Ottolenghi – II. Az első magyar nyelvű szakácskönyve

A borzalmas címtől rögtön tekintsünk el, megpróbálok ezen egy rövid bekezdésben felülkerekedni. A “finomságok” szó az én tiltólistámon igen előkelő helyen szerepel, futkos tőle a hideg a hátamon, de ez maradjon az én magánproblémám. Azt is belátom, hogy óriási kihívás az eredeti címet (Plenty) igazán jól visszaadni. Ennél több kreativitást, elhivatottságot és ötletet azért azonban egy ennyire fontos könyv megérdemelt volna. Nemcsak azért, mert ez a cím egyszerűen nem tükrözi a “Plenty” kifejezés (kb. bőség) által remekül képviselt, és a könyv belsejét meghatározó tartalmat és mondanivalót. Hanem elsősorban azért, mert  egyszerűen pont az a többlet töltetet heréli ki belőle, amitől a könvy (és a cím) más, mint bármi és bárki más a piacon. A hardcore Ottolenghi rajongókat persze szerencsére ezzel sem lehet elriasztani, ez a semmitmondó, lebutított cím viszont azokat egyáltalán nem szóllítja meg, akik nem ismerik, ez pedig szerintem nem csak üzletileg kihagyott lehetőség, hanem felelőtlenség is. Az Ottolenghi ugyanis nem pusztán egy könyv a sok közül, hanem az OTTOLENGHI, intézmény.

Szerencsére, ha az ember kinyitja a kötetet, akkor egy csodavilág tárul fel, és a fordítás is tökéletesen hibátlan. Meg merem kockáztatni, hogy ennek a könyvnek a megjelenése az egyik legfontosabb esemény a hazai szakácskönyvpiacon. Számomra mondjuk az Ottolenghi egyes számú kulináris ikon, ez a magyarázata a túlfűtött lelkesedésemnek, de azt is tudom, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Továbbá azt is, hogy ezzel mindenki más így lesz, aki valaha a kezébe veszi a könyvet. Ami a zöldségételekhez és salátákhoz való viszonyt illeti, lesz az Ottolenghi-előtti és utáni időszaka. Műfajteremtő kötet, ezt az előző posztomban fejtettem ki részletesebben. Zöldségek, hüvelyesek és gabonafélék csodás bősége. Egyszóval, gasztromédiatörténelmi pillanatnak tekintem, hogy ez a könyv megjelent, és kérem szépen, hogy mindenki azonnal szerezze be.
Amikor 2011-ben, nemzetközi megjelenése után közvetlenül ajánlottam, ezt írtam:
Az egyes zöldségekre, vagy zöldségfélékre bontott fejezetek izgalmasabbnál izgalmasabb recepteket vonultatnak fel, közöttük olyan (számomra legalábbis) inspiráló ételekét, mint pl. a soba tészta sült padlizsánnal és mangóval, a sült vajbab fetával, sóskával és szumákkal, vagy a gránátalmás gerslisaláta. Összesen tizenöt fejezet, a gyökérzöldségektől a gabonafélékig, és rengeteg friss, üde és innovatív recept, amelyekkel végig lehet főzni az egész szezont. A hatáshoz természetesen a fotók is hozzájárulnak, amelyeken az tetszik a legjobban, hogy annyira élethűek, hogy ami úgy néz ki, mintha épp levették volna a tűzhelyről, arról el is hiszem, hogy valóban így történt, szinte érzem az egyes hozzávalók állagát és illatát. 
Nem tudom, a többi kötet is megjelenik-e majd magyarul, bízom benne, hogy igen, minden esetre, angolul tudóknak szívből ajánlom a Plenty More és a Jerusalem beszerzését is. Egyformán jó mind, ha nagyon muszáj választani, akkor én személyesen talán a Plenty More-t szeretem a legjobban (az a legösszetettebb, és ebben már nagyon nyomon érhető a perzsa hatás, ami az én kulináris szívemhez különösen közel áll.
Plenty (magyarul: Vegetáriánus Finomságok)

 

 

 

 

 

(Visited 103 times, 1 visits today)
Print Friendly

4 hozzászólás

  1. Kedves Zsófia, a helyesírására jobban is odafigyelhetne. Szóllítja – szólítja, minden esetre – mindenesetre. A “tökéletesen hibátlan” pedig értelmetlen, mivel szóismétlés. Vagy vannak tökéletlenül hibátlan dolgok is?…

  2. Karácsony előtt vettem meg, teljesen véletlenül. Már úgy voltam vele, hogy most már nem várok semmilyen akcióra, megveszem az Amazonon januárban angolul, mert a decemberi büdzsé másra kellett :). Anyukám konkrétan bolondnak nézett amikor majd átestem egy könyvkupacon a pénztár előtti sorban, mert kiszúrtam a padlizsán/gránátalma fotót, hogy ez tuti az. De címe miatt először elbizonytalanodtam, olyan semmitmondó. Még jó, hogy az impresszumban rendesen ott volt az eredeti címe (anno a Paul Glayer zöldséges könyv beazonosíthatatlan volt számomra).
    Már furcsáltam, hogy nem hallottam a hírét azóta sem, még C&V oldalon sem :). Szerintem nagyon nagy hiba a könyv címe. A vegetáriánus szó miatt eleve szűkitik az érdeklődési kört. Csak egy vega enne tiszta zöldséges ételeket? Nem hiszem, ahogy én is eszem mindent, és ahogy a húsimádó párom is imádja a jó zöldséges ételeket. Anikó

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.