Életem legfinomabb sűrű, mediterrán típusú hallevesét Rovinjban ettem, a Giannino nevű kockásterítősben. A vendéglő a festői városka meredek, szűk sikátorainak egyik kereszteződésében található. Az étlapon a halragu helyi specialitásként tüntetik fel, és csak két személyre rendelhető. Cseréptálban érkezett, megpakolva minden tengeri jóval, a lényeg pedig – mint minden halleves, vagy halragu esetében, legyen szó francia bouillabaisse-ről, olasz cioppinoról, vagy spanyol....
Tovább a cikkre >>
Az egyik kedvenc levesem, tökéletesen bevethető az ünnepi vacsorához. Finnországban találkoztam különböző formáival, ott egyáltalán nem ünnepi, inkább hétköznapi, ahogy a lazac maga is. Előre el lehet készíteni, összesen 400g lazac kell hozzá, és szenzációsan finom. A zöldségeket évszaktól függően lehet variálni, tavasszal zsenge, új sárgarépával, karalábéval készítem, télen jöhet a burgonya, és/vagy az édesburgonya, vagy sütőtök.....
Tovább a cikkre >>
A fideuá nevű tésztás egytálétel Spanyolország egész területén népszerű, leggyakrabban valenciai helyi specialitásként emlegetik, de másutt is elterjedt. Valójában a risotto és a paella keresztezése, csak ez rizs helyett rövid gyufatésztával készül. Az olasz tésztákkal ellentétben nem bő vízben főzzük a tésztát, hanem intenzív halas, vagy tengeri herkenytűs alaplevet készítünk, amit rizottószerűen addig adagolunk merőkanalanként, amíg azt a tészta teljesen....
Tovább a cikkre >>
Számos nagyszerű fogást kóstolok itthon és világszerte, mégis viszonylag ritkán ér annyira intenzív, feledhetetlen ízélmény, hogy még napokig utána is eszembe jut. Robert Ortiz cevichéje ilyen volt. Kétségkívül az elmúlt időszak egyik legintenzívebb gasztronómiai emléke, még napokkal a Pödör Black Table vacsora után sem tompult. Olyannyira, hogy hirtelenjében készítettem is egyet – persze messze nem lett olyan kifinomult....
Tovább a cikkre >>
A ceviche (szevicse) a világ egyik legfinomabb étele. A citrusos, chilis pácolt hal igazi ízbomba, eddig is rajongtam érte. A perui, illetve latin-amerikai konyha térhódításával egyre inkább a nemzetközi gasztronómiába is bevonult, jelenleg világszerte az egyik legdivatosabb fogás. Hat alapeleme a következő: falatokra vágott friss, nyers hal (vagy más tenger gyümölcse), citrus (citrom, zöldcitrom, narancs, grapefruit, vagy ezek keveréke), só, hagyma, chili, zöldfűszer (leggyakrabban koriander). Ezt a hűsítő, tüzes-jeges....
Tovább a cikkre >>
Fotó: Nagy Balázs Ezt a hétköznapi, jellegzetes perui ételt causa rellena-nak hívják, és Aidától tanultam, aki az Így főzünk mi szakácskönyv (az egész könyv ingyenesen letölthető a linken!) perui fejezetének főszereplője. Aida kissé elcsodálkozott, amikor meglátta a könyvben a fogásról készített képet, Peruban ugyanis ez egy igazán hétköznapi, rusztikus étel, amit többnyire üvegtálban rétegezve, flanc nélkül tálalnak. Szerintem azonban ilyen elegánsan....
Tovább a cikkre >>
Íme egy gyorsan elkészíthető halas főétel a karácsonyi vacsorához. Bármilyen másik hallal, pl. lazaccal, vagy tőkehallal is el lehet készíteni. A citrusokkal, fekete olajbogyókrémmel és édesköménymaggal mediterrán összhatású, és szerintem nagyon finom. Kb. 10 perc előkészíteni, másik 15-20 perc megsütni (a sütési idő a hal vastagságától is függ.) Köretnek én édesburgonyapürét és narancslében és olívaolajban pácolt....
Tovább a cikkre >>
– Nem is olyan egyszerű kérdés. Nagyjából ugyanazokból az alapanyagokból gazdálkodhatunk, óriási különbségekről nem lehet beszélni –válaszolt elgondolkozva a finn séf, Patrick Karlsson, amikor arról kérdeztem, hogy mivel lehet leginkább megkülönböztetni a finn konyhaművészetet a manapság egyébként igen divatos és nemzetközileg sikeres skandináv gasztronómián belül. Utóbbi élén René Redzepi dán fenegyerekkel – (a szinte minden....
Tovább a cikkre >>
Ez az étel az idei nyár egyik slágerének bizonyult. Nem létezik a mennyiség, amely ne fogyna el belőle. A perui ceviche (szevicse) iránti szenvedélyes rajongásomnak már itt a blogon is hangot adtam (facebook-on is pont pár hete mutattam). A Dél-Amerika más vidékein is rendkívüli népszerűségnek örvendő fogáshoz a nyers halat citromlében pácolják, aminek következtében az „megmarja”,....
Tovább a cikkre >>
– Nyolcan vagyunk, csak nők, és amikor szezonja van, három nap alatt ezer kiló szardellát teszünk el. Van, hogy hajnali háromkor riasztanak a halászok, hogy jó fogás volt, ilyenkor megy a körtelefon, a hatórás irodai munka helyett pedig a tizenkétórás szardellasózás – meséli teljes természetességgel Nelli, a két csinos olasz hölgy egyike, akik a Cinque Terre-i Nemzeti Park szardellasózó üzemét....
Tovább a cikkre >>
Úgy tűnik, az isztambuli éttermekbe is betört az újhullám. A hagyományos vendéglőkön, családi kifőzdéken, kebab-házakon és egyszerű büféken túl néhány év alatt az őrült fejlődésben lévő, prosperáló városban a gasztronómiai paletta is virágzásnak indult. Felnőtt egy új séfgeneráció, amelynek képviselői világhírű szakácsiskolákban sajátították el a konyhaművészet tudományát, és akik neves külföldi éttermekben szereztek tapasztalatot, hogy....
Tovább a cikkre >>
Ami a hamsit illeti, nem a méret a lényeg. Az apró, Fekete-tengerből származó hal –nem kertelek tovább, szardellárólvan szó – Törökországban óriási kultusznak örvend. A helyiek finoman szólva is megőrülnek érte, amikor beüt a szezonja, amely októbertől márciusig tart. Isztambul nem egy téli város, akad azonban néhány- elsősorban kulináris tárgyú- érv amellett, hogy az ember mégis bevállalja a város téli....
Tovább a cikkre >>
Két napja próbálunk minden trükköt bevetve, hiába helyet kapni Isztambul egyik legnépszerűbb haléttermében, a Griffin-ben. A foglalásnál már csak a titokzatos vendéglő megtalálása bizonyul kalandosabbnak. A taxiban ugyan minden modern tájékozódási kütyü megtalálható, sofőrünk mégis inkább rokonait hívogatja segítségért. Végül kitesz bennünket egy Galata-híd melletti, sötét sikátorban, magunkra maradunk. Az étterem valóban nehezen megközelíthető, egy több emeletes....
Tovább a cikkre >>
Szinte nem találni olyan szegletét a világnak, amely ne büszkélkedhetne olyan népszerű ételekkel, amelyek az alapanyagot a maga nyers valójában használják fel. Kezdhetnénk a sort akár a különböző, nyers húsból készülő tatárokkal, vagy carpacciókkal. A halak megint egy külön tételt képviselnének, nyilvánvalóan Japánnal az élen, folytatva minden olyan országgal, amely rendelkezik tengerrel, és ezáltal friss hallal. Az olaszoknál carpaccio, a....
Tovább a cikkre >>
Múlt héten egyik hajnalban az RTL Klub reggeli műsorában főztem. Ide viszonylag gyakran hívnak meg főzővendégnek, már jól ismerem mind az adás menetét, mind a konyha adottságait. Az esetek többségében úgy néz ki, hogy a szerkesztők felhívnak valamilyen kéréssel, majd elkezdek alkudozni, hogy olyat készíthessek, amit egyrészt magaménak érzek, másrészt engem is szórakoztat. Így esett ez ezúttal is, amikor hagyományos....
Tovább a cikkre >>
