Stílusgyakorlatok pesto-ra

Itt Brüsszelben nagy örömömre sokszor előfordul, hogy barátok kijönnek hozzám látogatóba. Ilyenkor mindig előre átgondolom, hogy aki jön, az mit szeret, mit nem, mit nem hajlandó egyáltalán még megkóstolni sem, van-e valamilyen speciális étkezési szokása (pl. vega, fogyókúra, semmi különlegesség, stb.) szóval próbálom úgy összeállítani a menüt, hogy a kedvében járjak a vendégeknek. Persze nincs minden előre meghatározva, hiszen hangulattól, étvágytól, helyzettől függően döntöm el, hogy végül is mi kerül egy-egy nap az asztalra. Viszont úgy vásárolok be, hogy mindenféle alapanyag legyen otthon, amiből aztán kreatívan lehet alkotni. Meg megcsinálok előre néhány dolgot, ami eláll és amit sokféleképpen lehet használni. Például mindig csinálok ilyenkor egy nagy adag pesto-t ami mindig szélsebesen el is fogy utolsó cseppig. A házi készítésű ugye köszönőviszonyban sincs a boltival és igazán minimális erőfeszítés megcsinálni. Bedobálok mindent az aprítógépbe, hozzáöntöm az olívaolajat és kész. Kis üvegekben hetekig eláll a hűtőben (bár nem tudom meddig, mert még soha nem tartott ki hetekig..) A klasszikus genovai pesto bazsalikommal készül, de bármivel lehet kísérletezni. Én most ezt a kettőt csináltam, egyik jobb mint a másik.

Rukkola pesto

1 marék friss rukkola (egy 10dkg-os zacskó fele), a vastag száráról lecsipkedve
1 nagy marék fenyőmag (kb. 5dkg)
1 nagy marék reszelt parmezán (mondjuk 3-4 dkg)
1 gerezd fokhagyma, apróra vágva
olívaolaj (kb. 1-1,5 dl)
Piros pesto
1 sült kaliforniai piros paprika (sütési instrukciók lsd. itt )
5 szem szárított paradicsom

1 nagy marék reszelt parmezán
1 nagy marék fenyőmag ((kb. 5dkg)
olívaolaj (kb. 0,5 dl)
A hozzávalókat az aprítógépbe dobálom és pürésítem.

Felhasználás ötletek:
A klasszikus: tésztára; Halfilére kenni sütés előtt; vajas tésztát megkenni vele és abba csirkemellett, vagy más húst burkolni; vajas tésztát megkenni vele, csigába tekerni és megsütni különleges vendégvárónak; krémlevesek tetejére; szendvicsre kenni (pl. mozarella paradicsom alá, vagy sonka alá); grillezett zöldségekkel összekeverni meleg salátának; gombafejet megtölteni vele; sonkára kenni és úgy göngyölni pl. spárgát, vagy más zöldséget; tejszínes öntetbe keverni tésztához, vagy csirkéhez; carpaccio-ra önteni; olívaolajos salátadresszingbe keverni; majonézes öntetbe keverni salátához, vagy mártogatónak; főtt krumplival összekeverni (különleges meleg krumplisaláta)


(Visited 35 times, 1 visits today)
Print Friendly

One comment

  1. Ha rukolából csinálok pestot (ritkán van rá esélye, kazalnyi mennyiséget meg tudok/tudunk enni belőle salátának vagy csak magában, pestoig nem húzza ki), akkor a fenyőmag helyett inkább dióból készül, fokozza az összhatást, ha a diót kicsit megpirítom előtte. Szerintem ez nagyon illik a karakteresebb ízű rukolához. Nem is aprítom olyan krémesre, nálam a rukolapesto rusztikusabb, mint a klasszikus genovai. Bár kiváncsi lennék az igazi, nem ipari előállítású pestora: az aprítógép előtt mozsárban készült, a neve is az olasz pestare=megtör, összezúz igéből származik. Nem halogathatom tovább egy kőmozsár beszerzését!

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.