Orecchiette zöldborsóval, szárított paradicsommal, zsályás húsgombóccal

A 2007-es első adag (félig) szárított paradicsomom ezennel el is fogyott, jöhet a következő. Múlt héten látógatóim voltak, ők is részesültek belőle különböző formákban. Legnagyobb sikere talán ennek az egyszerű tésztaételnek volt. Nem vagyok egy nagy tésztás, de az orecchiette (a „kisfül”) igazán levett a lábamról. Ez a hagyományos pugliai tésztaféle kb. 2-3cm átmérőjű, és olyan jó kis vaskos, harapható állaga van (ami a durumlisztnek köszönhető, amiből készül). Arra még nem vetemedtem, hogy magam készítsem, egyrészt mert nagyon fontos a liszt minősége és típusa (nehezen szerezhető itt be), másrészt nincs hozzá türelmem és kézügyességem. Ha jól látom, otthon a Culinaris-ban kapható DeCecco száraz orecchiette. Az egyik tradicionális elkészítési mód szerint a tésztára brokkoli, szardella, chili, esetleg valami mi jó kis olasz friss kolbász kerülne.

Helyette az éppen rendelkezésre álló alapanyagokat használtam: (saját szedésű) friss, egész zsenge zöldborsót, félig szárított paradicsomot, sok parmezánt, pirított fenyőmagot. Mivel az egyik vendég számára nem étel az étel hús nélkül, 10dkg darált marhahúst összekevertem sóval, borssal, fokhagymával és friss zsályával, majd az orecchiette-vel azonos méretű kis húsgolyókat gyártottam belőle. Amíg főtt a tészta, fokhagymás olívaolajon megsütöttem. (A zöldborsót csak a tészta mellé dobtam az utolsó pár percben).

Olaszosoknak az orecchiette készítéséről

Még egy saját készítésű (deliciousdays)
A magyar blogokon csak két „majdnem orecchiette receptet találtam, Mammánál ás Loriennél)
(Visited 97 times, 1 visits today)
Print Friendly

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.