tapasztalatai és inspirációi, a végeredmény pedig pont ettől Budapest egyik legérdekesebb konyhája. Fúziós konyhát visz, amely otthon....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
A nyomdagépek dübörögnek…
…mese nincs, ebből most már tényleg könyv lesz… Kriszta már kézben tarthatja az ő gyönyörű kötetét, ezúton is nagyon sok szeretettel gratulálok neki, a holnapi könyvbemutatóján pedig jól koccintunk is rá. Más. Ha valaki netán vaníliás sült csirkét, csillagánizsos kacsát, vagy ötfűszeres csokoládétortát szeretne készíteni velem, még van néhány hely a csütörtöki tanfolyamra, amelynek fő témája az egzotikus fűszerek lesznek.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
A borító
Ezennel ünnepélyesen bemutatom a szakácskönyv borítóját, kicsit izgulok. Itt-ott már lassan lehet majd vele találkozni, úgyhogy azt hiszem, úgy illik, hogy itt jelenjen meg először. Heteken át küzdöttünk vele, nem akart összejönni, én ezzel most nagyon boldog vagyok. Bízom benne, hogy a többségnek tetszik (olyat nem tudunk, amely mindenkinek). Én eddig minden monitoron más színűnek láttam, úgyhogy az csalóka, majd....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kulisszatitkok I. – A tények
A könyv kapcsán ígértem részleteket, ezennel pótolom az elmaradást. Az elmúlt években több alkalommal felmerült a szakácskönyv gondolata, megkeresések is akadtak, majdnem megállapodás is született, aztán végül csak másképp lett az élet. Kezdetekben még egészen más megközelítésben állítottam volna össze, később valahogy meginogtam, hogy az talán mégsem az igazi, pihentettem. Végül egy merőben más struktúra született, amivel végtelenül boldog vagyok,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Minden a maga idejében
A látvány, amely hetekig fogadott a nappalimban 2005. szeptember 2.: az első bejegyzés a Chili&Vanílián, Brüsszelből. Utólag visszaolvasva, nagyon viccesnek találom, és persze sok tekintetben elavult. Mennyi minden változott azóta, te jó ég. 2006. szeptember 2.: Egy éves a blog, akkor még van róla filozofálgatás. Még mindig Brüsszelből. 2007. szeptember 2. Két éves a blog, már nincs filozofálgatás. Van helyette....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kedvenc szakácskönyvek
Tiszta szerencse, hogy mielőtt elkezdtem összeszedni a szakácskönyvekkel kapcsolatos gondolataimat, elolvastam Dr.Pepper kérdését, amelyet kért, hogy válaszoljunk meg. Úgy rémlett, hogy kedvenc szakácskönyvekről kér beszámolót, de a kérdésben szerencsére elég jól meghatározta, hogy milyen kritériumok alapján. A kérdés így hangzott: „Nektek melyik az az 5 (vagy kevesebb, vagy több) kedvenc szakácskönyvetek, amelyet jószívvel ajánlanátok bárkinek….Kedvenc úgy, mint legjobban használható, legjobb....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
A világ legjobb szakácskönyvboltjai
Lefogadom, hogy nem én vagyok itt az egyetlen, akinek az éjjeli szekrényén szakácskönyv kupacok tornyosulnak. Az előző lakásban nem volt rendezett helyük, végül már az összes teret beterítették, a nappalitól a hálószobáig. Most már végre jó helyre kerültek, külön polc (fal) készült számukra, a biztonság kedvéért jó sok üres polccal, hogy lehessen hová terjeszkedni. Nagyon szeretem a könyvesboltokat. Mindenfélét. Kicsiket....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Rizstészta chili olajjal és uborkával
Kylie Kwong, My China című könyve lenyűgöző. Kínaiból szerintem olyan ritka az olyan szakácskönyv, amelyet nemcsak gusztálva átlapoz az ember, aztán feltesz a polcra, hanem nap mint nap használhatja. Amúgy is azokat a gasztronómiai könyveket szeretem a legjobban, amelyek nemcsak az ételről szólnak, hanem még inkább az azokhoz kapcsolódó kultúráról és történetekről. Hát, ez a könyv bizony ilyen. Valójában nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Marcipános joghurthab
Aki gasztroblogot ír és/vagy olvas, egészen biztos, hogy kívülről fújja, hogy Pierre Hermé az egyik leghíresebb és legmenőbb francia cukrászguru (sztár, bálvány, hős, hová fokozzam…). Zseninek, a cukrászok „Picasso-jának” nevezi a média és a közönség is. Magyarul a Bűvös Szakácson (ill. a Gusto-ban) olvasható róla és „műalkotásairól” átfogó portré. Bemutatásától így eltekintenék, említésének apropója egy frissen megjelent szakácskönyv, amelyet szeretnék....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gőzölt gombóc kínai, fűszeres gombatöltelékkel
Ha az ember impulzív vásárló, az alapvetően inkább rossz, mint jó – gyakran a pillanatnyi hév hatása alatt olyan dolgokat vesz meg, amelyeket valójában már az üzletből kilépve megbán. Két szakácskönyvvel kapcsolatban gondoltam mostanában, hogy hasonlóan fogok járni, az egyiknél így lett, a másiknál a legkevésbé sem. Az egyik Nigella új könyve, a Nigella Express, amely nagyon szép. (és amelyről....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
High-Life-torta
Minden családban ott lapul valamelyik polcon a generációkon át öröklődő, megsárgult, foltos, szakadozott lapokból álló, többször összeragasztgatott, régi szakácskönyv. Benne nagymamáink kézírása, feljegyzései, az oldalak között egy-egy megbújó, dohos szagú kockás papír, rajta az ismerős sütemény leírása. A receptek mellé itt-ott rövid személyes kiegészítés vagy minősítés (nagyon finom). Az utolsó, üres oldalakon pár saját tipp, az enyémben gombóc és sajtos....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Körkérdés
Valószínűleg utolsóként reagálok a legújabb körkérdés sorozatra, jobb későn, mint soha, íme: Hány szakácskönyved van?Nagyságrendileg olyan 150 körül. Már túl vagyok azon a fázison, amikor az ember megfogadja, hogy nem vesz többet –teljes nyugalommal, lelkiismeretfurdalás nélkül, örömmel veszek újabbakat, viszont sokkal célzottabban, mint régen. Kizárólag úgy veszek már szakácskönyvet, hogy belelapozok, és saját magam felmérem, hogy érdekel-e. Bizonyos technikára, vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
