Helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt!

Hát, helló, Lacikonyha, de jó, hogy újra itt vagy! Ez volt az első euforikus gondolatom a mai ebéd után, aminek az élménye még nagyon friss. A Hegedűs Gyula és az Ipoly utca sarkán található étterem közvetlenül a nyitása után, tavaly-tavalyelőtt az egyik kedvenc ebédelőhelyem volt. Nagyon sok üzleti ebédet, baráti találkozót töltöttem itt, és azon kevés helyek egyike közé tartozott, ahol tényleg heti rendszerességgel megfordultam. (Tényleg a város egyik legjobb ebédelőhelye volt.) Szerettem a hangulatát, a kitűnő ár-érték arányú ebédmenüjét, az izgalmas, kifinomult fogásokat, a folyamatos változatosságot. Mogyorósi Gábor persze mindig is a legtehetségesebb séfek között volt számon tartva, nem érdemtelenül.

Aztán valamikor tavaly (?) változások álltak be, a Laci beköltözött a Bazilikához, ahol egy egészen más jellegű konyhát és műfajt vittek, ez lett az új Lacipecsenye, ahol most éppen Takács Lajos vette át az irányítást, meg is kell nézni. A “nagyLaci” minden esetre akkor háttérbe szorult nálam, a “kisLaci” pedig ott maradt kicsit árván az Újlipótban. Aztán struktúra- és menedzsmentváltás történt – nemszakmabeli legyen a talpán, aki ezeket követni tudja, még én sem mindig ismertem fel a facebook-on, hogy éppen melyik Laci étele bukkan fel a hírfolyamban – és a “kisLaci” (aminek a nevébe még ez a rémes “boutique étterem” jelző is bekerült), valahogy megrogyott. A séf ugyanaz maradt, az ételek kitűnőek voltak, de kisebb lett a választék és az adagok, és bár a konyha minősége nem romlott, valahogy elszoktunk onnan.
Ma viszont ismét ott ebédeltem, és örömmel jelentem, hogy a régi Lacikonyha visszatért! Kicsit kisebb lett, picit megváltozott a beltere, de ezek tulajdonképpen teljesen lényegtelenek, az ebéd ugyanis csillagos ötös volt, az elejétől a végéig. Az ízek, a húsok, a pecsenyelevek (Mogyorósi mindig is a húsok mestere volt), az itt-ott meglepetésszerűen felbukkanó egzotikus fűszerek, a kifinomult komplexitás – nem győztük dicsérni. A kétfogásos ebédmenü 2200Ft, és bőven jól lehet vele lakni, persze, nem bírtuk ki, és a desszertet is megkóstoltuk (+800Ft), kár lett volna kihagyni. A felszolgálókkal pedig mindig érdemes konzultálni, mert nagyon jól segítenek. Alig várom, hogy ismét menjek. Szóval, helló, Lacikonyha, örülök, hogy újra itt vagy!
Az ételeket nem elemzem, beszéljen a mai menü képekben:
Bárány dim sum –elképesztő
Egyik főétel: onglet steak (“herc-capfni”), burgonya (a korrektség kedvéért ez +1000Ft feláras)
Másik főétel: Pulykasült csavart tésztával és spenóttal (azért mertem ezt rendelni, mert kedvenc felszolgálóm ajánlotta, márpedig rá mindig szoktam hallgatni. Nagyszerű, omlós volt a hús. A tészta meg annyi, hogy meg sem tudtam enni)
Desszert: “Grízes tészta” (pirított grízes hab, alatta ribizlifagyi, morzsa, sárgabaracklekvár stb. Kiváló)
Desszert: Szedres flan

 

 

 

 

 

Ketten 3-3 fogást és 1 liter szódát fogyasztottunk, így volt a számlánk 7900Ft. A városban most már szerencsére óriási a választék a jó ár-érték arányú ebédek között is, ezt a fajta konyhát azonban természetesen nem lehet egy kalap alá venni mondjuk az -egyébként nagyszerű, ezerforintos pho levessel.
(Visited 174 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

3 hozzászólás

  1. A kezdeti időszakhoz képest összementek egy időben az adagok? Jézusom…
    Valahol azt olvastam, hogy már nem (egyedüli?) tulajdonos a rendkívül szimpatikus Pollok úr.
    Tudsz erről valamit?

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük