Madártej

Az egyik legszemélyesebb étel. Nem olyan édesség, amit “csak úgy” kutyafuttában összedobunk egy gyors vacsora után – madártejet legtöbbször egy bizonyos személynek, valamilyen oknál fogva főzünk. Nem azért készül, mert éppen volt a hűtőben tojás és tej, és ez jutott eszünkbe, hanem mert az ember elbaktatott a piacra megszerezni a legfrissebb tojást és tejet, hogy a végeredmény tökéletes legyen. Ennek a desszertnek üzenete, mondanivalója van. Ha az ételek beszélni tudnának, a madártej kedvesen azt suttogná, hogy “gondoskodom Rólad, kényeztetni szeretnélek, mert fontos vagy nekem”. Nyilván nem véletlen, hogy gyakran időseknek, betegeknek, gyerekeknek próbálunk vele örömöt szerezni.
A vaníliás sodótengeren úszkáló habszigetekből álló édes remekművet természetesen a klasszikus francia konyhának köszönhetjük, a magyaros elnevezés ne tévesszen meg senkit. Nem is igazán érthető, hogy vajon miért nem az eredeti, nagyon is kifejező fantázianév fordítását vettük át. Franciául ugyanis “úszó szigetek”-nek (ile flottante) vagy “hótojás”-nak (oeufs á la neige) hívják, mindkettő briliáns (erdetileg az ile flottante likőrrel átitatott, mogyoróval és tejszínhabbal díszített piskóta volt, amelyet vaníliasodóval tálaltak). A madártej nyilván frappáns újkori névadás eredménye, az ornitológiai kapcsolat némileg kérdéses. Talán a tojás. Hogy a kavarodás még nagyobb legyen, Lengyelországban például a madártej (ptasie mleczko) egy kedvelt, négercsókszerű, vékony csokoládéréteggel bevont habdesszert.
A jó madártejnek egyetlen titka van: az igazi vanília. Az édesipar 90 százalékban a szintetikusan előállított vanillinnal ízesít mindent, és a hazai éttermek nagy része sem használ valódi vaníliát. Nem olcsó mulatság, de megéri, ettől lesz bódító illatú, intenzív ízű. A klasszikus vaníliás a legfinomabb, de lehet alkotni és a krémet másképp ízesíteni (például csokoládé, karamell, mandula, gyümölcsök stb.).
Hozzávalók (4-6 adag):
1 l tej
6 tojás
12 dkg kristálycukor
3 ek. porcukor
1 vaníliarúd
kis darab narancshéj
csipet só
A tejet egy lábasban feltesszük főni. A vaníliarudat felvágjuk, kikaparjuk a magjait. A rudat és a darabka narancshéjat beledobjuk a tejbe. A tojásokat szétválasztjuk, 3 fehérjét (a többire nincs szükség, felhasználhatjuk máshoz, vagy tárolhatjuk a mélyhűtőben) a porcukorral kemény habbá verünk. Ha fő a tej, a habból evőkanállal, egyesével kis tojásnyi galuskákat formázunk. A tejre helyezzük és pár pillanat múlva megfordítjuk. Szűrőkanállal kiszedjük egy lapos tálra. Ha a hab elkészült, a tejet leszűrjük, és beletesszük a vanília belsejét. A hat tojássárgáját fehéredésig keverjük a kristálycukorral és egy csipet sóval. Lassan hozzáadjuk a meleg tejet, majd visszaöntjük a lábasba, és állandó kevergetés mellett sodóállagúra főzzük. Üvegtálba szedjük, a tetejére helyezzük a habgaluskákat. Hidegen tálaljuk.Ez a cikk a Magyar Narancs múlt heti számában jelent meg.

PS. Az újságban megjelent fotó láttán az egyik barátnőm férje azt mondta, hogy szerinte úgy néz ki, mint egy habos női mell. Én meg üzenem, hogy ehhez valóban férfi fantáziája szükséges, különös tekintettel a fekete vaníliarúdra:)

(Visited 3 478 times, 2 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

9 hozzászólás

  1. Nekem a madártej amolyan “szocializmus-desszert”. Anno sok családban főzték, mostanra mintha veszített volna a népszerűségéből!

  2. Igen, sajnos kihalóban van a madártej élvezete, de szerintem méltatlanul ment feledésbe. A narancshéjat is jó ötletnek tartom, nekem vaníliaszemecskék, csipetnyi fahéj és egy kortynyi rum az adalékom a mártásba (ami egyébként inkább híg), a habba pedig vaníliacukrot szoktam tenni. Kiváló! Szinte minden ételbe szeretek alkoholt tenni, mert szerintem nagyon szépen gazdagítja az ízvilágot.

  3. Szerintem egy nagyon egyszerű édesség, de nagyon kevesen készítik, mert “félnek” tőle. Én házi tejből, a szomszédtól vásárolt tojásból és vaníliarúd hozáadásával készítem. A hatás leírhatatlan:) Elképzelni sem tudják, hogy miért olyan amilyen és hogy miért éreznek annyi rengeteg és “szokatlan” ízt a szájukban:)Pedig csak azért, mert a tejnek tej, a tojásnak tojás, a vaníliának pedig vanília (nem vaníliás cukor!) íze van. Ja! És tényleg személyes finomság, mivel tőlem is rengetegen kérik, de csak kitüntetett barátoknak készítem el!Péter

  4. Nagymamámmal készítettem utoljára, kb. 5 évesen ezt a csodadesszertet, most kissé félve kezdtem neki. Bátyám nosztalgikus-mosolygós tekintetéből ítélve azonban ez a recept is tökéletes! köszönöm!!!!!:)

  5. Nekem a habbal van gondom. Gyönyörű nagyok lesznek, de amikor kiszedem mindegyik palacsintává lapul.Mit tegyek?

  6. Méghogy “szocializmusdesszert” !Inkább a krumplispogácsa, a lekvárosbukta volt sokszor asztalunkon évtizedekkel ezelőtt, az igazi madártej csak ritkán, mert a vaníliarúd – ha véletlenül kapható volt – drága fűszer. Gyerekeim, unokáim kedvence, nagy üvegtálban trónol ünnepi asztalunkon évente többször is. A tojásfehérjébe narancshéjat reszelek mielőtt felverném,a hab átveszi a vanília és a narancshéj ízét, felséges!

  7. Zsófi,
    nagyon köszönöm a receptet és a bevezető szép gondolatokat.
    Egy idős, kedves barátunknak készítem ma Aki ettől vár erősödést és életkedvet.

    Sólyom Péter

Hozzászólás a(z) tekatana bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük