Áfonyás hagymalekvár

Tegnap vendég volt. Paraméterei: hímnemű, külföldi, fizikai felépítéséből adódóan kb. kétóránként muszáj ennie, különben „keringési problémái” lesznek=nyűgös. Szomszédos külföldről érkezett, de magyarral etetve van eleget, úgyhogy nem az volt tervbe véve. Két dologgal kellett készülni: valami finom kaja, amit azonnal prezentálni lehet, amikor a párórás vonatozás után megérkezik, továbbá valami normális, emberes vacsora. Az eddigi főzésemből talán már feltűnt, hogy nem vagyok kifejezetten az a húsimádó. Na, nem vagyok vega sem, de egyszerűen jobban szeretem a halat, meg a zöldséges ételeket. Sajnálom, ez van. (Meg az édességeket, khm.) De azért tudom a dolgomat, úgyhogy természetesen be volt tervezve a rendes férfias húsos kaja: meg is főztem egy 3(!) órán keresztül takarékon rotyogó, belga sörben főtt marharagut, ami….katasztrofális lett. Komolyan, nem tudom, hogy az én ízlésemmel, vagy a recepttel volt-e a gond, vagy a sör választás nem volt megfelelő, vagy nem adtam bele eléggé szívem-lelkem (leginkább a sörre gyanakszom), mindenesetre a végén túl sörízűnek, túl töménynek…és ehetetlennek minősítettem. Na, erről ennyit (és nem, többet nem szeretnék róla beszélni:)) Helyette lett spontán tengeri herkentyűs, friss kagylós, garnélás, sáfrányos fehérportóis tejszínes szószos pasta, panaszmentesen. Előtte-utána 100%-os szilvapálinka original made in Bihardancsháza. (A., nevedet imába foglaljuk!)

Az azonnal prezentálható „snack”-nek viszont ezt a kis semmiséget dobtam be, barna magos kenyéren, enyhén grillezett kecskesajttal. A recept Amanda Hesser: Cooking for Mr. Latte című könyvéből származik. A hölgy a New York Times gasztronómiai szakírója (ill. manapság már inkább a bor felé tendál), egy időben ideiglenes vezető éttermi kritikusa (ez ott egy igen igen jelentős véleményvezér pozíció), a vélemények róla és írásairól a skála egészén mozognak. A könyv saját love storyját dolgozza fel: egy steak&sör imádó laza pasi és az ő –a többcsillagos éttermekben étkező, kulinárisan képzett, gasztromániás ínyenc- bimbózó kapcsolatát az első randitól az esküvőig. Amely már az első randevút követően majdnem azonnal be is fejeződik, ugyanis szerencsétlen pasi az általa-nem megfeleően kiválasztott étteremben a vacsora után capuccino-t bír rendelni (édesítővel!) – kulinárisan korrekt=eszpresszó. A könyv kvázi egy Sex and the City+Bridget Jones+Larousse Gastronomique keverék. (Interjú a szerzőnővel itt és itt). Magyarul gondolom soha nem fog megjelenni, mert nagyon New York-os. (De németre lefordították). Nem egy komoly irodalmi szösszenet, de kifejezetten olvasmányos és szórakoztató, hosszabb repülőúton tökéletesen elvonja a figyelmet a szomszéd szuszogásáról. És tulajdonképpen, most hogy így jobban nézegetem, egész jó recepteket fedezek fel benne. Például ezt.

Recept:

4 dkg vaj
40 dkg mogyoróhagyma, vékonyra szeletelve (*én simával csináltam, de pl. lilahagymával sem lehet rossz) – mérettől függ, nekem ez három közepes volt
1 tk só
5 ág friss kakukkfű
4 ek sherry ecet (*vagy vörösborecet– sőt én feketeribizli ecetet használtam, mert volt)
4 ek créme de cassis (feketeribizli likőr)
4 ek ribizlidzsemm (*áfonyával csináltam)

Lábasban felolvasztom a vajat. Rádobom az egész vékonyra szeletelt hagymát (igen, a hagyma szeletelése komoly könnyes fizikai teljesítmény) és közepes lángon lassan, néha kevergetve karamellizálom (ez sokkal tovább tart, mint ahogy az ember gondolná – jó 25-30 perc). Ekkor hozzáadom a sót és a kakukkfüvet (szár nélkül). A hagymát kiveszem a lábasból és félreteszem egy edényben. A lábast visszateszem a tűzre és beleöntöm az ecetet. Felkaparászom az edény aljáról a rásült darabokat (deglaze). Ezt ráöntöm a hagymára, összekeverem. Hozzáadom a likőrt, majd amikor az egész kihűlt, a dzsemmet. Szobahőmérsékleten kínálom markáns ízű sajtok mellé (pl. kecskesajt, gorgonzola, camembert). Gyanítom, sültekkel, netán libamájjal sem ehetetlen..

Recept: Amanda Hesser: Cooking for Mr. Latte, Goat Cheese with Shallot-Cassis Marmalade, 103.o.

 

(Visited 2 110 times, 1 visits today)
Print Friendly, PDF & Email

7 hozzászólás

  1. how refreshing! i obviously don’t understand a work in your post, but i do recognise an old friend – the dkg! it is so engrained in me to use deka it’s unreal. after 6 years here, i have get used to grams instead of dkg, completely refusing to have anything to do with pounds and ounces and stone… a weird, weird world!

  2. Johanna,how funny:)I can imagine that!In Hungary we really always use dkg so I also always have to get used to other measurements. But here in Belgium we have at least only those grams and no pounds and ounces..

  3. szia! nagyon régóta keresek már egy tuti kis hagymalekvár receptet! kedvencem a málnás (ezt éppen a belgáktól kapom rendszeresen:), így biztosan málnásítom majd a receptedet! köszönöm!

  4. köszönöm a receptet,megcsináltam,isteni lett!! szuper a blogod,majdnem napi szinten látogatom. most épp a cous-cous vár rám a konyhában,természetesen a te recepted alapján:)

Hozzászólás a(z) Névtelen bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük