Az elmúlt hétvégén, október első napjaiban, lélegzetelállító helyszínen, a Gyimesi Skanzenben került sor az első Taste of Transylvania erdélyi gasztrofesztiválra, ami sokunkat, akik ott voltunk, maradandó élményekkel és pillanatokkal ajándékozott meg. Ezt a rendezvényt olyan elkötelezett, megszállott és tenni akaró székelyföldi étteremtulajdonosok, termelők és szakemberek álmodták meg, akik új fejezetet szeretnének írni az erdélyi gasztronómiában és akik küldetésüknek érzik, hogy őrizzék....
Tovább a cikkre >>
Jacobs Karin kiváló ropogós, lapos kenyeret – azaz knäckebröd-öt/crispbread-et sütött 1817-ben a svédországi Leksand településen. Fotó nem készült róla, mivel még nem találták fel a fényképezőgépet. Mindössze saját rozs, forrásvíz, egy kis élesztő és csipet só volt benne. A receptben azóta az égvilágon semmi nem változott, Karin óta pedig immár a hatodik generáció viszi a családi “abonett” üzemet. Generációról generációra....
Tovább a cikkre >>
Home Food – recipes to comfort and connect - az eredeti címe Olia Hercules legújabb szakácskönyvének – nem lesz könnyű dolga a fordítónak, ha majd egyszer, remélhetőleg mihamarabb, magyarul is megjelenik ez a csodás kötet. A nemzetközi gasztronómiában elterjedt “comfort food” kifejezésre sincs igazán megfelelő magyar válaszunk, én leginkább a házikosztot szeretem használni, bár az sem teljesen helytálló, mert nem....
Tovább a cikkre >>
A bogyós gyümölcsöknek nem túl hosszú a szezonja, annál nagyobb viszont a vitamin- ásványi anyag- és rosttartalmuk, igazi szuperélelmiszerek. Az ember nem győz ilyenkor betelni a látványukkal: a szederrel, áfonyával, málnával, ribizlikkel, egressel teli kosárkák csak úgy kínálják magukat. Többnyire desszertek készítésére ösztönöznek (már ha marad, mire hazaérünk a piacról), pedig bátran kísérletezhetünk velük zöldséges fogásokban, salátákban is. A málna....
Tovább a cikkre >>
Apró, méretes, éppen csak a földből kiszedett babarépák, harsogóan zöld salátalevelek, a lehető legfrissebb spenót, fodros- és feketekel, zsenge, piros-fehér franciaretek, a legédesebb újhagymák, koriander, mizuna, apró céklák – megérkeztek a tavasz első, primőr hírnökei a piacra. Ezekkel az első zöldekkel nincs is más feladata az embernek, mint hogy békén hagyja őket, és vagy nyersen, frissen, salátaként, vagy minimálisan hőkezelve....
Tovább a cikkre >>
A város, aminek szinte befogadhatatlan az intenzitása és a szélsőséges kettőssége. Isztambul még mindig a világ egyik leginspirálóbb szeglete. Mágnesként vonzza az embert a ritmusa, amiben egyszerre van jelen a véget nem érő víz és a lépcsős sikátorok, a filléres kifőzde és a Boszporuszra néző luxus bár, az állandóság és a folyamatos változás, a lüktetés és lassúság, a káosz és....
Tovább a cikkre >>
“Akárki is volt, ha ez a jótét házaspár nem találja meg, mert vagy beázik, vagy megeszik az egerek, amiért innen is köszönetet mondok, s azután újabb hosszú esztendők múltán nem kerül haza Gyomára, úgy engem sehol se nyomtatnak ki többé, mintha nem is lettem volna, árnyékporocska.” (Parti Nagy Lajos: Árnyékporocska – emlékmondatok Kner Piroska életéből) Kner Piroska 1915-ös receptgyűjteményébe először....
Tovább a cikkre >>
Kalifornia konyhája igencsak a feje tetejére állította az Egyesült Államok kulináris identitását. A hetvenes években, innen kibontakozó gasztroforradalom anyja és motorja Alice Waters szakácsnő, aki a híres (ma is létező) Chez Panisse étterem séfjeként nagyhatású szószólója és rajongója volt a „farm to table”, azaz tanyáról az asztalra mozgalomnak és ezáltal a modern, úttörő kaliforniai konyhának. A fókusz és a reflektorfény....
Tovább a cikkre >>
Megérkezik az ember egy nyári szombat reggelen a kecskeméti piacra, és azon nyomban menthetetlenül beleszeret. A szabadtéri, de fedett, klasszikus piactéren olyan erős, lüktető energia és elfeledett, ritkán tapasztalt forgatag csapja meg, hogy pár percet azzal kell tölteni, hogy engedjük magunkat elsodorni. A kecskemétiek nyilvánvalóan sokat főznek otthon, mivel 11h órára nagyjából minden el is fogy. Rengeteg, igazi kistermelő kínálja....
Tovább a cikkre >>
Elindult a birsalmaszezon, itt az ideje felidézni a legjobb dolgokat, amik a konyhánkban történhetnek vele, azon túl, hogy bódító, gyümölcsös illatfelhőbe burkolják az egész lakást. Kezdjük is az évadot a hajdúsági birsalmás libalevessel (az ízes húslevesbe kockázott birs, majd tejfölös habarás kerül). Következhet a török ihletésű, fűszeres csirkeragu – keleti tájakon sokféleképpen párosítják hússal, báránnyal is pazar). Készülhet belőle ecetes,....
Tovább a cikkre >>
Nápoly – őrült, lüktető, kaotikus katlan, tele a szürke, a kék és rózsaszín összes árnyalatával, színekkel, dallamokkal, hömpölygő tömeggel, sötét sikátorokkal és tekintetekkel. Tömény, sűrű, féktelen, nem is mindenkinek való vidék. Aki viszont szeret megmerítkezni az ilyen intenzív, déli energiákban, és nem bánja, ha közben (szó szerint) némi kosz és valóság is ragad rá, annak akár két nap is maga....
Tovább a cikkre >>
A lecsószezon utolsó napjaiban még véletlenül sem szeretnék belemenni gasztrotörténeti eszmefuttatásokba, sem konyhatechnológiai vitákba – az elmúlt, nyári hónapokban úgyis mindenki kifőzte és kidiskurálta magát lecsóügyileg. A paprika, vs. paradicsom arányairól, a szeletelési formákról és irányokról, vagy éppen a pirospaprika szükségességéről szóló tanácskozásokat majd jövőre lehet folytatni, addig viszont jöjjön még egy utolsó recept, ami talán minden oldalnak kedves lesz.....
Tovább a cikkre >>
Vegetarish-Dietisher Kokhbukh, 400 shpayzn gemakht oysshislekh fun grinsn Fenti sor egy meghatározó, mégis feledésbe merült, jiddis nyelven íródott vegetáriánus szakácskönyv címét rejti, amely majd nyolcvan év elteltével “The Vilna Vegetarian Cookbook” néven kelt új életre. Az eredeti kiadás dátuma 1938, szerzője pedig a lengyel származású Fania Lewando, szakácsnő, étteremtulajdonos, a vegetáriánus étrend népszerűsítője. A varsói zsidó családban született Fania férjével....
Tovább a cikkre >>
Mivel már a hazai kertekben is vígan megterem a korábban inkább mediterrán és egzotikusabb vidékekre jellemző füge, itt az ideje, hogy beemeljük a hétköznapi gasztronómiánkba. A fügefa bírja a hosszú, forró nyarat és a szárazságot, két-három év alatt terebélyesre nő, bőségesen terem, ráaádásul az egyik legszebb és legfinomabb gyümölcsöt, nem csoda, hogy az elmúlt években sokan kedvet kaptak hozzá. A....
Tovább a cikkre >>
A híres lengyel-magyar barátság (Polak, Wegier dwa bratanky…) nem pusztán egy jól hangzó frázis, hanem egy valóban létező szimpátiakapocs, ezt minden lengyelországi utazásomkor megállapítom. Pár éve rendszeresen jártam Varsóba, akkor volt alkalmam kicsit behatóbban is megismerkedni a modern lengyel gasztronómiával és a lengyel konyhával, amit nagyon kedvelek, és ami sokkal sokszínűbb a bigosnál és a pieroginál. Krakkóban és környékén, a....
Tovább a cikkre >>
