Ricotta salata – Buono!

A ricotta salata, vagyis sós, érlelt ricotta kimondottan függőséget okoz. Tavaly nyáron, a szicíliai nyaralásunk alatt fedeztem fel magamnak igazán, utána körül is néztem itthon, de nemigen lehetett rendszeresen hozzájutni. Ez az olasz sajt juhtejből készül, a hagyományos, ismertebb, krémes, semleges ricottával szemben azonban ez nem egy friss sajt, hiszen 90 napig érlelik.  Fehér, tömör, sós, karakteres, valahol a feta....

Tovább a cikkre >>

Vegán fine dining a Babel Budapestben

2008-ban jártam előszőr a Babel (akkor Babel Delicate) étteremben, éppencsak hazaköltöztem Brüsszelből, és elkezdtem felfedezni a budapesti éttermeket. A fine dining műfajban mind közül akkortájt a Babel nyűgözött le leginkább, évekig ők voltak a kedvenceim – sokan voltunk ezzel anno így. Pesti István volt a konyhafőnök, akinek munkáját a Michelin-kalauz nemrég egy megérdemelt csillaggal jutalmazta. A Babel Delicate aztán bezárt,....

Tovább a cikkre >>

Édesem – új családi cukrászda Budán

Akik többé-kevésbé követik a gasztroblogokat, az elmúlt években nagy valószínűséggel találkoztak Márk Szonja desszertes blogjával, az Édesem-mel. Nagyszerű, házias receptek, ízléses fotók. Szonja is pályaváltó, ő bölcsész-újságíróból lett hivatásos cukrásszá, és most már cukrászdatulajdonossá. Szívből gratulálok neki és férjének, családjának, hogy végre beteljesedett az álmuk, és a Millenáris mellett, a Kis Rókus utcában megnyitották hangulatos, apró cukrászdájukat. Azt mondták, minden....

Tovább a cikkre >>

Tütü lébár&kávé, Pozsonyi út

Újlipótvárosi lakosként különösen örülök annak, hogy a kerületben egyre több színvonalas hely nyílik. Sorra bukkanak fel az újabb és újabb apró üzletek, egyszer, ha kisüt a nap, végigsétálok majd, és az összeset egyesével, komótosan végignézem, megkóstolom. A Pozsonyi út elején nemrég a kekszes La Delizia nyitott boltot, őket nagyon szeretjük, nemcsak a kekszeik finomak, hanem pl. a cukormentes süteményeik, lekvárjaik....

Tovább a cikkre >>

Hová menjünk enni Isztambulban?

  Ezzel az átfogó, összefoglaló isztambuli mini gasztrokalauzzal már régóta adós vagyok! Heti rendszerességgel érkeznek e-mailek, amelyben tippeket kértek, és bár akad a blogon isztambuli gasztrotipp jócskán – frissítettem és összerendeztem azokat, így talán könnyebben használható mindenki számára. Utoljára néhány hete jártam Isztambulban, ahol az Isztambuli Nemzetközi Könyvvásáron tartottam magyar főzőbemutatót (a fesztiválnak Magyarország volt a díszvendége). Egy-két fantasztikus új....

Tovább a cikkre >>

A város legjobb baklavája: Pasha Bakery Budapesten

  Ki gondolná, hogy a békásmegyeri piac olyan kincset rejteget, mint a város legjobb baklavája? A két hónapja nyitott Pasha Bakery igazi török pékség és cukrászda, ahol az ismertebb török édességeken kívül olyan különlegességek is készülnek, mint a simit (szezámmagos pereckarika), künefe (sajtkrémmel töltött, ropogósra sütött cérnametélt-szerű, ún. kadaif tészta), vagy güllac (főleg Ramadánkor készített, tejes-diós édesség)   -Az a....

Tovább a cikkre >>

Szicília: Ortigia piac, Siracusa

Hosszú évek kihagyása után, idén abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy el tudtam utazni nyaralni. Olyan igazi nyaralásra. Nem hosszú hétvégére, nem munkával összekötött pár nap pihenőre, hanem valódi, nagybetűs nyaralásra. Tengerparttal, apartmannal, kirándulással, városnézéssel. Gondolom, nem árulok el nagy titkot, hogy a gasztronómia azért most is előkelő helyet kapott. Főleg, mivel az úticélunk Szicília volt, a világ egyik legizgalmasabb....

Tovább a cikkre >>

Ürömi Hütte – lenne a törzshelyem!

Ha Ürömön laknék, egészen biztosan az Ürömi Hütte lenne a törzshelyem. Szeptemberben nyitott, de csak most jutottam el megnézni, pedig a Facebook oldala alapján minimum minden vasárnap legszívesebben itt ebédeltem volna. “Vasárnapi hüttehúsleves a szokásos frissen gyúrt és vágott házimetéltünkkel” – ezt teszik olyankor mindig ki, és irtó jól néz ki az a tészta. A marhahúsleves házias, nagyszerű, gazdag, tartalmas,....

Tovább a cikkre >>

Helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt!

Hát, helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt vagy! Ez volt az első euforikus gondolatom a mai ebéd után, aminek az élménye még nagyon friss. A Hegedűs Gyula és az Ipoly utca sarkán található étterem közvetlenül a nyitása után, tavaly-tavalyelőtt az egyik kedvenc ebédelőhelyem volt. Nagyon sok üzleti ebédet, baráti találkozót töltöttem itt, és azon kevés helyek egyike közé tartozott,....

Tovább a cikkre >>

Citromos-sáfrányos serbet

        Elkészült a képen látható citromos-sáfrányos szörp (serbet), vacsorára xengel (a két “e” betű hivatalosan fordítva írva) lesz (részletek hamarosan) – azt hiszem, ez is ékes bizonyítéka, hogy igencsak megihletett az azeri gasztronómia. Néhány napot a héten Bakuban töltöttem, – felszálltam a Wizzair induló Budapest-Baku közvetlen járatára, hogy három óra elteltével egy számomra távoli és izgalmas kultúrát....

Tovább a cikkre >>

Főzőbemutató Jeruzsálemben + izraeli gasztrotippek

        Múlt héten Izraelben jártam, ahol a Balassi Intézet felkérésére a Jeruzsálemi Nemzetközi Könyvfesztiválon volt lehetőségem népszerűsíteni a modern magyar konyhát. Büszke vagyok rá, hogy ilyenkor –a Frankfurti Nemzetközi Könyvásárután ezúttal Izraelben- alkalmam van egy kicsit a nemzetközi közönség számára is elmesélni, hogy mi minden történt az elmúlt években a magyar gasztronómiai életben, és hogy Budapest/Magyarország mennyire....

Tovább a cikkre >>

Langyos kukoricakenyér barnavajjal és chilivel

Marcus Samuelsson évek óta az amerikai gasztronómiai élet egyik legizgalmasabb figurája. Az etióp származású séf háromévesen veszítette el édesanyját, ezt követően jómódú svéd házaspár fogadta örökbe, így a skandináv országban nőtt fel. Huszonkétévesen érkezett New York-ba, ahol karrierje villámgyorsan teljesedett ki: az egyik legnevesebb luxusétterem konyhafőnökének nevezték ki, teljesítményét számos mérvadó kritikával és díjesővel jutalmazták. Két éve, a Harlemben nyitott....

Tovább a cikkre >>

Szuperolasz a Vécsey utcában: Ale.Da.Mario

Úgy tűnik, Budapesten erős lendületet kezd venni az egyébként is nagy népszerűségnek örvendő olasz konyhaművészet. A két tésztás fiú után egy újabb gyöngyszemet szeretnék bemutatni, a felfedezésért köszönet Makány Márta divattervezőnek, a budapesti gourmet szcéna nagy ismerőjének. Ezúttal hárman vannak a fiúk: Alessandro, Davide és Mario. Ale.Da.Mario A Vértanúk terét és a Szabadság-teret összekötő apró utca kimondottan hangulatos. Indul egy....

Tovább a cikkre >>

2 Spaghi, azaz Matteo&Jacopo friss tésztaboltja

        Egy olyan apró helyet szeretnék most ajánlani, amely éppenséggel a tökéletlensége miatt szerethető. És amely nem mellesleg igazi piaci rést tölt be. Friss olasz tészták. Már amikor az ember megérkezik a Gozsdu udvar egyik kissé elhagyatott blokkjához (a Dob utca felőli bejárattól a második beugró), és meglátja a nulldesign-os sarkot az összevissza ácsingozó sorral (sorszerűséggel), sejti,....

Tovább a cikkre >>

Az év főétele @ Costes

 (elnézést a kép minőségéért, saját, esti fényben) Aki régóta olvas, tudja, hogy étteremről/séfről itt nagyon ritkán írok, kizárólag akkor, ha olyan nagy hatással van rám, hogy azt azonnal szeretném megosztani. Most ismét ez a helyzet állt elő. A Costes beérett. Tudom, furcsa (szemtelenség?) leírni ezt egy Michelin-csillagos étteremről, amelyet az összes mérvadó külföldi és hazai étteremkalauz –teljes mértékben megérdemelten –élmezőnybe....

Tovább a cikkre >>

1 2 3 4 8