Otthon sajnos igen korlátozott a halkínálat, itt Brüsszelben viszont olyan szerencsés helyzetben vagyok, hogy csak a helyi közértemben legalább 10-15 féle tengeri hal és további számos herkentyű kapható. Ezt ki is használom, nagyon szeretem, és gyakran készítem őket. Éttermi étlapokon, recepteknél azonban mindig elakadok, és a pontos meghatározásnál sokszor csak a „tengeri hal, ill. halfilé”-ig jutok. Ami tengerrel rendelkező országokban....
Tovább a cikkre >>
Karamellfagylalt
Bár még talán kicsit korai, de azt hiszem nem tudom eléggé korán elkezdeni a lobbihadjáratomat, hogy nyárra ruházzatok be egy fagyigépbe. Folyamatosan használatban lesz, esküszöm! Nem beszélve arról, hogy a mélyhűtőt fel lehet tankolni jobbnál jobb desszertekkel, amelyeket bármilyen helyzetben elő lehet kapni. Nem könnyű olyankor főzni, amikor az érkező vendégek ízléséről viszonylag keveset tud az ember. Mégsem ostromolhatom azonban....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pintxo party
A baszk konyhaművészet nálunk sajnos még nem tartozik a legismertebbek közé. Helytelen. A Spanyolország északi csücskében (és Franciaország déli részén), a Pireneusok lábánál fekvő különleges vidék konyhája a világ egyik legjobbja; a környék méltán az ínyencek zarándokhelye. Az új baszk konyha (nueva cocina vasca) és számos Michelin-csillagot magukénak tudó művelői a tengerből, völgyekből és hegyekből származó, kiváló minőségű hozzávalókkal (halak,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Breaking news: gasztroblogokról a tévében
A Kultúrház szerkesztősége figyelt fel ránk, így holnap este a gasztroblogokról és a VKF-ről lesz szó az esti műsorban. A gasztroblogokat a 3. forduló házigazdája, kicsivú képviseli, jómagam telefonon jelentkezem be Brüsszelből. Nézzétek:) Csütörtök, március 22.M2 19.00M1 22.35....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Háromhagymás cukkinileves
Ez a leves nálam vendégváró. Nem is tudom, hogy megszokásból, nosztalgiából, vagy gyakorlatias okokból, de gyakran, amikor olyan időpontban érkeznek látogatók, (pl. késő este, vagy délelőtt), hogy nem tudom pontosan, hogy lesz-e evés a vége, vagy nem (ki lehet találni, hogy az esetek 99%-ban mi a válasz), ezt főzöm. Anyukámtól lestem, így ahányszor készítem, mindig rá gondolok. Az ő verzióját....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kandírozott kumquat
Az is jó dolog, hogy itt Brüsszelben olyan gyümölcsforgalom van, hogy még az egzotikus, különleges fajták esetében is követni lehet, hogy mikor van szezonjuk. Vegyük pl. a kumquat-ot. Ezt a gyümölcsöt azt hiszem előtte otthon nem is ettem még soha, csak itt kötöttünk szoros ismerettséget. Így most már tudom róla, hogy általában tél vége felé érkezik. Idén azonban valami lehetett....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Flamandok, vallonok, eurokraták, egyesüljetek!
A gofri a sörön és a csokoládén túl az egyik legjellegzetesebb belga specialitás. A szó hallatán nekünk talán leginkább balatoni strandokon, a lángos és a papírvékony kakaós palacsinta társaságában árult, nyári hőségben is tejszínhabbal díszített kockás tészta jut eszünkbe. Mondanom sem kell, hogy ez a változat igen messze jár az eredeti belga elgondolástól. Az első, legfontosabb, amit meg kell említeni....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Pisztráng baszk módra
Ha egy receptnél az szerepel, hogy „baszk módra” (á la basquaise), az leegyszerűsítve leginkább azt jelenti, hogy sok paprika és paradicsom van benne. (Esetleg némi sonka, amely Baszkföldön még a vegetáriánus fogásokba is be-becsúszik..) A paprika vagy kaliforniai típusú, piros, vagy zöld húsos fajta, vagy a zseniális, speciális baszk fajták. Ezek közül a kettő legjelentősebb a pimientos del piquillo és....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Körkérdés
Valószínűleg utolsóként reagálok a legújabb körkérdés sorozatra, jobb későn, mint soha, íme: Hány szakácskönyved van?Nagyságrendileg olyan 150 körül. Már túl vagyok azon a fázison, amikor az ember megfogadja, hogy nem vesz többet –teljes nyugalommal, lelkiismeretfurdalás nélkül, örömmel veszek újabbakat, viszont sokkal célzottabban, mint régen. Kizárólag úgy veszek már szakácskönyvet, hogy belelapozok, és saját magam felmérem, hogy érdekel-e. Bizonyos technikára, vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Baszkföld –gasztrobeszámoló II. – Etxebarri, Axpe
Utazásaim gasztronómiai élményeire komolyan fel szoktam készülni. Olyan rövid idő alatt kell minél intenzívebbem megélni mindent, hogy szeretem, ha nagyjából tudom, hogy mi vár rám, mire érdemes figyelni, milyen helyi specialitást nem szabad kihagyni. Persze, aztán helyben azért hagyom magam sodorni (és vezetni) is, de nem bánom, ha ez valamelyest célzottan történik. Néhány nappal az utazás előtt e-mailt írtam B.....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Baszkföld –gasztrobeszámoló I.
Ha B. barátnőm nem költözik oda, egyáltalán nem biztos, hogy valaha eljutok Baszkföldre. Talán eszembe sem jut, hogy pont Bilbao-ba utazzam. Micsoda veszteség lett volna! Elnézést, ha egy picit túlcsordul, de annyira le vagyok nyűgözve, ilyen kevés ott töltött nap után alig tudok betelni ezzel a vidékkel. Új helyre utazni mindig izgalmas dolog, úgy, hogy ott élő barát szemén keresztül....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Vigyázz, kész, főzz! II. –Titkos töltelékek
Nahát, olyan meg csak nincs már, hogy nem veszek részt a rendezvényen!! Nem érzem meggyőzőnek, amit itt most produkáltam. Azt találtam ki, hogy az mennyire jó lesz, ha egy egész póréhagymával töltök meg csirkemellet. Tehát kvázi kolbászos karaj mintára. Mostanában amúgy póréhagyma kattanásom van, legjobban pirítva szeretem, tudnám enni minden nap, próbáljátok ki! Úgy elképzeltem, hogy milyen szép lesz a....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Penne all’arabbiata
Néhány hete Brüsszelben, szombat esti mozizás után úgy döntünk, hogy levezetőként beülünk még egy pohárkára. Táplálkozástudományilag képzett énünk jelenti, hogy este 10 órakor nem egészséges lakomázni; “esetleg valami könnyűt kapjunk be” felkiáltással azért körülnézhetünk. Elsétálunk a helyi Liszt Ferenc térre (Place St. Boniface), ahol az összes menő, kozmopolita, zen-minimál-dizájnos étterem zsúfolásig tele, esélyünk sincs, hogy elcsípjünk egy asztalt. Feladjuk, ám....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kis pesti színes: Dió, Menta, Klassz
Egyetlen látogatás alapján nyilván nem lehet, nem szabad, átfogó, örökre szóló véleményt formálni egy étteremről, főleg nem, ha új helyről van szó, adjunk mindenkinek időt és esélyt. De első benyomásokat lehet szerezni, íme: Dió (Sas u., Mokka mellett)Nem az állítólagos ismert tulajdonos (Sváby A.), hanem a koncepció tartott lázban, amióta olvastam róla. A „menő, modern magyaros” igazi piaci rés, amit....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Üdvözlöm Önt, kedves Vendég!
Amuse bouche: szó szerinti fordításban “a száj szórakoztatója” (franciául amuser = szórakoztat, bouche = száj). Valójában olyan apró fogás, amelyet elegáns éttermekben még az előétel előtt, aperitif vagy koktél mellett kínálnak, jellemzően a ház ajándékaként. Jean-Georges Vongerichten, a híres elzászi származású séf szerint az egyik legkiválóbb módja annak, hogy a szakácsmester megvillantsa ötleteit és gondolkodásmódját. Ennek a falatnyi alkotásnak az....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
