Az Al Matarelben megállt az idő. A Milánó egyik felkapott üzleti negyedének mellékutcájában található vendéglőt – trattoriát - 1962-ben alapította Marco és Elide Moretti. A belakott tér, a falon lógó családi fotók (ma már az unokák kerültek a legfeltűnőbb helyekre), a patinás tárgyak, a szervízben tevékenykedő, rutinos, elsőre morgónak tűnő, de a törzsvendégekkel szemmel láthatóan bensőséges viszonyt ápoló főpincér és....
Tovább a cikkre >>
„Amikor megfőtt a tészta, a húsokat és a húsgombócokat kiemelték a szószból, és egy külön tálra helyezték....egy merőkanálnyit hozzákevertek a leszűrt tésztához, a többit pedig átöntötték egy tálba, amelyből mindenki vehetett magának. Ez volt tehát az első fogás. ....Ezután következett második fogásként a hús és a húsgombócok. A tésztát és a húst ilyen esetben sosem ették együtt. Ha egyszer is....
Tovább a cikkre >>
Majd kétszáz évvel ezelőtt, 1825-ben kezdődött minden. Salvatore Aceto ebben az évben vásárolt egy kisebb darab földet Ravello mellett, ahol belevágott a citromtermesztésbe- és kereskedelembe. A családi gazdaság a harmincas években élte fénykorát, ebben az időszakban komoly nemzetközi forgalmat is bonyolítanak. A második világháború után az Amalfi-partvidék legjelentősebb citromtermelőivé válnak, olyannyira, hogy akkortájt még a híres szicíliai és calabriai versenytársakat....
Tovább a cikkre >>
Kedden borjúhússal és parmezánnal töltött ravioli, szerdán gnocchi, csütörtökön egész apró, sonkával töltött tortellini, péntektől megérkezik a hétvégi közönség, úgyhogy akkor belehúznak: lasagne, szombaton spenótos-ricottás agnolotti, vasárnap sonkás-mozzarellás rotolo (tésztatekercs, amit paradicsomszósszal kell besütni). Orecchiette, maccheroncini és sagne ’ncannulate pedig mindig van, ezek az állandó alaptészták. A dél-olasz Puglia tartományban fekvő kedves üdülőfalu, Porto Cesareo tésztaműhelyének heti rendje, minden bizonnyal....
Tovább a cikkre >>
Tiszaszentimre egy apró, kétezer lakosú alföldi falu a Tisza-tó és a Hortobágy mellett. Rögös az út, amin az ember eljut odáig, de csinos, felújított a templomtornya, él ott jónéhány, a pusztai, falusi nyugalmat kereső holland nyugdíjas és néhány ambíciózus fiatal. Tiszaszentimrének még saját paprikaőrlő manufaktúrája is van. A falu szélén, ahol egykor kocsma állt, él egy fiatal házaspár három kisgyerekkel,....
Tovább a cikkre >>
Nápoly idegenforgalmi imidzse nem egyértelműen pozitív, nehezen tudja felvenni a versenyt az idilli, igézően vonzó olasz városokkal. A környéken inkább a meseszép Amalfi-partvidék, a fenséges Sorrento és Capri babonázzák meg az ide látogatókat, Nápolyt a többség érkezési pontnak tekinti, ahová esetleg érdemes betérni egy pizzáért. Tény, hogy nagyvárosi zajával, hömpölygő tömegével, sötét sikátoraival és általános dzsumbujával nem fog mindenkit meghódítani,....
Tovább a cikkre >>
Hiába a mínuszok, fejjel és gyomorral lassan a tavasz felé fordulunk. Télbúcsúztatónak megsütjük még az utolsó darab tököt, tavaszvárónak már megvesszük az első csokor – még bárgyú – medvehagymát. Még forró levesekre vágyunk, de már ki van éhezve a szervezetünk a hideg, nyers zöldségekre. Ebben a néhány hétben tökéletes átmeneti megoldás lehet a bagna cauda, a jellegzetes piemonti specialitás, ami....
Tovább a cikkre >>
Trapani Szicília nyugati partján fekszik, a “ Két tenger városának” is nevezik. Nevezetességein túl elsősorban sólepárlóiról vált híressé, a végeláthatatlan sómezők nagyban hozzájárulnak feledhetetlen látványához. Innen származik az alábbi szicíliai pesztó (pesto trapanese), amely számos forrás szerint többszázéves múltra tekint vissza. Szinte biztos, hogy a klasszikus genovai pesztó ihlette, amelyet a ligúr tengerészek hoztak magukkal a trapani-i kikötőkbe. A helyiek....
Tovább a cikkre >>
A ricotta salata, vagyis sós, érlelt ricotta kimondottan függőséget okoz. Tavaly nyáron, a szicíliai nyaralásunk alatt fedeztem fel magamnak igazán, utána körül is néztem itthon, de nemigen lehetett rendszeresen hozzájutni. Ez az olasz sajt juhtejből készül, a hagyományos, ismertebb, krémes, semleges ricottával szemben azonban ez nem egy friss sajt, hiszen 90 napig érlelik. Fehér, tömör, sós, karakteres, valahol a feta....
Tovább a cikkre >>
Szicília gasztronómiája igazi olvasztótégely. Olaszország legdélibb csücskének konyhaművészetén számos hatás – például arab, spanyol – hagyott nyomott. A világ egyik legjobb, legizgalmasabb konyhája, amelyre nemcsak a világhírű halas fogások és lehengerlő (és tömény) édességek jellemzőek, hanem számos más, különleges étel is. Innen származik például a nemzetközi gasztronómiában is népszerű caponata – padlizsános, mazsolás, kapribogyós előétel, antipasti-ként szokás adni. Olasz....
Tovább a cikkre >>
Fotó: Erdőháti Áron, styling: Milutinovits Panka /hello.garlic Olaszországban –elsősorban az északi részeken, például Bolognában is– nagy hagyománya van annak, hogy húst tejben sütnek/párolnak. Első hallásra nekünk kifejezetten furcsának tűnhet, de megéri félretenni a szkepticizmust, a végeredmény ugyanis lenyűgöző. Egyébként régi magyar receptgyűjteményekben is előfordul hasonló étel, legutóbb “növendékhús tejben párolva” címen bukkantam rá. A tejben található tejfehérjék sülés közben....
Tovább a cikkre >>
Hosszú évek kihagyása után, idén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy el tudtam utazni nyaralni. Olyan igazi nyaralásra. Nem hosszú hétvégére, nem munkával összekötött pár nap pihenőre, hanem valódi, nagybetűs nyaralásra. Tengerparttal, apartmannal, kirándulással, városnézéssel. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a gasztronómia azért most is előkelő helyet kapott. Főleg, mivel az úticélunk Szicília volt, a világ egyik legizgalmasabb....
Tovább a cikkre >>
Ebben a cikkben egyáltalán nem hangozhatna el a vitello tonnato kifejezés. Bármennyire is a klasszikus olasz fogás ihlette ezt az ételt, olyannyira szentségtörésnek minősülne az általam elkövetett elkészítési módja, hogy valószínűleg azonnali támadást intézne ellenem az itt élő olasz közösség. Így csak óvatosan említem meg, hogy a vitello tonnato, vagyis a tonhalas borjú, amely Észak-Olaszországból származik, az egyik legnépszerűbb előétel,....
Tovább a cikkre >>
Állítólag ez egy velencei recept, “spaghetti All’Ubriaco” a neve, bevallom, én Olaszországban még nem találkoztam vele. Kétségtelenül az egyik legextrább étel, amit az elmúlt időszakban készítettem, engem azonban eléggé lenyűgözött. Egyszerű és komplex egyszerre. Úgy képzeljétek el, hogy a spagettit magában a vörösborban főzzük meg, a bort teljesen magába szívja a tészta, a végén hideg vaj kerül hozzá, tehát gyakorlatilag....
Tovább a cikkre >>
Ha egy nő ruhatárában elengedhetetlen darab az a bizonyos “kis fekete”, amit különböző alkalmakra lehet viselni, akkor miért ne lehetnének az ember gasztronómiai kelléktárában is hasonló funkciót betöltő fogások. Ez a “kis fehér” a desszertek kis feketéje. Legalább három ütős érvet tudok felsorakoztatni, hogy miért lesz ebből az édes kis semmiségből állandó alapdarab: 1.) egészen pontosan 5 perc alatt készül....
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
