A probléma ott kezdődik, hogy Magyarországon – lévén nem az a kimondott trópus – nemigen kapni normális ananászt. Aki kóstolt már valaha igazi, tökéletesen érett példányt, biztosan megerősíti, hogy az édes, lédús, zamatos gyümölcs sajnos fényévekre van a zöldségeseinknél beszerezhető zöldbe hajló, savanykás ananászoktól. (Az agyoncukrozott dobozos karikákról most nem is beszélek.) Ennek ellenére gyakran elcsábulok. Szagolgatom, tapogatom, hátha véletlenül....
Tovább a cikkre >>
Kategória: tél
Véres hurka karamellizált almával, krumplipürével és pirított hagymával (“Himmel und Erde”)
A világ leggyönyörűbb nagyvárosának talán nem nevezhető. Berlin azonban kétségkívül Európa legizgalmasabb és legérdekesebb metropoliszai közé sorolható. Kulturális sokszínűsége, lüktetése, nem véletlenül vonz annyi látogatót. Kulináris arculata is tükrözi a városban keveredő kettősséget: egyrészről a multikulturális, kozmopolita jelleget, amelynek köszönhetően a vietnámitól kezdve a libanoni konyháig mindent megtalálni (az autentikus török piacokról és finomságokról nem is beszélve). Másrészről viszont a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Langyos, sült gyökérzöldségek joghurtos öntettel
Talán ilyenkor február vége, március eleje felé érkezik el az a lélektani pillanat, amikor már igazán elegünk van a télből. Egy-egy ragyogó, napsütéses nap már minden kétséget kizáróan emlékeztet rá, hogy hamarosan beköszönt a várva várt tavasz, vele együtt pedig a konyhánkba is megérkeznek a harsogó színek, zöldek, pirosak és a friss, zsenge karalábék, saláták, retek, spenót. Ezekben a hetekben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Körtesorbet “Szép Heléna módra”
Most fordítva történt: nem helyzethez kellett ételt kitalálni, hanem az várakozott a megfelelő alkalomra. Hetek óta olyan gyümölcs sorbet-t tervezgettem fejben, amelyet roppanós keserűcsokoládé darabok csíkoznak. Mint egy stracciatella. A klasszikusok pedig nem véletlenül klasszikusok, így több lehetőség és képzeletbeli kóstolgatás végigleltározását követően visszatértem a bevált körte-csokoládé pároshoz. A körte Szép Heléna módra az egyik legfenomenálisabb desszert, engem pedig rendkívül....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassan sült, karamellizált almatorta
A kép nem csal: majdnem tarte tatin, azaz fordított, karamellizált almatorta. De csak majdnem. Hetek óta olyan desszertet tervezgetek fejben, amely semmi másból nem áll, csakis kizárólag almából. Arra gondoltam, hogy ha a birsalmát lehetett órákon át, lassan főzni, akkor ugyanezt a technológiát meg kellene próbálni más, alkalmas gyümölccsel is. Persze a birsalmának van egy speciális állaga (kemény és nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyors, zöldséges céklaleves
Az ünnepek alatti lakmározás (és mulatozás) megviseli a szervezetet. Nemigen ismerek olyanokat, akik a töltött káposzták, bejglik és kocsonyák lassan távolodó emlékét hasonló kaliberű, gazdag, tartalmas ételekkel próbálnák feledtetni. Az újévi fogadalmak után néhány napig tartó életmódváltás időszakában talán a legmegrögzöttebb húsevők is a könnyedebb fogások felé kacsintgatnak, még ha csak átmenetileg is. A csípős hideg, a hó és a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyömbéres sült paprika krémleves
David Heber, amerikai táplálkozástudományi kutató elmélete, a „Seven colors of Health” (Az egészség hét színe) a zöldségeket és gyümölcsöket hét színkategóriába sorolja: vitamin- és ásványi anyag tartalom, ill. az egészségre, szervezetre gyakorolt jótékony hatásuk alapján kódolja őket. Az elmélet értelmében nagyon egészségesen étkezünk, és megelőzünk mindenféle betegséget, ha mind a hét színcsoportból fogyasztunk naponta egy-egy adagot. A gyümölcsok, zöldségek arányát....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lencseleves sáfránnyal, édesköménnyel (bouillabaisse)
Először is természetesen nagyon Boldog Új Évet kívánok mindenkinek! Sok utazás, sok főzés és rengeteg bőröndvonszolás után ismét a brüsszeli terepemen vagyok, ahol ugyan nem mínusz, hanem plusz 8 fok van, de ennek ellenére, amióta visszatértem, forró levesekben utazom. Az alábbi tartalmas, sűrű lencséset talán némi túlzás „bouillabaisse-nek” keresztelni, hiszen az indító alapon túl, sem a hozzávalók, sem a technológia....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli sorbet trió
Már leszoktam arról, hogy budapesti éttermekben arról érdeklődjek, hogy a fagylalt, ill. sorbet házi készítésű-e. Körülbelül úgy néznek rám, mintha azt kérdezném, hogy a vinaigrette-hez az ecetet maguk erjesztették-e. Általában vagy nem is értik a kérdést, vagy kiül a kiszolgáló arcára, amint átsuhan rajta a gondolat, hogy „Atyaég, ezt a tyúkot meg honnan szalasztották ”. Szóval, feladtam. Közben pedig nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Török csirkeragu „Ciya módra”
Most, hogy így belejöttem a gesztenye pucolásába, nagyon élvezem, hogy micsoda ízeket hoz ki frissen. Bár kapható jó minőségű vákuum-csomagolt, de azért az nem teljesen ugyanazt a végeredményt produkálja. Persze, abban is biztos vagyok, hogy nem fogok mindig nekiállni a pucolási tortúrának, így ki kell tapasztalnom, hogy melyik előkészített változatokkal érdemes leginkább dolgozni (pl. mélyhűtött, vákuumos, vagy üveges). Az isztambuli....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült karfiol kapribogyóval, szárított paradicsommal
A tavalyi fűszeres, sült karfiolnak (azték, pikáns, cocopatepetl –rengeteg szuper ötlet érkezett ám a szalonképes elnevezésre…) nagy sikere volt, mai napig kapok róla lelkesedő visszajelzéseket, jó, hogy megosztottam. A sült karfiol pedig idén ősszel/télen is állandó látogatója a konyhámnak, néha ilyen, néha olyan formában. Ezekkel a sült zöldségekkel (pl. a kelbimbóval is) az a helyzet, hogy ha az ember egyszer....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassan főtt birsalmakompót mascarponéval
Vacsora volt. Csajok. É., a pszichológus, R., a designguru, E., a mádám és jómagam. Igen kellemesen telt. Sok pezsgő fogyott. Mivel az eseményre közvetlenül Isztambul után került sort, természetesen abszolút a törökláz közepében kaptak el (ami valahogy nem akar múlni..). Előételnek kecskesajtkrémmel töltött rétestészta háromszög (börek szerű, ami azonban autentikusan nem rétestésztából, hanem yufka nevű, kerek tésztalapból készül, amely valamivel....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Egy kis nosztalgia+ atyaég, 25 éve főznék?
1982: csörögefánk (az első teljesen önálló főzés) 1983: tormával töltött prágai sonka 1984: knedlovepřozelo (knédli, sült hús, káposzta) 1985: škubánky (cseh nudli, amelyet olvasztott vajjal és túróval tálalnak) 1986: svíčková (a vadas cseh változata) 1987: kacsasült 1988: ferdinánd (vajas, mazsolás, kelt tésztás süti, vajon máshol is így hívják?) 1989: kemencében sült tök 1990: rizskoch 1991: csorbaleves, feketegyökérleves, spárgaleves 1992: sólet....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős édesburgonyaleves
Ha bármilyen zöldséget felszeletelünk, puhára főzünk és úgy ahogy van, pépesítjük, abból finom püré vagy krémleves lesz, amelyet a kiskorú közönség nagy valószínűséggel lelkesen belapátol. Ahhoz azonban, hogy kifinomultabb fogás szülessen, ami már egy ínyenc ízlelőbimbóit is megdobogtatja, hozzá kell adnunk ezt-azt. Illatos zöldfűszereket, hagymát, fokhagymát, csípőset, savanyút. Micsoda izgalmas feladat megtalálni az illeszkedő aromát, karakterrel felruházni az ételt, kikísérletezni,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Birsalmasajt
Megmagyarázhatatlan okokból sokáig abban a tévhitben éltem, hogy a birsalmasajt jellegzetesen magyar csemege. Csípős őszi reggeleket, hűs falusi kamrákat és piacok mellékutcáiban toporgó, kendős kofák kosarában rejlő titkokat juttatott eszembe. Membrillo, cotognata, paté de coign, Quittenkäse – később nyíltak előttem a világ konyhaablakai, és kibővült a kulináris szótáram. Megilletődve álltam a spanyol piac standjánál, amelyen óriási, mélybordó, vonzóan ragacsos tömbben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
){kind=link}
