Rozmaringos zeller&körteleves

Jó kis leves megrögzött zellerimádóknak. Kezdő zellerellenzőknek. Haladó zellergyűlölőknek. Leves zellerutálat ellen. Szerencsétlen zeller, na ő aztán tényleg a halmozottan hátrányos zöldségek frontján küzd. Azonban esélyegyenlősége jelentős mértékben ösztönözhető, ha megfelelő társaságba helyezzük. Önmagában talán valóban kissé durva, túl vad, robusztus ízű, de ha ezt ellensúlyozzuk, és lágyítjuk egy picit, akkor csodákat lehet vele művelni.

Ebben a spontán alakult levesben a zeller, a krumpli, a körte és a rozmaring remek csapatot alkot: jól kiegészítik egymást, mindegyiknek megvan a maga szerepe. A krumpli tompítja a zeller intenzitását, a körte némi édeskés kerekséget és pikantériát csempész bele, a (friss) rozmaring pedig az a bizonyos plusz. A végeredmény nagyon harmonikus: az a fajta íz- összhang, amely mindenkit levesz a lábáról, de nem tudja pontosan megmondani, mitől. Nálam mindenesetre hatalmas sikert aratott (fontos megjegyzés: nem zellerlevesként mutattam be, hanem „zöldségkrémlevesként”, így azok is elégedetten kanalazták, akik egyébként a zeller szó hallatán nyilván bejelentették volna, hogy utálják a zellert). Őszi ízű, szofisztikált leves, (párdon, tudom, mennyire kedvelt kifejezés. De akkor is szofiszikált).
Némi pirított zsemlekocka feltehetően határozottan jót tesz vele.

Recept

Hozzávalók (4 személyre)

20dkg zeller (kb. fél közepes gumó), finomra reszelve
2 közepes krumpli, lereszelve
1 nagy körte, meghámozva, felkockázva
fél hagyma, felaprítva
1 kis ág friss rozmaring
1l húsleves
1dl tejszín
5dkg vaj
só, bors, csipet szerecsendió

Egy lábasban megolvasztom a vajat, beleteszem a rozmaringágat, és a hagymát üvegesre párolom. Rádobom a lereszelt zellert és krumplit, átforgatom. Felöntöm a húslevessel, sózom, borsozom, hozzáadom a kockázott körtét. Fedő alatt, közepes lángon kb. 15 percig főzöm, amíg a zöldségek megpuhulnak. Botmixerrel pürésítem, szitán átpaszírozom, hogy teljesen sima legyen. Beleöntöm a tejszínt, összerottyantom, végül épp egy leheletnyi frissen reszelt szerecsendióval ízesítem.

(Visited 1,479 times, 10 visits today)
Print Friendly

19 hozzászólás

  1. Nagyon jól hangzik! Igazad van a zeller szegény előítélettel küzd! Van egy kiváló zeller saláta receptem. Ha megmondom elére a fogyasztóknak, hogy zeller saláta, akkor lehet, hogy nem is szednek belőle, ha fantázia nevet adok neki, akkor elfogy! :))) Ezt a “zöldséglevest” is ki fogom próbálni! Köszi: Bora

  2. 0. Nagyon tetszik a blogod, végigolvastam az eljétöl, már kicsit függö is lettem 🙂1. A leves igen jól hangzik, felvettem a listámra, kimásoltam stb. (mint már sok mást is, amiböl aztán idö hiányában persze nem lett semmi…).2. Bár abszolút nem illik ide, de pár napos magyarországi látogatásom alkalmával (én a “Berlin through Zurich” utat jártam be az elmúlt pár évben) a blogod hatására(!) tegnapelött a húgommal meglátogattuk a Costes-t a Ráday utcában. Nagyon tetszett, jót ettünk (céklásat is), kíséröm elalélt a nugátszuflétól. Azért egy fél mínuszpont: kártyával fizettem, a borravalót kp-ban akartam adni, azzal ök ugye jobban járnak. Ezért amikor a pincér kihozta a számlát, nem írtam rá borravalót. Ö megnézte és megkérdezte, hogy akkor most milyen összegröl is húzhatja le a kártyát… értem én, hogy a borravaló elvárt, de azért inkább ne így… Üdv, Orsi

  3. Köszi a tippeket a Costesről meg a Két szerecsenről. Mindkettőt kiprópáltam, tetszettek, jó kaja, jó kiszolgálás. Én még a görögöt szeretem a Belgrád rakparton (asszem Dionysos névvel futnak). A mammutban levő félig gyorsétterem mutációja már nem az igazi. Egyébként pedig nagyon jó a blogod, rendszeresen olvasom meg persze főzöm is, pl.aloo goobi, rote Grütze, cheescake stb. Az aloo goobi isteni volt, de azért legközelebb kicsit kevésbé csípősre csinálom.:-)

  4. kipróbáltam a levest, bekonferáltam zöldségkrémlevesként, de lebuktam. szerintem isteni lett – dehát én a zellert is szeretem, mint szinte minden zöldséget. viszont az egyik etetett a leves láttán (szagoltán) azt kiabálta: te zellerkrém levest főztél NEKEEEM??? a másik delikvens ette szorgalmasan, bár kicsit szomorúam. szerinte is nagyon érződik a zeller és inkább főzzek brokkolikrémlevest (amit viszont én nem szeretek). attól tartok, egyszeri kísérlet volt ez… :((((egyébként szórtam rá szeletelt, szárazon pirított mandulát, mert tapasztalatom szerint a sűrű krémlevesekbe nagyon kell valami ropogtatnivaló, különben unalmassá válik az evés.:)Tamara

  5. nakérem.én picit elszámoltam a mennyiséget. de most fő.egy nagy fej zeller – én nagyon szeretem – aztán meg a körte, kettő. meg krumpli, meg rozmaring, ahogy kell. csak picit ipari mennyiség lesz. 🙂most rottyan, aztán botolás, paszír, és kész.(ja, ma karfiol lesz utána, rakott. 2 kisebb fej karfiol, 3 répa is, ezeket megpároltam. a répák hosszában hasítva négyrét és utána kettőbe. kis füstölt sajt a két karfiol szint közé. aztán pici morzsa, és a tejföl, só, bors, szárított zöldség ízesítéssel, meg sajttal belekeverve. a répákkal a teteje sugár irányban díszítve, és erre még sajt reszelve és sütőbe. )ma zöldség nap van. 🙂

  6. Köszönöm az eddigi recepteket. Bevallom, még nem használtam egyiket sem, mert konzervatív ízlésû családomnak ritkán fõzök. Külön köszönet az élvezetes stílusért, irodalmi élménynek sem utolsó. Mondhatnám, egy mai Krúdy 🙂 Ja, és nagyon klassz ez a levescsésze a zellerleves körül. Tiéd?

  7. Ráezésre ez egy Villeroy&Boch csésze a New Wave kollekcióból, de Chili majd biztos kijavít, ha nem így lenne 🙂Üdv, Orsi

  8. Helló Kedves Chili és Vanilia!Én is imádom az oldalad!Az első kaja, amit valóban meg is főztem (a kezdeti sikerektől felbuzdúlva azóta többször is), az a kókusztejes vöröslencse és sárgarépa krémleves.De ami ennél sokkal fontosabb, az az, hogy te erősítetted bennem azt az utat, aminek az e lényege, hogyha főzésről van szó, ahhoz egész bátran állhatok hozzá úgy, hogy ez is egyfajta művészet.(!!!A következő hat bekezdést csak az igazán kitartó, vasakaratú,fanatikusan türelmesek olvasóknak ajánlom, ha fáradt vagy bátran ugord át őket:)!!!)Számomra a főzés egyfajta teremtési folyamat. Nem akarom túldimenzinálni, de szerintem bátran lehet a festészethez hasonlítani, csak a konyhaművészet kevésbé maradandókat alkot.Ugyanúgy lépésről lépésre (mely lépések önmagukban is tetszőleges számú módon variábilisek) jutsz el végeredményhez, amely akár egy festménynél, nem is biztos, hogy valóban a mű megváltoztathatalan végállomását jelenti…Nem színekből, hanem ízekből dolgozunk. A technikákat illetően legalább oly gazdag a gasztronómia tárháza akár festészeté.Nem tudnám megmondani, lenne az aquarel megfelelője konyhaművészetekben – talán a színek frissesége, üdesége, élénksége miatt a friss, nyers alapanyagokből álló ételek, pl. saláták, de azt még találgatni se mernék, hogy mi lenne, a gouche, az akrill, vagy a fenséges olaj megfelelője.Beszélhetünk “ecsetkezelésről” is: az, hogy egy alapanyagot milyen formára, hogyan, mekkorára darabolunk szerintem bőven kimeríti ezt fogalmat.Lehetne még folytatni a sort, de szerintem így bőven túlfeszítettem egy comment kereteit.!!!Innen bátran, kockázatok, és mellékhatások nélkül folytathatod az olvasást!!!A lényeg az, hogy az, hogy megerősítetted bennem azt amit korábban is gondoltam a főzés művészetéről: Bátor Kísérletezés.Új ételek és velük új ízek csak úgy születnek, ha az alkotó elemgedi fantáziáját, és elsőre akár bizarnak tűnő ötleteket is megkísérel, és érzi, hogy akár valami jó is kikerekedhet belőle.Egszóval megtanítottál kísérletezni, csak így fejlődhet egy jó kukta igazi szakáccsá…Ezt Neked köszönhetem!!!Csaba

  9. Helló Kedves Chili és Vanilia!Én is imádom az oldalad!Az első kaja, amit valóban meg is főztem (a kezdeti sikerektől felbuzdúlva azóta többször is), az a kókusztejes vöröslencse és sárgarépa krémleves.De ami ennél sokkal fontosabb, az az, hogy te erősítetted bennem azt az utat, aminek az e lényege, hogyha főzésről van szó, ahhoz egész bátran állhatok hozzá úgy, hogy ez is egyfajta művészet.(!!!A következő hat bekezdést csak az igazán kitartó, vasakaratú,fanatikusan türelmes, kötélidegzetű olvasóknak ajánlom, ha fáradt vagy bátran ugord át őket:)!!!)Számomra a főzés egyfajta teremtési folyamat. Nem akarom túldimenzinálni, de szerintem bátran lehet a festészethez hasonlítani, csak a konyhaművészet kevésbé maradandókat alkot.Ugyanúgy lépésről lépésre (mely lépések önmagukban is tetszőleges számú módon variábilisek) jutsz el végeredményhez, amely akár egy festménynél, nem is biztos, hogy valóban a mű megváltoztathatalan végállomását jelenti…Nem színekből, hanem ízekből dolgozunk. A technikákat illetően legalább oly gazdag a gasztronómia tárháza akár festészeté.Nem tudnám megmondani, lenne az aquarel megfelelője konyhaművészetekben – talán a színek frissesége, üdesége, élénksége miatt a friss, nyers alapanyagokből álló ételek, pl. saláták, de azt még találgatni se mernék, hogy mi lenne, a gouche, az akrill, vagy a fenséges olaj megfelelője.Beszélhetünk “ecsetkezelésről” is: az, hogy egy alapanyagot milyen formára, hogyan, mekkorára darabolunk szerintem bőven kimeríti ezt fogalmat.Lehetne még folytatni a sort, de szerintem így bőven túlfeszítettem egy comment kereteit.!!!Innen bátran, kockázatok, és mellékhatások nélkül folytathatod az olvasást!!!A lényeg az, hogy az, hogy megerősítetted bennem azt amit korábban is gondoltam a főzés művészetéről: Bátor Kísérletezés.Új ételek és velük új ízek csak úgy születnek, ha az alkotó elemgedi fantáziáját, és elsőre akár bizarnak tűnő ötleteket is megkísérel, és érzi, hogy akár valami jó is kikerekedhet belőle.Egszóval megtanítottál kísérletezni, csak így fejlődhet egy jó kukta igazi szakáccsá…Ezt Neked köszönhetem!!!Köszönettel!Csaba

  10. Ma ez volt az első fogásunk, utána pedig a tengeri halat készítettük el gránátalmával és céklapűrével. Annyira klassz lett mindkettő! A családom és a nálunk kosztoló szingli szomszédsrác nevében köszönöm a szuper recepteket!!!!

  11. Kedves Zsófi, nagyon finom ez a leves! köszönet a jó ötletért, a remek site-ért, kedvet kaptam főzni, pedig eddig nem vittem túlzásba, remélem, a gyerekeim életkedve visszatér, ha lesz rendes kaja 🙂 – ezzel kapcsolatban, ha van jó ötleted, mit lehet főzni olyan 8 évesnek, aki kizárólag rántott húst és csirkefalatot hajlandó megenni, hálásan fogadom!
    Üdv: Ági

  12. Sajnos lusta voltam kivenni a befagyasztott alaplevet, beletettem inkább a leveskockát, és nagyon-nagyon elrontotta az ízeket! Teljesen tápos műíze lett, az a tipikus tasakosleves-íz, alig-alig érződött benne a zeller és körte, amiket amúgy külön-külön nagyon szeretek. Ha lesz valaki, akit még egyszer rá tudok venni, hogy esélyt adjon neki, talán elkészítem. Üdv: Zsuzsa

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.