Kedvenc isztambuli éttermeim

Mivel hetente több e-mailt kapok, amelyben isztambuli étterem-, és szállástippeket kértek, itt volt az ideje, hogy újra készítsek egy kis összefoglalót. A helyekhez most csak rövid megjegyzéseket fűzök, szinte mindről írtam már részletesebben, tehát ha rákerestek (jobb oldalon, a keresőben), többet is lehet róluk olvasni. Ciya Sofrasi Számomra még mindig a No.1. étterem Isztambulban, soha nem hagynám ki. Az ázsiai....

Tovább a cikkre >>

Pácolt makréla lilahagymával, kapribogyóval

      Két napja próbálunk minden trükköt bevetve, hiába helyet kapni Isztambul egyik legnépszerűbb haléttermében, a Griffin-ben. A foglalásnál már csak a titokzatos vendéglő megtalálása bizonyul kalandosabbnak. A taxiban ugyan minden modern tájékozódási kütyü megtalálható, sofőrünk mégis inkább rokonait hívogatja segítségért. Végül kitesz bennünket egy Galata-híd melletti, sötét sikátorban, magunkra maradunk. Az étterem valóban nehezen megközelíthető, egy több emeletes....

Tovább a cikkre >>

Fűszeres, gránátalmaszirupos csirkemáj

      Őszi isztambuli látogatásom alkalmával természetesen ezúttal sem maradhatott el a kedvenc Ciya felkeresése. Nemcsak azért, mert az ázsiai oldalon fekvő étterem még mindig a legkedvesebb vendéglőm ebben a városban, hanem azért is, mert az utcájában található a hangulatos Kadiköy piac. Itt szoktam feltankolni hiányzó (és nem hiányzó) fűszerekkel, magokkal, és mindenféle szükségtelen marhasággal (úgymint szárított padlizsán, fürdőszivacs,....

Tovább a cikkre >>

Van Kahvalti Evi, a reggelizőszalon

Egy héttel ezelőtt szakadó esőre ébredtünk Isztambulban. Az azt megelőző napokon kegyes volt az időjárás, miközben itthonról érkeztek a hírek a hirtelen beszökött télről, mi élveztük a tűző napsütést, a türkízkéz eget és a boszporuszi szellőt. Régen láttam a város esős arcát, azonban ismét bebizonyosodott, hogy nem ez a legelőnyösebb oldala. Így szürke, szomorkás, magába fordul, és mindenütt víz. Az....

Tovább a cikkre >>

Interjú a New York-i fűszerguruval

p.p1 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; line-height: 12.0px; font: 11.0px ‘Times New Roman’} p.p2 {margin: 0.0px 0.0px 0.0px 0.0px; line-height: 12.0px; font: 11.0px ‘Times New Roman’; min-height: 12.0px} Fotó: David Engelhardt Interjú Lior Lev Secarz-al, a La Boite a Épice tulajdonosával New York, E54th#11th ave. 2011. január (az interjú a Toplista/100 legjobb kulináris kaland kiadványban megjelent anyag vágatlan változata)  ....

Tovább a cikkre >>

Boutiq’Bar, itt Budapesten

Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa. Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan – jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában....

Tovább a cikkre >>

Szegfűborsos, kapros rizs saláta kagylóval

Arnavutköy ma Isztambul egyik legelegánsabb negyede, elsősorban impozáns, többemeletes, oszmán kori épületeiről, kitűnő haléttermeiről és exkluzív klubjairól híres. Történelme során szinte mindig a görög lakosság volt itt többségben, a 19. századig a város egyik legjelentősebb zsidó negyede is. Itt található az Abracadabra, Dilara Erbay kulináris birodalma. A fiatal séfnő a modern –a világ konyhái által is megérintett- török gasztronómia egyik....

Tovább a cikkre >>

Rugelach házi feketeribizli lekvárral és pisztáciával

Ha már Zabar’s kávézó, akkor az előző recepthez halkan hozzá kell tennem, hogy azért nem a tojássaláta az, amely nap mint nap visszavonzott. Nem is a tipikus New York-i krémsajtos, füstölt lazacos bagel, amelynek első alkalommal még megvan a maga romantikája, később azonban rájön az ember, hogy 1. a Zabar’s –ban fele olyan jó sincs a bagel, mint a szemben....

Tovább a cikkre >>

Tojássaláta házi majonézzel és lilahagymával

A zsúfolt kávézó közepén elhelyezkedő hatalmas asztal körül ülnek mindannyian: bundát, kalapot, és élénk rúzst viselő idős hölgy, mellette kissé kopott öregúr. Angolul társalognak egymással, de a kelet-európai akcentus árulkodik. Maceszleves, tojássaláta mákos zsemlével. Futásból érkező szikár férfi, csak egy üres kávé lesz és a fél papaya, amelyet hozott magával. Koromfekete apa, mellette hófehér, kékszemű kislány, előbbi levesezik, utóbbi szusit....

Tovább a cikkre >>

Fűszersokk. Sok fűszer.

Megérkeztem. Kéthetes tengerentúli utamról nemcsak ihlettel, ötletekkel, friss gondolatokkal (valamint egy enyhe latin-amerikai kattanással) tértem haza, hanem némi kézzel fogható „vásárfiával” is. Azt hiszem, szerdán, a New York-i Kalyustan üzletben veszítettem el a kontrollt, éreztem a pillanatot, amikor kicsúszott a lábam alól a talaj, és teljes transzban, csak raktam és raktam a kosaramba a néhány dolláros fűszereket. Megjegyzem, erre már....

Tovább a cikkre >>

Momofuku KO, New York

Szerencsés és véletlen egybeesés, hogy a Bűvös Szakácson éppen most jelent meg a ramenről, és a New York-i Momofukuról szóló írás. David Chang az egyik legünnepeltebb amerikai séf, a Momofuku pedig az egyik legizgalmasabb és legnépszerűbb amerikai étterem, amely a hatalmas sikernek köszönhetően az elmúlt években öt különböző étteremből álló birodalommá nőtte ki magát. 2007-ben voltam először a Momofuku Ssam....

Tovább a cikkre >>

Már megint Isztambul

Először is némi fáziskéséssel, de mindenkinek Nagyon Boldog Új Évet kívánok, bízom benne, hogy elnézik/elnézitek nekem, hogy angolosan kivontam magam a karácsonyi/szilveszteri őrületből. Olyannyira, hogy egészen Isztambulig menekültem előle, élve a Wizzair újonnan indult fapados járatával, amelyet természetesen kénytelen voltam kipróbálni. Arról tudok referálni, hogy remek, a reptér ugyani kicsit messze van a várostól, de ettől Isztambul semmit nem veszít....

Tovább a cikkre >>

Koreai kifőzde, Zichy utca

Szeretném bemutatni azt a számomra igen kedves kis éttermet, ahová az elmúlt hetekben a leggyakrabban tértem vissza. A felfedezés tisztje és öröme nem engem illet, hanem közeli családtagomat, aki a környéken dolgozik, és ezért mindig keresi arrafelé a korrekt ebédelési lehetőségeket. A koreai konyhát kifejezetten kedvelem, gyakran előfordul, hogy vágyom a karakteres, csípős ízeire. Magáról a koreai konyháról és néhány....

Tovább a cikkre >>

Les Culottes Longues, Lyon

Első lyoni esténk erős kezdésnek bizonyult. A város („a gasztronómia fővárosa”) ugyan telis tele Michelin-csillagosokkal, hagyományos bisztrókkal (a bouchon-ok) és menő helyekkel, legjobban azonban mégis a „hosszúgatyásat” (culotte=térdnadrág) vártam. Ha Józsi barátom, aki szakács, és aki a város legfontosabb Michelin-csillagos séfjének dolgozik (fogunk még róla hallani!), hetente legalább kétszer jár ide, (aztán a többi szakácshaverját is ide szoktatja), és többet....

Tovább a cikkre >>

Kalpazankaya, Burgazada (Isztambul)

Legfrissebb isztambuli élményeim csak megerősítettek abban, hogy ennek a városnak annyi arca van, hogy még nagyon gyakran kell majd visszamennem ahhoz, hogy egy tized részét is megismerjem. Pont olyan, mint amikor az ember egyre jobban beleássa magát valamibe, és közben jön rá, hogy még mennyi, de mennyi mindent nem tud. Egyre inkább sodródik bele a sűrűjébe, a dolog beszippantja, és....

Tovább a cikkre >>

1 2 3 4 5 8