Karfiolos téli tabbouleh

Ha most itt tudnék ülni a gépem előtt, és tudnám biztosítani az azonnali interaktivitást, akkor most feltenném a következő találós kérdést: Mi a csalás ebben az ételben? Ideírnám továbbá, hogy az első helyes megfejtő fantasztikus exkluzív gourmet ajándékban részesül, amelyet személyesen postázok Brüsszelből. Sajnos ezt most nem tudom vállalni, így kénytelen vagyok rögtön felfedni a titkot.
Ez ugye kicsit úgy néz ki, mint egy tabbouleh, azaz bulgurból, vagy kuszkuszból készülő saláta (én kérek elnézést azoktól, akik számára e három szó közül egyik sem mond az égvilágon semmit). Mert szerintem úgy néz ki. Apró szemcsék, rajta sok zöldfűszer ( petrezselyem és koriander), citromlé, olívaolaj, fűszerek. A gránátalmamag az extra (nem ígérem, hogy nem lesz több gránátalma, pedig érzem én, hogy igen provokatív..). Szóóval, az átverés az maga a szemcse, az alap. Ugyanis az nem bulgur, de még nem is kuszkusz, hanem………..a megoldás visszafelé olvasható a zárójelben….(LOIFRAK). Nna. Noch dazu, ezt a trükkös megoldást (sajnos) nem én találtam ki, hanem egyszer még régebben egy Good Food-ban láttam. Nem volt türelmem végiglapozni az összes régi példányt, viszont az internetnek (és az edzett gasztronómiai memóriámnak) hála első keresésre megtaláltam a receptet. Az eredeti recept a londoni Moro étterem szakácskönyvéből származik, a Casa Moro című könyvből, amellyel szemeztem már néha, de aztán mégsem vettem meg. Itt az ideje.

Amit csináltam, annak végül sok köze nincs a recepthez, de az ötlet maga annyira egyedi, én legalábbis még nem találkoztam vele másutt, hogy muszáj hivatkozni rájuk, nem beszélve arról, hogy abszolút ez a recept ihletett meg, úgyhogy pláne de nagyon illik őket megemlíteni. Ők téli tabbouleh-nak keresztelték, ami valóban kicsit vonzóbban hangzik, mint hogy karfiolos tabbouleh. Náluk bulgur is van benne, meg cikória, meg édeskömény, a karfiol pedig nyers. Nálam pedig a karfiol párolt, úgy van szétszedve, és más zöldség nincs benne. Mindenesetre az íze remek, akár light-os vacsorának, akár köretnek isteni (pl. sült csirkéhez). A dió nagyon passzol hozzá, a gránátalmamag persze elhagyható.

Recept

Hozávalók (4 személyre)

1 nagy fej karfiol
1 csokor petrezselyem
1 csokor koriander
fél citrom leve
6ek olívaolaj
1tk őrölt kömény
10dkg pirított dió, durvára vágva
só, bors
opcionális: fél gránátalma magjai

A karfiolt apró rózsákra szedem, úgy, hogy a szárát teljesen levágom (ezt később fel lehet használni pl. zöldségleveshez). A rózsák az átlagos használatnál kisebbek legyenek, kb. diónyi méretűek. Pici sós vízben, fedő alatt, kb. 10-15 perc alatt megpárolom, annyira, hogy ne főjön szét, de puha legyen. Villával széttöröm, úgy, hogy pici „morzsákra” essen szét. Összekeverem az olívaolajjal, citromlével, sóval, borssal, őrölt köménnyel. A zöldfűszereket felaprítom, és hozzáforgatom. Megszórom a durvára vágott dióval (és a gránátalmával). Magában, vagy pitával, esetleg köretként tálalom.

(Visited 2 077 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

5 hozzászólás

  1. szia, véletlenül nemtom, de utánanéztem:A gofri a francia “gaufre” szóból ered (franciául így hívják). A Larousse szerint kb. : az ókorban és a középkorban ostyát készítettek úgy, hogy két forró fémlap között sütöttek tésztát. A 13. században egy kézműves újítása volt, hogy a lap-nak olyan kockázott mintázata legyen, mint a mézkészítésnél a lép-nek (lehet, erre van magyarul vmi más kifejezés, nekem nem jut eszembe). Ennek a neve volt franciául gaufres.

  2. Csak a Moro Cookbookot ismerem, ami rendkívül élvezetes olvasmánynak is, nem lehet a többi könyvük sem nagyon vacak. Köszi, hogy felidézted ezt a receptet!

Hozzászólás a(z) chili&vanilia bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük