Vaníliás-mangós gofri


 

Négy éve, amióta hazaköltöztem Brüsszelből, soha nem jutott eszembe még a gofri szó sem. (Brüsszelben annál inkább, a világon az egyetlen hely, ahol a gofri számomra bármilyen gasztronómiai értelmet nyert). 2007 (!)-ben írtam is egy komolyabb gofri sztorit, most újra olvastam, vicces volt visszautazni egy kicsit abba az évbe.
Olyan, hogy “belga gofri” persze nem létezik, van brüsszeli és van liége-i, utóbbi az igazi (gaufre de Liége (francia), luikse wafel (flamand), Lütticher waffel (német).
Egy kis történelem a régi cikkemből idézve: Maga a gofri története jelentős múltra tekint vissza: már az ókori görögök is sütöttek forró vaslap között ostyákat, néhányezer évvel később pedig egy kreatív kézműves ötlete volt a bordázott forma, amely a méhkaptár mintázatára emlékeztetett (ennek a neve franciául a gaufre). A brüsszeli verzió Amerikában csak az 1964-es New York-i világkiállításon debütált (és mivel Brüsszel beazonosítása problémásnak bizonyult, ott a mai napig „belga gofri”-ként ismert). Itt többnyire reggelire fogyasztják, ropogósra sütött szalonnával és juharsziruppal, és csak ámulnak meglepődve, amikor Belgiumban tapasztalják, hogy ez valójában egy édesség
Az igazán jó, liége-i gofri receptje rejtély, mindenki szerint más a trükk: ki egy csipet fahéjra, ki mézre, ki citromhéjra esküszik. Az biztos, hogy elkészítéséhez rengeteg olvasztott vaj, liszt, tojás, tej, cukor és élesztő szükséges, továbbá elengedhetetlen hozzávalója az a speciális gyöngycukor, amely nem olvad el sütés közben, így a forró tésztába harapva ropogós, édes kristálydarabokra bukkanunk.
Az itt bemutatott vaníliás-mangós gofri a forró vaslapon sütött, karamellizált szélű liége-i változattal nem tud konkurrálni, de azért érdemes nekiállni. A receptet Ingo Holland: Salz című könyvében talált változat ihlette (ő egy csípős, frissen reszelt kókuszchutney-t ajánl mellé, amivel biztos zseniális. Azért sima tejszínhabbal sem rossz)
Vaníliás-mangós gofri
Hozzávalók (12 darabhoz)
20dkg finomítatlan nádcukor
3 tojás
20dkg mangópüré
12,5dkg vaj, felolvasztva
1tk vaníliakivonat
1 zöldcitrom reszelt héja
25dkg liszt
2 tasak (3g) sütőpor
nagyszemű só, kandiscukor
12 darab
A cukrot kézi keverővel kikeverjük a tojásokkal. Hozzáadjuk a mangópürét (jó minőségű, konzerv mangópüré kapható a Culinarisban, Szép Kis Indiában, Ázsiában, a nagy dobozos, Kesar feliratú a legjobb). Hozzáadjuk az olvasztott vajat, sót, vaníliát, zöldcitrom reszelt héját, összekeverjük. Beleszórjuk a lisztet, sütőport, végül a nagyszemű (pl. Maldon) sót és a megtört kandiscukrot. A gofrisütőt a használati utasítás szerint előkészítjük, és kisütjük benne a gofrikat (ez nyilván a sütő típusától függ, az enyémben 2,5 perc alatt sül meg és 1,5 evőkanál tészta az ideális mennyiség egy gofrihoz). Tejszínhab nagyon jó mellé.

(Visited 69 times, 1 visits today)
Print Friendly

3 hozzászólás

  1. Húú, borzasztóan soknak tűnik 2 csomag sütőpor. Próbáltam már ilyen recepteket, de mindent vitt a sütőpor íze. Mi az oka a mennyiségnek?

    Köszi, Timi

  2. Azt a bizonyos gyöngycukrot a liegei változathoz lehet kapni valahol? Pár dobozzal “importáltam” Brüsszelből de a végét járja sajnos…

    Ja és még egy belga hiánycikk: a speculoos kekszkrém… erre valakinek ötlete esetleg?

    Üdv,
    Éniszsófi

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.