Lassan kezdem magam úgy érezni, mint aki (a nyelvtől eltekintve), szép csendben átment török gasztroblogba. Rengeteg kipróbálásra és kigondolásra váró recept motoszkál még a fejemben, alig bírom magam elrángatni a gondolatuktól. Majd szép lassan, hogy azért legyen valami változatosság. Naná, hogy padlizsános receptek is. Nem tudom, vajon Törökországban számon tartják-e, hogy hány ezer féle elkészítési mód létezik –nyilván rekorderek –....
Tovább a cikkre >>
Szirupos, joghurtos sütemény
Isztambul, Taksim. Az Istiklal Caddesin baktatunk lefelé, a Galata híd irányába. A nyüzsgő, forgalmas sétálóutca Európa bármely nagyvárosában lehetne, az átlagos utcaképhez képest talán annyi a különbség, hogy valamelyest kevesebb az egyenüzlet, több viszont a fiatal és az édességbolt. Az Orhan Pamuk által megírt különös isztambuli melankóliának (hüzün) itt nyomát nem lelni, zsongás, zene, flört. Ráadásul lépten-nyomon kulináris kísértésekbe esik....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Lassan főtt birsalmakompót mascarponéval
Vacsora volt. Csajok. É., a pszichológus, R., a designguru, E., a mádám és jómagam. Igen kellemesen telt. Sok pezsgő fogyott. Mivel az eseményre közvetlenül Isztambul után került sort, természetesen abszolút a törökláz közepében kaptak el (ami valahogy nem akar múlni..). Előételnek kecskesajtkrémmel töltött rétestészta háromszög (börek szerű, ami azonban autentikusan nem rétestésztából, hanem yufka nevű, kerek tésztalapból készül, amely valamivel....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Egy kis nosztalgia+ atyaég, 25 éve főznék?
1982: csörögefánk (az első teljesen önálló főzés) 1983: tormával töltött prágai sonka 1984: knedlovepřozelo (knédli, sült hús, káposzta) 1985: škubánky (cseh nudli, amelyet olvasztott vajjal és túróval tálalnak) 1986: svíčková (a vadas cseh változata) 1987: kacsasült 1988: ferdinánd (vajas, mazsolás, kelt tésztás süti, vajon máshol is így hívják?) 1989: kemencében sült tök 1990: rizskoch 1991: csorbaleves, feketegyökérleves, spárgaleves 1992: sólet....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Cserkesz csirkesaláta diómártással (cerkez tavugu)
A világ különböző konyhái nálunk nincsenek annyira autentikusan és olyan mértékben jelen, mint más nagyvárosokban, egyre azonban nem panaszkodhatunk: a földkerekség egyik legkiválóbbja, a török igazán felülreprezentált a többihez képest. Annak persze elsősorban a gyors, büfészerű változata terjedt el, és csak reménykedünk, hogy egyszer felbukkan egy igazi étterem is, olyan, ahol az ismert fogásokon túl izgalmas török regionális ételeket vagy....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Fűszeres, vörösboros datolya
Édes és ragad. Sokunknak mindössze ez jut eszébe az arab világ legjellemzőbb csemegéjéről, a datolyáról. Egész évben fontos része a közel-keleti, észak-afrikai étkezési kultúrának, meghatározó szerepe ramadánkor a leglátványosabb. Ilyenkor óriási halmokban, ragacsos fürtökben özönli el a piacok standjait, hiszen az egész napos böjtöt hagyományosan egy szem édes datolyával törik meg. (Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, Fezben, napnyugtakor,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Ciya, Isztambul
Isztambulban egy nagy hibát követhet el az ember: ha nem mozdul ki a fő nevezetességeket felvonultató régi negyedből, Sultanahmet-ből. Amely egyébként fantasztikus, mint ahogyan az itt található történelmi látványosságok is, azonban a mai városnak a turizmus szempontjából ugyan legjelentősebb, egyébként viszont legkevésbé jellemző szeglete. Isztambulnak rengeteg arca van, minél többet van szerencséje az embernek megismerni, annál izgalmasabb. Éttermek szempontjából néhány....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Isztambul gasztro I.
Semmi kétség: a török a világ egyik legjobb konyhája. Ezt persze eddig is tudtam, nem nóvum (nem véletlenül szerepel a kedvenceim között). Az ízeken és az alapanyagokon túl, titkát elsősorban a változatosságában és sokrétűségében látom. Minden értelemben és minden irányban óriási spektrumot ölel fel: a legszegényebb népi konyhától kezdve a szultán kedvencéig; az egylírás, utcai makrélás szendvicstől a régi, oszmán....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sült padlizsán szecsuáni borsos öntettel
Ma már talán gasztronómiai közhely, hogy a frissen őrölt bors pótolhatatlan. Aki főz, pontosan tudja, hogy az illatos morzsák micsoda aromával gazdagítják az ételt. Valószínűleg ritkán tudatosul bennünk valódi fontossága, és amikor egzotikus vizekre eveznénk, eszünkbe sem jut. A bors mintegy 4000 éves múltra tekint vissza, gyarmatokat, felfedezéseket köszönhet neki a világtörténelem. Kezdetben sokkal inkább spirituális jelentősége, illetve misztikus ereje....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Csípős édesburgonyaleves
Ha bármilyen zöldséget felszeletelünk, puhára főzünk és úgy ahogy van, pépesítjük, abból finom püré vagy krémleves lesz, amelyet a kiskorú közönség nagy valószínűséggel lelkesen belapátol. Ahhoz azonban, hogy kifinomultabb fogás szülessen, ami már egy ínyenc ízlelőbimbóit is megdobogtatja, hozzá kell adnunk ezt-azt. Illatos zöldfűszereket, hagymát, fokhagymát, csípőset, savanyút. Micsoda izgalmas feladat megtalálni az illeszkedő aromát, karakterrel felruházni az ételt, kikísérletezni,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Az ősz egzotikus gyümölcsei
A brüsszeli piacról meséltem már réges-régen. A zsongó, arabos hangulaton és az olajbogyós stand háta mögött kapható, frissen sütött marokkói túrós-mézes palacsintán és mentateán kívül nagyon szeretem benne azt is, hogy szezonjukban egy-egy egzotikus gyümölcsfajta is olyan mennyiségben, ráadásul olyan olcsón árasztja el a standokat, hogy az ember heteken át bármivel kísérletezhet. Az egyetlen probléma, hogy gyakran csak rekeszenként kapható,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Gőzölt gombóc kínai, fűszeres gombatöltelékkel
Ha az ember impulzív vásárló, az alapvetően inkább rossz, mint jó – gyakran a pillanatnyi hév hatása alatt olyan dolgokat vesz meg, amelyeket valójában már az üzletből kilépve megbán. Két szakácskönyvvel kapcsolatban gondoltam mostanában, hogy hasonlóan fogok járni, az egyiknél így lett, a másiknál a legkevésbé sem. Az egyik Nigella új könyve, a Nigella Express, amely nagyon szép. (és amelyről....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Birsalmasajt
Megmagyarázhatatlan okokból sokáig abban a tévhitben éltem, hogy a birsalmasajt jellegzetesen magyar csemege. Csípős őszi reggeleket, hűs falusi kamrákat és piacok mellékutcáiban toporgó, kendős kofák kosarában rejlő titkokat juttatott eszembe. Membrillo, cotognata, paté de coign, Quittenkäse – később nyíltak előttem a világ konyhaablakai, és kibővült a kulináris szótáram. Megilletődve álltam a spanyol piac standjánál, amelyen óriási, mélybordó, vonzóan ragacsos tömbben....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Kínai omlós csirke
„ Belélegezte a felszálló aromákat. „Finom illata van”. „Még nincs kész.” Közelebb hajolt. „De hát ez nincs is egyben. Azt hittem. Fel van darabolva.” És tökéletesen összeillesztve. „ Igen” mondta. Ez a kuai, falatnyi darabokból áll. „Hogy készült?” „Az utolsó kínai főszakács-ban van”. A csirkét forrásban lévő vízbe teszed….” „Mennyi vízbe?” „ Az a csirkétől függ. Ha egyszer, kétszer elkészíted,....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
Sáfrányos spagetti, feketekagyló
Azért szerettem nagyon ezt az ételt, mert olyan íz-élményt adott, amelyet igazán ritkán érez az ember. Nem túl gyakran ettem olyan fogást, amelyben ennyire intenzíven, tisztán lehet élvezni a sáfrány különleges, kesernyés aromáját. (Habár, ha belegondolok, pontosan be tudom azonosítani, hogy mikor volt ilyen alkalom utoljára: a Csalogány sáfrányos rizottójánál.) A sáfrány nagyon drága mulatság, azonban olyan kevés mennyiséget kell....
Tovább a cikkre >>
Tovább a cikkre >>
){kind=link}
){kind=link}
