Nagymama maceszgombóca

Kezdek valamelyest magamhoz térni egy elég csúnya influenzából, amely többek között azt is jelentette, hogy napokon át pár szem narancson, meg egy-egy szelet pirítóson kívül az égvilágon semmire nem volt gusztusom. Azt hiszem a mélypont az volt, amikor szegény R. barátnőmet, aki pont itt volt (és akinek NAGYON hálás vagyok!), kiküldtem a konyhába, hogy csináljon magának vacsorára (és reggelire és ebédre) szendvicset. Ma volt először, hogy a szervezetem jelezte, hogy na, akkor most már kér szépen valami normálisat. Azt is konkrétan megmondta, hogy mit: húslevest. Hát, nem véletlen, hogy Amerikában „the jewish penicillin”-nek nevezik a tyúkhúslevest. Tényleg gyógyír, testileg, lelkileg. Szerintem sokan egyetértenek velem abban, hogy a húsleves sokkal több mint pusztán leves. Húslevesről nekem mindig is a család, a nagy hétvégi ebédlőasztalok jutnak eszembe. Látom magam előtt az edényeket, amelyekben az egyik nagyszülőnél és a másiknál tálalják a nagymamák, az egyik helyen csigatésztával, a másikon cérnametélttel, vagy maceszgombóccal. Látom a tányérokat, amelyekből kanalazzuk, látok és hallok mindenkit aki az asztal körül ül és érzem az egyik asztal körüli falusi friss levegő illatát, a másik körül pedig a pesti lakás dohányfüstös, sűrű, tömény, de nagyon hiányzó illatát.

A budapesti Nagymamámtól tanultam talán a legtöbb dolgot a konyhában. Gyerekkoromban is mindig ott lábatlankodtam mellette, mutatott, magyarázott mindent, aztán később ahogy idősödött, szép lassan átvettem egy-egy fogás, majd végül a teljes szombati, többfogásos családi ebéd főzését. A héten átbeszéltük a menüt, mindenki, főleg Nagypapa igényeit figyelembe véve. Szombaton 11 körül érkeztem, kávéztunk (üvegpohár), aztán én kivonultam a konyhába. Nagymama néha kijött és ránézett, hogy minden rendben megy-e, aztán szerényen visszavonult, mert tudta, hogy egyedül szeretek főzni. Néha bementem a szobába egy-egy instrukcióért, ő elmondta, én visszamentem, megcsináltam. Fél szavakból és pillantásokból értettük egymást. Így tanultam meg az évek során szinte mindent főzni, a kaszinótojástól az egreses töltött káposztáig, a szilvás gombóctól a sóletig. Az ő maceszgombócát is.

Recept:

Hozzávalók (kb. 10 gombóchoz)

4 közepes tojás, szétválasztva
2 pászkalap, beáztatva, kinyomkodva
kb. 10-12 dkg maceszliszt ( *mostanában néha a Rotschild-ban láttam, ha nincs, akkor egészen finomra darálok 3-4 pászkalapot)
2-3 ek olvasztott libazsír (ez tényleg nagyon fontos, nálam most nem volt itthon, olajjal helyettesítettem és hát azért egész más)
fél csokor friss petrezselyem aprítva
só, bors

Darabokra tördelem a pászkalapot és meleg vízbe áztatom. Szétválasztom a tojásokat. Egy tálba teszem a sárgáját, ehhez hozzáadom az olvasztott libazsírt. Belekeverem a kinyomkodott, puha pászkát, a petrezselyemzöldet. Felverem a tojások fehérjét és óvatosan belekeverem a tojásos masszába. Annyi maceszlisztet keverek bele, amennyit felvesz. Sózom, borsozom. (Mi gyömbért nem teszünk bele) Lágy, de formázható masszát kell kapni. 10 percet pihentetem. Nagy méretű gömböcöket formázok a masszából (nálunk ilyen nagy a maceszgombóc) Egy hatalmas lábasban vizet forralok. Lobogó, sós vízben megfőzöm a gombócokat. Ez elég sokáig tart. 15-20 percig kell fedő alatt főzni, hogy ne legyen kemény a közepe.

*Itt Brüsszelben gyöngytyúkból szoktam húslevest főzni, mert abból egész ízes, már-már falusi ízű húsleves lesz. A zöldségek a sárgarépán és a krumplin kívül mind otthoniak.

(Visited 147 times, 1 visits today)
Print Friendly

10 hozzászólás

  1. Sziasztok mindenki, aki olvassa ezt a csodás gasztroblogot!Nem feltétlenül a recepthez szólnék hozzá, csak – mivel gyakran felmerül a “mit hol lehet kapni” kérdés – örömmel jelentem, megnyílt a második Culinaris nevű bolt is Budapesten(az első a Hunyadi téren van a 7. kerületben), ahol 100 %-ban lehet kapni MINDENT, amit csak kívánsz.Ez a 200 m2-es Csodaország a 3. kerületben van a Perc utcában.Imádni fogjátok! Egyébként a http://www.culinaris.hu weboldalon isteni receptjeik is vannak!És ismét! Gratulálok a bloghoz!Odavagyok érte!Üdv.Kata

  2. Jó ez a maceszgombóc recept, eddig csak bonyolultabbakkal találkoztam 🙂 valamikor ki is próbálom.Kata 🙂köszi a címet… kedden be is nézek 🙂üdv. Orsi

  3. Nagyon megindító a húslevesről beindult emlékfolyamod, bátran mondhatjuk, hogy olyan ez nekünk, mint Proustnál a madeleine… Prózaibban folytatva: a maceszdarát egyre több helyen, teljesen átlagos “közértekben” is látom mostanában, úgyhogy semmi akadálya a gombócoknak. Üdv, Eszter

  4. Zsófi,Tudom, hogy mit jelentett Neked a Nagymamád és most mennyire fáj, hogy már nincs. De azt is tudom, hogy mindig Veled lesz és nem csak akkor, amikor a finomságokat készíted. És egyébként is ő onnan fentről figyelni fog….._________Mindig érdeklődéssel kattintok a blogodra és lelkesen olvasom és már sok mindent lelkesen ki is próbáltam.puszi: MK – a Brandenburgi kapu közeléből

  5. Nagyon király volt a recept, ahogy rátaláltam, rögtön megfőztem, és gyorsan is ment. A Körner András könyvében is van egy jó változat, de annak az elkészítése 1 óra 40 perc, abba nem kezdtem volna bele. A nagymama, ha jól sejtem, akkor unzeráner, valószínű a másvilágról nem figyel 🙂

  6. Most jön el úgy igazán a maceszgomboc időszaki,én gyerek korom óta ezt eszem húsvétkor (is)kéne nekem valaki aki sokszor főz maceszgombocot.Én gyerek korom óta csinálom,de nem tudok rájönni miért esik össze ha nem fogy el rögtön.A nagynéném amit csinált,soha nem esett össze.Nincs valaki aki tudna erre választ adni?köszönöm

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.