Isztambuli utazásom alkalmával egyszer csak elérkezett az a bizonyos pillanat, amikor éreztem, hogy MOST kell befejezni. Ismerős az a helyzet, amikor az ember hirtelen átlendül azon a ponton, amikor kontrollálni tudja magát, és kezdi beszippantani egy ügy . Egyetlen dolog volt, amit feltétlenül venni szerettem volna: kataif tészta. Olyan régóta áhítoztam már utána, hogy amikor valójában a közelébe kerültem, nagyon....
Tovább a cikkre >>
Kategória: török
Petrezselymes karalábéfőzelék & bárányfasírt (köfte)
Isztambul hatása alatt, török mámorban, előre elnézést, ha kicsit sok lesz. Nagyon szeretem a török konyha ízeit és alapanyagait (na meg persze a hozzá társított feelinget). Egyébként a török és a magyar konyha nagyon közel áll egymáshoz, az emberek ízlése sem áll távol, a két konyhát szerintem kiválóan lehet ötvözni. Ehhez a szombati török-magyar fúziós ebédhez először a karalábéfőzelék jött.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Hommage á Isztambul
Megadom magam, nem tudok ellene tenni, mindenütt ott van. Szembe jön, szóba jön, képtelen vagyok kiverni a fejemből. Törökfürdőt nézek (romos törökfürdőben), az éjjeliszekrényemen Pamuk, álmaimban a Boszporusz. Hiányzik Isztambul. Most 30 fok van ott. Persze néhány hét múlva ott is elmúlik majd a nyár, a várost pedig elönti majd a sok szürke víz és a melankólia. Ilyenkor nem szabad....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Autentikus libanoni tabbouleh
A bulgur, ez a búzából készülő, finomra őrölt, szemcsés hozzávaló, már nálunk is számos helyen kapható, elsősorban bio-boltokban, ill. közel-keleti élelmiszereket áruló üzletekben bukkanhatunk rá. Leginkább Törökországban és a Közel-Keleten elterjedt (előbbiben bulgur, utóbbi országokban burghul néven fut), de a mediterrán és az indiai konyha is használja. Készítésének az arab országokban óriási hagyománya van – a búzaszemeket előfőzik, megszárítják, majd....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gözleme I.
Törökországban nemigen tudok olyan ételt mondani, ami ne ízlene (na jó, talán a csirkemelles puding (kazandibi) jutna eszembe így hirtelen, ami mondjuk úgy, „érdekes” volt), egyébként, úgy, ahogy van, mindenükre vevő vagyok. A tavaly őszi isztambuli látogatás alatt csak úgy tobzódtam a gasztronómiai élményekben. (Egyébként ezúton is szeretném elmondani, hogy mennyire örülök, hogy ilyen sokan elmentetek a Ciya étterembe, és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török csirkeragu „Ciya módra”
Most, hogy így belejöttem a gesztenye pucolásába, nagyon élvezem, hogy micsoda ízeket hoz ki frissen. Bár kapható jó minőségű vákuum-csomagolt, de azért az nem teljesen ugyanazt a végeredményt produkálja. Persze, abban is biztos vagyok, hogy nem fogok mindig nekiállni a pucolási tortúrának, így ki kell tapasztalnom, hogy melyik előkészített változatokkal érdemes leginkább dolgozni (pl. mélyhűtött, vákuumos, vagy üveges). Az isztambuli....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török lencsés padlizsánragu (mualle)
Lassan kezdem magam úgy érezni, mint aki (a nyelvtől eltekintve), szép csendben átment török gasztroblogba. Rengeteg kipróbálásra és kigondolásra váró recept motoszkál még a fejemben, alig bírom magam elrángatni a gondolatuktól. Majd szép lassan, hogy azért legyen valami változatosság. Naná, hogy padlizsános receptek is. Nem tudom, vajon Törökországban számon tartják-e, hogy hány ezer féle elkészítési mód létezik –nyilván rekorderek –....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szirupos, joghurtos sütemény
Isztambul, Taksim. Az Istiklal Caddesin baktatunk lefelé, a Galata híd irányába. A nyüzsgő, forgalmas sétálóutca Európa bármely nagyvárosában lehetne, az átlagos utcaképhez képest talán annyi a különbség, hogy valamelyest kevesebb az egyenüzlet, több viszont a fiatal és az édességbolt. Az Orhan Pamuk által megírt különös isztambuli melankóliának (hüzün) itt nyomát nem lelni, zsongás, zene, flört. Ráadásul lépten-nyomon kulináris kísértésekbe esik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassan főtt birsalmakompót mascarponéval
Vacsora volt. Csajok. É., a pszichológus, R., a designguru, E., a mádám és jómagam. Igen kellemesen telt. Sok pezsgő fogyott. Mivel az eseményre közvetlenül Isztambul után került sort, természetesen abszolút a törökláz közepében kaptak el (ami valahogy nem akar múlni..). Előételnek kecskesajtkrémmel töltött rétestészta háromszög (börek szerű, ami azonban autentikusan nem rétestésztából, hanem yufka nevű, kerek tésztalapból készül, amely valamivel....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Cserkesz csirkesaláta diómártással (cerkez tavugu)
A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ciya, Isztambul
Isztambulban egy nagy hibát követhet el az ember: ha nem mozdul ki a fő nevezetességeket felvonultató régi negyedből, Sultanahmet-ből. Amely egyébként fantasztikus, mint ahogyan az itt található történelmi látványosságok is, azonban a mai városnak a turizmus szempontjából ugyan legjelentősebb, egyébként viszont legkevésbé jellemző szeglete. Isztambulnak rengeteg arca van, minél többet van szerencséje az embernek megismerni, annál izgalmasabb. Éttermek szempontjából néhány....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Isztambul gasztro I.
Semmi kétség: a török a világ egyik legjobb konyhája. Ezt persze eddig is tudtam, nem nóvum (nem véletlenül szerepel a kedvenceim között). Az ízeken és az alapanyagokon túl, titkát elsősorban a változatosságában és sokrétűségében látom. Minden értelemben és minden irányban óriási spektrumot ölel fel: a legszegényebb népi konyhától kezdve a szultán kedvencéig; az egylírás, utcai makrélás szendvicstől a régi, oszmán....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török csípős, paradicsomos bulgur saláta (Kisir)
Egyik nagy nyári kedvenc nálam is a tabbouleh, egyetértek Rolller-rel, szintén kegyetlen mennyiségeket el bírok belőle pusztítani. Hasonlóan készítem, annyi különbséggel, hogy imádom a petrezselymet is, úgyhogy nálam rengeteg kerül bele, meg menta és koriander is (utóbbi azt hiszem nem annyira autentikus). A kisir a libanoni tabbouleh török változata és alapvetően két dologban különbözik: 1. sokkal kevesebb petrezselyem van benne....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}