Francia mandulás sütemény

Párizs, Montmartre, Sacré-Coeur. A séta után átfagyva keressük a helyet, ahol kinéz egy forró leves. Mivel azonban vasárnap van, minden valamirevaló étterem zárva. Egyszer csak kígyózó sor, helyiek tűnnek fel ropogós, meleg bagettekkel. Betérünk a Coquelicot, azaz Pipacs nevű pékségbe. Még meleg étel is kapható. Ehetetlen. A pult mögött összeszokott csapat, intenzíven kommunikálnak egymással és a kuncsaftokkal. Sürgés-forgás, hatalmas tepsik, frissen sült kenyerek, croissant-ok, sütemények érkeznek és fogynak el pillanatok alatt. A főnök alacsony, pocakos, fekete hajú, csillogó szemű negyvenes, a lelkét adja ebbe a néhány órába. Mindenkit ismer, egyetlen vevő sincs, akivel ne váltana néhány személyes szót. Bundás, szikár dáma, öttagú álhippi család, kopott öregúr érkezik. Egy gyerek sem távozik úgy, hogy a főnök ne nyomna a kezébe valami kis finomságot. A pici, téglalap alakú piskótáról – amelyet húsz év múlva gyermekkoruk nosztalgikus ízeként emlegetnek majd – kiderül, hogy financier-nak hívják.

A financier eredetileg a francia pénzemberek (és nem a fináncok) csemegéje. Párizsban, egy tőzsde mögötti cukrászdában kezdték készíteni, nevét onnan kapta, hogy bankókra, aranytömbökre hasonlít. A rohanó úrfiak számára tökéletes, amikor két ügylet között valami édes semmiségre támad kedvük. Kívülről ártatlan, belülről nem annyira. Az ember legalább négy receptet kipróbál, mire rájön, hogy a sütemény egyetlen titka a beurre noisette, azaz az aranybarnára, illatosra olvasztott, pirított vaj – ezt a lépést tilos lecsalni!

Recept

Hozzávalók (kb. 15 db)
16 dkg jó minőségű vaj (nem margarin! és tényleg ennyi)
3 tojásfehérje, szobahőmérsékleten
5 dkg darált mandula
5 dkg liszt
10 dkg porcukor
5 dkg kristálycukor
csipet só
1 ek méz
1 vaníliarúd

A lisztet, porcukrot, kristálycukrot, darált mandulát és a csipet sót egy tálba szitáljuk. A vaníliarudat felhasítjuk, magjait kikaparjuk. Egy közepes lábasba tesszük a vajat, hozzáadjuk a vaníliamagokat. Lassú tűzön felolvasztjuk, s addig főzzük, pirítjuk, amíg mély aranyszínű, dióillatú lesz, és pici barna darabok keletkeznek benne – ez kb. 7-8 perc. Félretesszük. A tojásfehérjéket picit felverjük – nem kemény habbá, csak épp annyira, hogy fehér, kissé habos legyen. A száraz anyagokhoz hozzáadjuk a fehérjemasszát és egy evőkanál mézet, összeforgatjuk. Belekeverjük a vajat és összedolgozzuk. A tészta kb. úgy fog kinézni, mint egy sűrű, drapp tejbegríz. Fóliával letakarjuk, és 1-2 órára hűtőbe tesszük. Belekeverhetünk egy marék csokoládéchipset. A sütőt előmelegítjük 180 C-fokra. Egy-egy púpozott evőkanálnyi masszát teszünk 5×10 cm-es téglalap alakú, kivajazott formákba (vagy szilikonos muffintepsi aljába, de készíthetünk egy nagy kerek tortalapot is). 20 percig sütjük (a sütési idő a sütőtől és a sütemény méretétől függ!).

Az írás a Magyar Narancs múlt heti számában jelent meg.

(Visited 331 times, 1 visits today)
Print Friendly

15 hozzászólás

  1. Ooo, ez egy nagyon jó recept, végre valamibe bele tudnak hasznosulni a mindenféle krémekből, fagyikból, majonézekből kimaradt tojásfehérjék.

  2. megvolt, finom volt, de ragadt a fogunkhoz. Lehet a mez miatt? Vagy talan szaritani kell es nem sutni? Mint a habcsokokat? Mit szoltok? Ha van comment megprobalom ujra.Mara

  3. Hát, egy kicsit ragadnia kell, de azért nem nagyon..nem hinném, hogy az 1ek méz miatt. A cukorra sem gondolom, hogy akkora minőségi különbségek lennének..hm,hm,nem tudom. Viszont semmiképpen nem szabad szárítani, ez belül olyan omlós,tömör, nem habcsókos.

  4. én elkövettem a klasszik hibát, és nem szedtem ki a formából a pici izzadós pihi után, így sajna elég randák lettek, de finomak! köszi a receptet!!lehet egy megjegyzésem a csokichips szóra? én úgy tudom, angolul nem chips, hanem morsels a neve annak, amit a tésztába keversz, csak a cookie neve a chocolate chip cookie. sztem csak siman apróra vágott, vagy nagy lyukú reszelőn reszelt csokinak szokták hívni. okoskodás lett belőle? nem az akart lenni. csak egy kicsit. 😉

  5. Hmmm, isteni! Nekünk nem ragadt, finom édes lett! Csoki helyett citromhéjat raktunk bele. Ajánlom ezt a receptet másoknak is!!!

  6. Hát ez valami eszeveszetten finom! MOst csináltam meg (a könyvből. Látom, némileg változott a recept).
    Két év Franciaországból ez hogy maradhatott ki nekem??! Lehet, hogy párizsi specialitás? Bár lehet, hogy jobb is, durva hízókúrát lehet vele rendezni…
    Tényleg: meddig tartható el dobozban? Néhány nap csak, vagy el lehet dugni, mint a kekszeket, és szép lassan megenni?

  7. ez nekem is nagy kedvencem:) csak annyit változott a recept, hogy megpróbáltam valamelyest csökkenteni a vaj mennyiségét. sikerült 3dkg-val:)))nagyon sokáig még nem tartogattam, de azt hiszem, dobozban pár napig jól eláll

  8. engem már rég óta izgat a recept, imámom a financier-t, de nem tud valaki segíteni, honnan szerezhetek be financier sütőformát? szeretném igazán olyan méretűre és formájúra készíteni, mint az eredeti…
    Köszönöm!

  9. Szia! Nekem túl édes és túl vajas ez a süti, de hát ízlések és pofonok. Viszont az amerikai citromkrémes szelet az nagyon bejött! (meg a levesek is)

  10. Köszönöm a receptet! Én is a könyvből csináltam meg most karácsonyra, és nagy sikere volt! Én tepsiben sütöttem, és úgy vágtam fel a sütit kis téglalapocskákra, viszont nem mandulát tettem a tetejére, hanem jól meghámozott pisztáciát. A nagyon enyhe sós íztől igazán különleges lett.

  11. Ezer hála a receptért, most még a párizsi cukrászdákban szerzem be, de otthon is tutira el fogom készíteni, a kedvencem a pisztáciás, ha van tipped az hogyan készül, azért nagyon hálás lennék!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.