Flamand zöldséges krumplipüré (stoemp)

Az utóbbi évek egyik legkedveltebb étterme gyorsan belopta magát a brüsszeliek szívébe. Viva m’Boma – áll a flamand Katia Ruebens és fia, Brice által vitt családi étterem tábláján. Az egykori halpiacnak otthont adó negyedben található vendéglő az első új hullámosok között volt, amely egyszerű házi koszttal állt elő. Neve brüsszeli dialektusban azt jelenti: „Éljen a nagymama”. Az elnevezés remekül szimbolizálja a konyha jellegét. Házias, egyszerű, jellegzetes belga ételeket kínál, olyanokat, amelyeket vasárnap ebédre főzne mindenki nagymamája –persze a legmagasabb fokon. Az egykori hentesüzletből (amely a magyarul nehezen fordítható triperie: olyan üzletrész, amelyben kifejezetten csak belsőségeket dolgoznak fel) kialakított, fehér csempékkel kirakott, mégis hangulatos helyiségben mindössze néhány asztal fér el, nem csoda, hogy alig lehet bejutni Tiszta csoda viszont, hogy a konyha főnöke, Olivier Vanklemput, miniméretű konyhájában a helyzet magaslatán áll. A Viva m’Boma specialitásai a klasszikus, rusztikus fogások, közöttük olyan nehéz, kiadós ételek, amelyek elsősorban belsőségekből készülnek. Az előételek között nagy népszerűségnek örvend a brüsszeliek által imádott borjú-agyvelő – hidegen, tartármártással, vagy melegen, barnított vajjal választható. A bárány-nyelvet zöldfűszeres salsával, a préselt fejhúst házi vinaigrette-tel, a csigát burgonyával és fokhagymás mártással tálalják. Természetesen nem hiányozhat az étlapról a flamand marharagu sem–ahány vidék, annyi trükk és fortély – kinél egy kocka keserűcsokoládé, kinél egy szelet dijoni mustárral megkent édeskés, fűszeres kalácsféle, a pain d’épice a titkos hozzávaló.

A számos izgalmas húsétel ellenére, bizarr módon, a kedvenc fogásom itt mégis egy köret: a stoemp. Az évszaknak megfelelő zöldséggel (leggyakrabban sárgarépával, póréval, spenóttal, vagy kelkáposztával) kevert, színes krumplipüré mellé általában házi sült kolbász, vagy császárhús jár. A krumplipüré összekeverése ezzel-azzal nem ritka trükk, a lehetőségek tárháza tényleg végtelen. Néhány országban kifejezetten nemzeti specialitás, pl. Angliában, ill. Írországban champ néven fut, Belgiumban is helyi jellegzetesség.

Flamand zöldséges krumplipüré (stoemp)

Hozzávalók (4 adag)

1kg krumpli

15dkg spenót
5dkg vaj (++)
kb. 1,5dl tej
só, bors, csipet szerecsendió

A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, sóval és egy babérlevéllel vízben puhára főzzük. A spenótot megpucoljuk, lecsipkedjük a vastagabb szárát, majd hozzáadjuk (nyersen) a krumplipüréhez. A hőtől magától összeesik, nem kell főzni. Jól átkeverjük. Sóval, borssal és egy csipet frissen reszelt szerecsendióval ízesítjük. Sültek mellé, vagy pl. tükörtojással kínáljuk. Más zöldségekkel is nagyon finom.
 

(Visited 71 times, 1 visits today)
Print Friendly

16 hozzászólás

  1. Mint Bajorországban a krumplipüré kígyóuborkával keverve, “léberkése” mellé. Hozzá egy jó nagy korsó jéghideg sör. De otthon, hiába rakom össze mindezt, nem az igazi. Sáde! Pirikenagyi

  2. stamppot Hollandiaban es hogy ezt is megerte hogy kulinaris erdekesseg legyen mert a hollandok szamara ez szurke parasztkaja es nem spenottal csinaljak hanem endiviabol (andijvie) vagy boerenkool nevezetu zoldkaposztabol, bocs biztos nem ez a jo szo ra

  3. Bajororszagban a krumpliSALATAT es nem a püret keverik uborkaval! Szerintem borzalmas, olyan mintha a tegnaprol maradt uborkasalatat belelöttyintened a krumplisalataba..brrr!

    Azert ezt a spenotos krumplipüret kiprobalom!

  4. Oh, sure, that would be great! (Nice to meet you too btw! 😉 Actually Giu told me you're also working on a cookbook so I dropped by to have a look at the post and then… my eye felt one something else :-)) Anyway, if I'll be back in Budapest, I'll let you know, otherwise, if you happen to visit Rome or Italy, please write!! :-))

  5. én ezért a kajáért meg vagyok veszve. és nemcsak ezért, hanem az összes tesójáért. első formájában egy kedves, ám kissé bolond nagyváradi barátom által a pincéjükből előásott, szanaszét foszlott, cirka nyolcvan éves szakácskönyv már nem is tudom, “erdélyi krumplipürének” nevezett receptjében találkoztam vele: főzd meg a krumplit babérlevéllel, törd össze rengeteg petrezselyemmel, kevés zellerlevéllel, borssal, sóval, jóóó sok nyers fokhagymával, még egy kis aprított metélőhagymával, törj hozzá egy főtt zellert, jól sózd meg, és keverj el benne egy evőkanál ecetet. na ez a cucc (addig gyűlöltem az ecetet) akkorát ütött rajtam, hogy azóta is próbálom újra megcsinálni pont olyanra, mint először. a kaja zöld, erős, és iszonyat laktató. ha háborúba mennék, ezt ennék indulás előtt.

  6. ja elfelejtettem. természetesen egy negyed fej zöldsalátát apróra vágva, na azt is bele kell keverni. itt a rokonság az előttem szólókéval. bocs ha félbeszakítottam a csetet, monológ over 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.