Feijoada – brazil, babos egytálétel

A feijoada (ejtsd: “fezsuádá) a brazil konyha egyik leghíresebb egytálétele, nagy családi és baráti összejövetelek fogása, brazil nemzeti büszkeség és nemzeti étel. Az elnevezés a feijao (bab) szóból ered. Lassan főtt feketebabragu, ami kifejezetten közel áll a magyar ízléshez, egzotikus fűszer ugyanis nincs benne, mindenféle füstölt és fura húsféle annál inkább. Gyakran marha- és sertéshús, valamint fűszeres kolbász is kerül bele, máskor csak némi fülefarka, például malacköröm és fül. Ezek hihetetlenül puhára főnek a raguban, nem kell tőlük félni, de aki ezektől az alkatrészektől ódzkodik, nyugodtan színhúsra is válthat. A története szerint a Brazíliába érkező rabszolgák fejlesztették ki, és mivel nemesebb húsrészekhez nem jutottak, azokkal az olcsóbb darabokkal kellett megfőzniük, amit a gazdáik már nem használtak fel. Más források szerint inkább az észak-portugál Minho tartományból érkezhetett, mivel az Afrikából érkező rabszolgák többnyire muszlimok voltak, ergó nem ettek sertéshúst. Minden esetre, a mai napig kedvenc, családi étel, amit nem is lehet kis adagban főzni. A tálalása is speciális: a rizsen és paradicsomsalátán kívül fonnyasztott kelfélét és farofát adnak mellé. Utóbbi vajon pirított maniókadara (itthon kapható pl. a Szép Kis India boltban), az autentikus változat elképzelhetetlen nélküle, de valójában inkább a telítettség érzetet elégíti ki, mint az ízlelőbimbókat. A mellé adott narancs pedig nem retro díszítő elem, hanem a nehezebb, zsírosabb falatok között némi savat és könnyítést hoz. Élvezet főzni is, enni is, igazi komótos, hétvégi projekt.

A babot egy éjszakára (de legalább 12 órára) háromszoros mennyiségű hideg vízbe áztatjuk. A füstölt oldalast bordákra vágjuk (kb. 8 darabra), és ezt is a babbal együtt beáztatjuk. Másnap leöntjük az áztatóvizet. Egy nagy öntöttvas lábasban felhevítjük az olajat, majd megpirítjuk rajta a köröm vágott felületét, kapjon szép, erős pörzsanyagot (A hentesünket kérjük meg, hogy a körmöket vágja négyfelé). Kivesszük, még egy kevés olajat öntünk hozzá, és beletesszük a finomra aprított hagymát, felkockázott, zöld kaliforniai paprikát, a felkockázott paradicsomot. Megsózzuk, majd közepes lángon puhára dinszteljük. Hozzáadjuk a babot, átkeverjük, az edénybe helyezzük a húsokat: az előpirított körmöt, az oldalas darabokat és a felcsíkozott fület (ha bizalmi hentesünk van, ennek a feldarabolására is kérjük meg, mert nem könnyű művelet). Felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a fokhagymagerezdeket és a babérlevelet. Felforraljuk, 15 percig erős lángon főzzük, majd lefedve 140 C fokos (alul/felül mód) sütőbe tesszük, és 2,5 óráig főzzük. A végén felvesszük a hőfokot 230C fokra, és további 30 percig sütjük (ekkor még felszív a folyadékból). Ha túl hígnak látjuk, ne aggódjunk, ahogy áll, még sűrűsödni fog.

Tálalás: mellé főtt rizst, fonnyasztott fodroskelt (esetleg mángoldot vagy spenótot) adunk, valamint enyhén csípős, apróra kockázott paradicsomsalátát (ehhez aprított hagymát, ecetet és olívaolajat keverünk) és narancsgerezdeket – ezekből mindenki ízlés szerint szed. Az autentikus változatból nem maradhat ki a vajban pirított maniókadara (farofa) sem, de ez ízben valójában nem sokat ad hozzá.