Diós karfiolkrémleves

Nekem télen leveskattanásom van. Teljesen mindegy, hogy miből, mikor, hogyan, legszívesebben mindig azt ennék. Valamelyik leveses receptnél már írtam, hogy itt Brüsszelben nem annyira jók leves kategóriában. Egy étteremben a menün jó esetben max. egy-két fajta leves lesz, abból az egyik valószínűleg halleves, a másik meg valami napi zöldségkrém. De ez utóbbiban sem nagyon jeleskednek, igazán jó levest nem is nagyon ettem itt szerintem. Úgyhogy inkább megfőzöm magamnak. Elég gyakran. A múltkor rémülve konstatáltam, hogy hétvégén piros(!) ragulevest főztem, amit pedig elvileg nem szeretek. De annyira kívántam egy jó magyaros levest, hogy nem igaz és még volt maradék otthoni fehérrépa. Továbbá alig bírom már kivárni a következő pár hetet, hogy karácsonykor otthon húsleves ehessek (ami pedig nálunk szintén családi cikizés tárgya, mert ha az ember ugye minden egyes szombaton ezt eszik, akkor azért…), persze finom magyar zöldségekből. Addig is maradnak az itteni zöldségek és leves azokból. Mint például ez.

Valamelyik este csináltam, amikor ez a karfiol már sürgős felhasználásra jelentkezett a hűtőben. Amikor elkészült a szokásos, teljesen egyszerű krémleves a zöldségből, és finom volt, de úgy hiányzott belőle az a bizonyos plusz, akkor egy hirtelen elhatározásból beledobtam egy nagy marék darált diót. Végül is ha a brokkolikrémleves működik mandulával, meg van az a híres andalúz mandulás fokhagymás leves, akkor miért ne? És ilyenkor bebizonyosodik, hogy mennyire érdemes kipróbálni furának tűnó dolgokat, mert a leves egész különleges lett a diótól. Érdekes ízű és szuper állagú. Új horizontok nyílnak a levesvilágban…alig várom, hogy kipróbáljak más kombinációkat.

Recept

Hozzávalók (2 adag+maradék ebéd)

Fél fej közepes méretű karfiol, kis rózsákra szedve
1 közepes hagyma
diónyi vaj+ egy ek olívaolaj
6 dl húsleves
2 dl tej
0.5 dl tejszín
só, bors, szerecsendió
egy nagy marék darált dió
tetejére pirospaprika

A vajon és olívaolaj keverékén üvegesre párolom a felkockázott hagymát. Rádobom a karfiolrózsákat (én csak a rózsákat használom, a szárát nem, mert így hamarabb megfő). Felöntöm a levessel (vagy víz+ leveskocka) és a tejjel. Ráteszem az edény fedelét. Amikor megpuhult a karfiol (kb. 10perc), botmixerrel, vagy turmixgépben pürésítem. Ekkor ízesítem a sóval, borssal, frissen reszelt szerecsendióval és hozzáöntöm a kevés tejszínt. Most jön az attrakció: beledobok egy nagy marék darált diót és hagyom állni legalább 10 percig (hogy a dió megpuhuljon). Pirospaprikával megszórva tálalom.

(Visited 185 times, 1 visits today)
Print Friendly

8 hozzászólás

  1. No ez már finomnak tűnik, nem úgy, mint az a hajdinás ingyombingyom előtte… Krémleves tényleg jó télen, dióval meg hűűűűű de jó lehet – utána meg “csokimussz” :)))) yehaaaaaa!!! G.

  2. na, megcsinaltam. nekem kicsit izetlen volt, igy mertem bele egy tk mogyorovajat, de sajna meg mindig hianyzik belole vmi ellenpont. igaz, lavorral veszem a kokusztejet es vodorrel az otfuszert 🙂van esetleg ravioli-szeru levesbetet tipped?

  3. A diót egy picit ugyan elsokalltam, de a némi parmezántól tökéletes lett, de száritott reszelt gomba is jó, mert mindjkettőnek magas a glutamát tartalma, így kihozza az ízeket

  4. Én egy kis tormával vittem el a dolgot egy újabb irányba. Krumplileveseknél korábban már bejött, itt is kipróbáltam! Szerintem zseniális 🙂

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.