Zöldfűszerkrémleves pirított kaláccsal és libamájjal

Többek között azért rajongok a régi szakácskönyvekért, mert nagyszerű, amikor egy-egy szerény elnevezés mögül előbújik és életrekel egy izgalmas fogás. Persze, szükséges hozzá némi képzelőerő, kreativitás, hogy az ember néhány sor között olvasni tudjon, el tudja képzelni a szerző által leírt ételt, és/vagy hogy azt értelmezhetővé tegye úgy, hogy az a mai ízlésünkhöz és életmódunkhoz jobban igazodjon.
Ezúttal egy rongyos, régi könyvet lapozgattam, szerzője egy bizonyos Rézi néni, a címe: Szegedi Szakácskönyv. Ötszáz megsárgult, rongyos oldal, ezerháromszáz recept –bárcsak egyszer valakinek lenne ideje és kapacitása egy ilyet teljes egészében végigfőzni, és életet lehelni bele.
Olyan helyen találtam ezt a könyvet, ahol olyan fűszernövénymező van a kertben, hogy azt sem tudom, hová nézzek először. Bimbózó snidling, többféle menta, tárkony, zsálya, rozmaring, citromfű, lestyán burjánzik mindenütt, buja és illatos az egész kert. Persze, majd megbolondulok tőle, hihetetlen inspiráló, és bár úgy terveztem, hogy majd csak egyszerű ételeket dobok itt össze a barátaimnak, ki sem mozdulok a konyhából (amiről nemcsak az őrületes kert, hanem a zseniálisan felszerelt konyha is tehet.)

Rézi néni és a Babérliget kertje ihlette tehát az alábbi levest, amely a könyvben “fűleves” címszó alatt szerepel, ott turbolya a főfűszer, lisztes rántással sűríti, és tálaláshoz pirított zsemlyeszeletet és kirántott pontyfejet, vagy csukamájat ajánl. Ezt készítettem el saját elképzelésem szerint, a végeredmény harmonikus, elegáns és nagyon izgalmas leves. Íme a recept (és az elképesztő fűszercsokor, amiből készült), videón is:

Fűleves -zöldfűszerkrémleves pirított kaláccsal és libamájjal
Hozzávalók (4 kis adag)
4+4 dkg vaj
1 csokor újhagyma, vékonyra karikázva
1 liter alaplé
só, bors
kb. 20 dkg friss zöldfűszer, vegyesen
(pl: petrezselyem, snidling, lestyán, tárkony, kapor, menta, bazsalikom)
½ dl tejszín
fejenként egy-egy szelet kalács és libamáj
olívaolaj
A vaj egyik felén teljesen puhára dinszteljük a felkarikázott újhagymát. Amikor puha, felöntjük az alaplével, szükség szerint sózzuk, borsozzuk. Kb. 5 percig főzzük, majd hozzáadjuk az összes zöldfűszert. A fűszereket előtte megmossuk, lecsipkedjük a szárukról. Néhány –kb. 4-5 percig főzzük, amíg a zöldek teljesen összeesnek, de még nem veszítik el élénk színüket. Ekkor turmixgépben, vagy botmixerrel pürésítjük. (Nagy teljesítményű gépben teljesen sima lesz, botmixerrel kissé pöttyös marad.) Aki szeretné, átszűrheti. Amikor még forró a leves, hozzáadjuk a tejszínt, és a vaj másik felét, ezzel már nem főzzük. Tálaláshoz vajban mindkét oldalán megpirítunk egy-egy szelet kalácsot. A libamájszeleteket a sütés előtt kb. 15 percre műlyhűtőbe tesszük. Zsiradékmentes, forró serpenyőben mindkét oldalán megsütjük, a közepe maradjon lágy, rózsaszínű. A tányérok közepébe helyezünk egy-egy szelet pirított kalácsot, rátesszük a libamájat, majd köré öntjük a levest. Tetejét meglocsolhatjuk olívaolajjal, és ha olyan snidlingünk van, aminek bimbója is van, azt megfuttatjuk a libamáj kisült zsiradékában, és azt is a levessel tálaljuk.

(Visited 114 times, 1 visits today)
Print Friendly

2 hozzászólás

  1. Aha, a hely ihlette… 🙂 Annyira jól felszerelt a konyha, hogy alaplé is van benne! 😀
    Vagy azt is helyben megfőzted? Vagy eleve így készültél?
    Mindenesetre tiszteletreméltó ez a tudatosság vagy spontaneitás, bármelyik is legyen. 🙂

    Rézi nénit én is bírom, az ibolyafagylaltra készültem minden tavasszal, de általában lekéstem az ibolyát. Aztán mikor végre megcsináltam, már nem írtam meg…

    Az én Szegedi Szakácskönyvem is hasonló helyen van, ott is rengeteg a zöldfűszer – anyám kertjében. Anyám is szokott hasonló leveseket improvizálni, akár csak az újhagyma zöldjéből is, valami isteni az is, a vaj a titok ;).

    A libamáj mindenesetre egészen más dimenzióba emeli ezt a “semmi kis levest”, (nem tudom megnézni a videót)ez ugye hízott máj?

  2. Igazából kétszer főztem meg ezt a levest két napon belül, egyszer a forgatásra (Polányból vittem a zöldeket), egyszer pedig a barátaimnak. Azért ez az alaplé nem egy akkora történet, mindkét alkalommal pár csirkeszárnyat, meg pár zöldséget dobtam csak a vízbe és amíg a többi fogással készültem, simán meglett. A konyha egyébként éttermi színvonalon felszerelt, és én is hoztam csomó mindent:) Ibolyafagylalt? hmm, jól hangzik! (Ja, igen, hízott máj!)

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.