Az 50-es évek Olaszországában a bordélyházak állami tulajdonban voltak, működésüket szigorú törvények szabályozták –lakói (mármint az örömlányok) pl. mindössze hetente egyszer kaptak kimenőt –főzéshez így leginkább olyan hozzávalókból gazdálkodtak, amelyek mindig rendelkezésükre álltak. Az egyik legenda szerint így született a „pasta alla puttanesca”, ez a ma világszerte népszerű tésztaétel. A szószt mindössze fokhagyma, chilipaprika, szardella, paradicsom, fekete olajbogyó és kapribogyó....
Tovább a cikkre >>
Kategória: hal
Vasárnapi dilemma, majd tőkehal, koriander, menta
A vasárnap reggel. Az minden egyes alkalommal (már amikor itthon vagyok), ugyanaz a dilemma. Menni, vagy nem menni – ez itt a kérdés. Az egyik legnagyobb brüsszeli piac ilyenkor zajlik (a brüsszeli nemzetközi pályaudvar parkolója alakul át ilyenkor), vétek kihagyni. Bár számos más lehetőség is szóba jöhetne (szerda esténként pl. hangulatos, társasági eseménynek számító, menő kis piac van a Place....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Szardínia felhasználási ötletek
Nem tagadom, pontosan tudom, hogy ezzel a némileg talán bizarr szardínia –ezúttal kis „sz”-szel- imádatommal nagy valószínűséggel eléggé egyedül vagyok (nemzetközileg azért nem). De nem szégyellem bevallani, hogy lassan már-már szinte pánikba esem, ha véletlenül nincs itthon egy doboz. De ilyen nem fordul elő soha. Az elmúlt év során mániákus szardína-vásárlóvá és –fogyasztóvá váltam. Az első, szardíniával kapcsolatos aha-élményem többé-kevésbé....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Conserveira de Lisboa. Szardínia.
– …és az ott, fent, az a sárga papíros, az milyen? Olívaolajos? Aha. Na jó, kérek abból is egyet. – Jaj, és egy tonhalat is mindenképpen, de natúr legyen. – Ühüm, és amaz ott, a bal felső sarokban, az mi? Bacalhau? Assado? Húú, hát jó, legyen az is egy. – Na jó, ez már túl sok lesz. Hány doboz ez....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Téli menü
Az utóbbi időben igazán nem lehet okom panaszra: a konyhában kellőképpen kijátszhattam magam, hiszen vagy egy hete szinte minden egyes nap vendégeim vannak (vagy rendelésre vittem ételeket). Ha igaz, hogy a főzés számomra kikapcsolódás (igaz), akkor én most olyan pihent vagyok, mintha Jamaicán töltöttem volna egy mézeshetet. (hamis). Gázlángok lobognak (ó, bárcsak…, sajnos itt ezzel a nyomorult kerámialappal kell küzdenem),....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült paprikába töltött tonhalsaláta
A pesti halárusok és mélyhűtőpultok lehangoló látványa előtt toporogva néha behunyom a szemem, és arról álmodozom, hogy a Nagycsarnok egy része hirtelen hangos, zsúfolt halpiaccá változik. Hajnalban nagydarab férfiak szeletelik a frissen érkezett fogást, feleségük élő rákokat, kagylókat pucol, és tippeket ad, hogy a legfinomabbak. Az étlapokat ellepik a herkentyűk, teraszainkon fokhagymával és friss fűszerekkel grillezett hal illata terjeng. Persze....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Citromos, petrezselymes szardínia avokádón
Kezeket fel, mikor bontottatok utoljára egy doboz szardíniát? Elfeledett, divatjamúlt hozzávalónak tűnik, nem igaz? Magam sosem voltam nagy rajongója, nem is igazán emlékszem, vajon hol találkoztam vele utoljára az elmúlt tizenöt évben. Hogy mégis hogy lehet, hogy alábbiakban lelkesen ajánlom, rögtön kiderül. Portugáliába készülve mostanában többször is belefutottam a „vintage sardines”, kifejezésbe, amelynek jelzője alapvetően borra használatos, ebben az értelemben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Tengeri halak nevei magyarul
Otthon sajnos igen korlátozott a halkínálat, itt Brüsszelben viszont olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak a helyi közértemben legalább 10-15 féle tengeri hal és további számos herkentyű kapható. Ezt ki is használom, nagyon szeretem, és gyakran készítem őket. Éttermi étlapokon, recepteknél azonban mindig elakadok, és a pontos meghatározásnál sokszor csak a „tengeri hal, ill. halfilé”-ig jutok. Ami tengerrel rendelkező országokban....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pisztráng baszk módra
Ha egy receptnél az szerepel, hogy „baszk módra” (á la basquaise), az leegyszerűsítve leginkább azt jelenti, hogy sok paprika és paradicsom van benne. (Esetleg némi sonka, amely Baszkföldön még a vegetáriánus fogásokba is be-becsúszik..) A paprika vagy kaliforniai típusú, piros, vagy zöld húsos fajta, vagy a zseniális, speciális baszk fajták. Ezek közül a kettő legjelentősebb a pimientos del piquillo és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lazacpástétom avokádóval
Az avokádó rákkoktéllal töltve nálunk gyakori előétel, ezt a módosított változatát azoknak a vendégeimnek fejlesztettem ki, akik hadilábon állnak a herkentyűkkel, de a halat szívesen megeszik. Ahhoz, hogy ilyen fancy módon nézzen ki, profi formázó fémkarikára van szükség, amelyet speciális boltokban lehet kapni (bevallom, otthon még nem láttam, külföldön konyhás boltokban árulják). Gyakorlatilag bármiből hihetetlen mutatós fogást lehet vele kreálni,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lazac pezsgőmártással
A napokban még egy spontán vendégség alkalmával, mélyhűtő-lomtalanítás keretében történt ez a lazac. Így hálistennek mégsem égek be teljesen azzal, hogy még egy tisztességes karácsonyi recept sincs itt:) Mivel többen is megkerestek azzal, hogy lazacot terveznek karácsony estére, mit tegyenek, élek az alkalommal, és még utolsó percben bedobom ezt az elkészítési módot. A lényeg itt az, hogy a lazacot egy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Dupla cukkinis tengeri halfilé
Cápaharcsa. (Ha minden igaz –és egyszer régebben páran megerősítették az a pangasius magyarul). Csak ez a cápaharcsa gasztronómiai kontextusban szerintem enyhén horrorisztikusan hangzik, úgyhogy maradjunk a tengeri halfilénél. Imádom a halat, de ellentétben a top minőségű, legfrissebb, tengerparti friss halakkal, amelyeknek kis fokhagymán és olívaolajon kívül sok minden másra nincs is nagyon szükségük, az átlagos minőségű szupermarketes halfilék esetében gyakran....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Költözés előtt II. – Lazacos nizzai saláta
A helyzet fokozódik. Ma maradék ebéd volt, mindenféléből volt még egy kevés a hűtőben. Mélyhűtőből egy magányosra csomagolt lazacszelet előkerült, de mivel önmagában kicsike lett volna, lett hozzá egy kis ez-meg az és egy majdnem nizzai salátához közelítő, bár annál kicsit több jött össze hirtelenjében. A klasszikus nizzai salátában tonhal, ceruzabab, paradicsom, főtt tojás, szardella, olajbogyó, esetleg krumpli lenne, úgyhogy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gyömbéres párolt hal
Néha az ember egészen egyszerűen egy konkrét, elementárisan letisztult ízre vágyik. Főtt krumpli. Paradicsom sóval. Húsleves. Vagy párolt hal (?). Ez utóbbit egészen a múlt hétig nem is azonosítottam annyira be, valószínűleg azért, mert itt Brüsszelben szerencsére óriási választék van szuper minőségű halból és ezt rengeteget eszem is, legtöbbször hetente 2-3 alkalommal. De amikor brüsszeli blogtársnőmnél, Andreea-nál olvastam a gyömbéres....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Füstölt pisztráng- és gorgonzolakrémes kosárkák
Egy formálisabb baráti összejövetelnek – mámint nem annak az „összejövünk sütizni/borozgatni lazán” típusúnak, hanem annak a tervezett vacsorameghívás típusúnak – mindig egyfajta íve van. Ha az ezeréves barátokkal jön össze az ember, akkor persze nem, mert akkor in medias res lelazulás van, de ha netán olyan társaság jön össze, ahol például esetleg nem mindenki ismeri egymást olyan jól, akkor nem....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
