Boutiq’Bar, itt Budapesten

Nem igazán állt hozzám közel a koktélok világa. Soha nem terveztem (most sem), hogy koktélbárt ajánljak. Amikor azonban olyan – jó értelemben vett- megszállottsággal, elhivatottsággal és professzionalizmussal találkozom, mint amilyen Nagy Zoltáné és Kocsis Lilláé és az ő belvárosi Boutiq’Bar-juk, rögtön viszketni kezd a tenyerem, hogy megoszthassam, hogy minél többen tudjanak róla, hogy micsoda helyek vannak a városunkban. A Toplistában....

Tovább a cikkre >>

Koreai kifőzde, Zichy utca

Szeretném bemutatni azt a számomra igen kedves kis éttermet, ahová az elmúlt hetekben a leggyakrabban tértem vissza. A felfedezés tisztje és öröme nem engem illet, hanem közeli családtagomat, aki a környéken dolgozik, és ezért mindig keresi arrafelé a korrekt ebédelési lehetőségeket. A koreai konyhát kifejezetten kedvelem, gyakran előfordul, hogy vágyom a karakteres, csípős ízeire. Magáról a koreai konyháról és néhány....

Tovább a cikkre >>

Csípős sárgarépasaláta pirított földimogyoróval

Tegnap Szindbádné Ágival a Parázs Presszóban ebédeltünk, mindketten gyakran járunk ide. Thai műfajban a városban a legerősebb, nemzetközi összehasonlításban lehet, hogy nem kiemelkedő, de hazai viszonylatban az. Az ízek a helyükön vannak, az egyéb körítés, úgymint berendezés, kiszolgálás, stb. nagyjából mindegy, nem azokért járunk ide. Ha egy étterembe sokszor keveredek, akkor szeretek több féle ételt rendelni, nem vagyok az a....

Tovább a cikkre >>

Megérkezett a várt Michelin-csillag. Costes.

Annyira vártuk és annyit spekuláltunk (elárulom, hogy ezúttal csalt a megérzésem), most pedig végre megérkezett. Nagyon sok szeretettel gratulálok az első magyar Michelin-csillagot elnyerő Costes étterem csapatának, akik örökre beírták magukat a hazai gasztronómiai történelembe. Szintén gratulálok a Bib Gourmand minősítésben részesülő Csalogány 26-nak, Arcade-nak, 21 Magyar Étteremnek és a Bock Bisztrónak. Az összes étteremnek, aki keményen dolgozik azért, hogy....

Tovább a cikkre >>

Utolsó napok: enni a Maligánban

Szombat, március 28. lesz a jelenlegi Maligán utolsó napja, ezt követően az étterem életében új időszak kezdődik, mivel konyhafőnöke, Litauszki Zsolt, privát séfnek szegődik egy üzletember mellé. Elmondása szerint folytat tárgyalásokat éttermekkel, ahol a későbbiekben esetleg „vendégszakácsként” főzne, ez jó hír a vendégek számára, mert azt jelenti, hogy talán mégis részesülhetünk majd alkalomadtán főztjéből. A Maligán étterem egyébként nem zár....

Tovább a cikkre >>

Pezsgő, krumpli, kaviár & Kistücsök

A fontos eseményekhez pezsgő dukál. Jófajta. Lehetőleg francia. Vagy más. Fontos eseményre való koccintáshoz szerettem volna vinni valami falatkát, olyat, ami illik az alkalomhoz, az esemény jelentőségéhez, ami szállítható, max. fél óra alatt összedobható, de azért elegáns. Kettő lett a vége: rozskenyeret pogácsaszaggatóval kiszúrtam, olívaolajjal megkentem, megpirítottam. Kétféle kence került rá: 1. Füstölt makrélakrém – ehhez egy kb. 30dkg-os füstölt....

Tovább a cikkre >>

Babel delicate étterem (fine dining Budapesten)

Le vagyok nyűgözve. Legszívesebben a legelső alkalommal, amikor kb. másfél hete a Babel-ben vacsoráztam, hazarohantam volna, és azzal a lendülettel kiírtam volna az összes lelkesedésemet. Vártam azonban egy picit, hogy az élmény leülepedjen, és visszamentem még két alkalommal meggyőződni róla, hogy nemcsak puszta eseti véletlenről van szó. Messze nem arról van szó. Itt, kérem, szép csendben, különösebb hűhó nélkül, egy....

Tovább a cikkre >>

Segal, Budapest

Fotó forrása: www.segal.hu Viszonylag ritkán fordul velem elő, hogy két este egymás után egy azon étteremben vacsorázom. Budapesten még konkrétan soha. Nemrég azonban úgy alakult, hogy két egymást követő estét Segal Viktor éttermében töltöttem. Új étterme csak nemrégiben nyílt meg az Ó u. Jókai utca felőli végén, egy apartmant-ház aljában. A hely berendezése modern – sötétbarna, fehér és almazöld színek....

Tovább a cikkre >>

Csalogány 26.

Egyáltalán nem könnyű dolog arról az étteremről objektív beszámolót írni , amelyről legendák keringenek, és amelyről evőkörökben futótűzként terjedt el, hogy jelenleg Budapesten ez „A” hely. Amelyről szinte kivétel nélkül mindenki szuperlativuszokban nyilatkozik, és amely saját maga vallja be, hogy nem számított ekkora sikerre. Nehéz úgy belépni egy ilyen vendéglőbe, hogy az ember egy kicsit sem gondol az olvasott mondatokra.....

Tovább a cikkre >>

Kis pesti színes: Dió, Menta, Klassz

Egyetlen látogatás alapján nyilván nem lehet, nem szabad, átfogó, örökre szóló véleményt formálni egy étteremről, főleg nem, ha új helyről van szó, adjunk mindenkinek időt és esélyt. De első benyomásokat lehet szerezni, íme: Dió (Sas u., Mokka mellett)Nem az állítólagos ismert tulajdonos (Sváby A.), hanem a koncepció tartott lázban, amióta olvastam róla. A „menő, modern magyaros” igazi piaci rés, amit....

Tovább a cikkre >>

Dióval töltött padlizsán

Még nyáron egyszer totális csődbe fulladt a kísérletem, amikor hachapurit, azaz grúz sajtos kenyeret próbáltam sütni. Minden rossznak megvan a jó oldala (aszonygyák), ennek a tragédiának pl. az, hogy g. fedőnevű olvasó akkor hozzászólt, hogy Budapesten a Mirázs nevű grúz étteremben evett remek hachapurit, aminek a titka Marina szerint a kemence és a házi készítésű sajt. Ennek az információnak az....

Tovább a cikkre >>

Étterem: Noir et l’Or

Átfogó étteremszemle nem jellemző nálam, továbbra sem lesz az, ez most egy kivétel. Annak, hogy nincs gyakran, több oka van, leginkább az, hogy azt gondolom, hogy egy megalapozott beszámoló akkor korrekt, ha legalább 2-3 alkalommal voltam az adott helyen, több ételt, több napot és helyzetet kipróbálva, erre pedig most nincs lehetőségem. Két dolog mindenesetre kiderült: 1. borzasztóan rossz étteremkritikus lennék,....

Tovább a cikkre >>

Pesti gasztrosznob fanyalgás, de nemcsak

Mivel külföldi vendégeim voltak, nem mertem új helyekkel kísérletezni. Costes – Róluk lelkesedtem már eleget, nem kell őket állandóan dicsérni. Állandó, magabiztos, magas színvonal, nem ettem még náluk soha rosszat. Imádok idejönni. Ők bárhol a világon megállnák a helyüket (csak ott sokkal drágább lenne) Hangulat, kiszolgálás, tálalás csillagos ötös, kaja szintén, a magyaros vonal is kiváló (bár kivételesen a desszertfronton....

Tovább a cikkre >>

ismét a bázison..

Itt Belgiumban múlt csütörtökön Mária mennybe ment, én meg haza Budapestre. Minden reggel kezdés szőrmók kávéval (= Sir Morik kávézó, Ráday strít.), kávéjuk ok, de valljuk be, őket a személyes hangulat miatt szeressük, de nagyon…nagyon szeressük még a Szalai réteseit, meg svájci kiflijét, de már megint nem bírtam eljutni odáig, pedig úúgy rákészültem. Costes hozta a megszokott, elvárt magas színvonalat,....

Tovább a cikkre >>

1 2